A gyerekek meghaltak

  • Ara-Kovács Attila
  • 2014. július 4.

Diplomáciai jegyzet

A három gyerek rosszkor volt rossz helyen, sorsuk mégis bizonyos értelemben ezen túl is magában hordozta végzetüket: nemzetileg elkötelezett vallásos családok tagjai voltak, akikkel szemben a palesztinok különös ellenszenvet éreznek. Másrészt családjaikra mint telepesekre tekintettek, pedig tulajdonképpen nem voltak azok.

A nyomozásra tekintettel az izraeli hatóságok eddig nyilvánvalóan meglehetősen kevés információt adtak ki a három elrabolt és meggyilkolt izraeli tizenéves ügyével kapcsolatban. Azt követően, hogy temetésükre július 1-jén sor került (címoldali képünk a temetésen készült), immáron többet tudunk a történtekről.

Az emberrablással és a gyilkossággal két hebroni palesztint gyanúsítanak (Marwan Qwasmehet, illetve Amar Abu Aishát), akik azóta elrejtőztek. Mindkettőnek hosszú bűnlistája van, éveket ültek izraeli és palesztin börtönökben, nem elsősorban a Hamászhoz kötődő, terrorista kapcsolataik és aktivitásuk miatt: többnyire közbűntényes cselekményeket bizonyítottak rájuk.

A korábbi rendőrségi közleményekből az derült ki, hogy az egyik fiú telefonált, s a hatóságok innen értesültek az emberrablásról. Ma már erről is bővebb ismeretekkel rendelkezünk. A fiú mobilon valóban értesítette a 101-es segélyhívó számot, de a hívást rögzítő rendőr tréfának vélte a bejelentést, így újabb hosszú órák teltek el hiába. (Azóta a rendőr ellen eljárás indult.)

Csak azt követően kezdődött meg a keresés, hogy a családok jelezték: gyerekeik nem tértek haza a megbeszélt időben, telefonjaik pedig nem működnek. Ekkor a belbiztonsági szolgálat (Shin Bet) ismét ellenőrizte a 101-es bejelentést, és kiderült: a fiú titokban akarta értesíteni a hatóságokat, de ezt az emberrablók észrevették, s jól hallhatóan – arab nyelvű ordítozás, majd lövések mellett – azonnal végeztek a fiúkkal. Majd mobiljaikból eltávolították a SIM-kártyákat. Ez egyértelművé tette, hogy a három fiút az elfogásukat követően rövid időn belül megölték attól tartva, hogy a telefonhívással könnyen bemérhetik tartózkodási helyüket. Tetemüket Hebrontól északra, egy Kachil nevű palesztin falu határában épp, hogy elkaparták.

Korábban már szó volt róla, hogy egy Hamász-közeli szalafita csoport azonnal nyilatkozatban ünnepelte a „cionisták” elfogását, beemelve az ügyet a szokásos palesztin propagandába:

A nagybecsű palesztin népbe vetett hitünknek megfelelően, valamint összhangban kötelezettségeinkkel a kegyetlen körülmények között börtönben tartott hőseink iránt egy kitűnő módon végrehajtott műveletben foglyul ejtettünk három cionistát… Bármit tegyenek is az izraeliek, nem fognak a foglyok nyomára akadni.

A mára kiszivárgott tények fényében egyértelmű: a szöveg megjelenésekor a gyerekek már halottak voltak.

Nem kétséges, hogy e közegben immáron már szokásossá vált emberrablásról volt szó. A forgatókönyv ismert: bűnözők elrabolnak egy vagy több személyt, majd pénzért átadják őket a Hamásznak, amely aztán politikai ügyet körít a történetből. Felhasználja az esetet az Izrael-ellenes propagandában, majd pedig felajánlja a foglyokat olyan palesztin bűnözőkért, akik izraeli börtönökben ülnek. (Ők azok a „hősök”, akikről a közlemény is beszél.) Miért fontos ezt leszögezni? Azért, mert palesztinok nagy tömege egyre határozottabban követeli az új, immáron a harmadik intifáda megindítását Izrael, illetve a zsidó polgárok ellen.

A három gyerek rosszkor volt rossz helyen, sorsuk mégis bizonyos értelemben ezen túl is magában hordozta végzetüket: egyrészt nemzetileg elkötelezett vallásos családok tagjai voltak (dáti leumi), akikkel szemben a palesztinok különös gyűlöletet éreznek. Másrészt családjaikra mint telepesekre tekintettek, pedig tulajdonképpen nem is voltak azok. Otthonaik a Hebron-körzethez tartozó, nyugati parti Gush Etzion településcsoportban van, a területet még az államalapítás előtt, a 20-as években vásárolták meg zsidó kolóniák az addig ott élt palesztinoktól, így az Izrael része, s nem az eljövendő Palesztináé. A környéken 70 ezer zsidó él huszonkét településen.

Figyelmébe ajánljuk

Európa hálás lehet Trumpnak

Az öreg kontinens eddig drámai helyzetekben bizonyította tettrekészségét és vállalt történelmi szerepet abban, hogy többé ne váljon világháború terepévé. Az eddig az Egyesült Államokkal közösen vitt szerepben a jelek szerint most egyedül maradt, de ismét tanúbizonyságát kész adni annak, hogy felismerte felelősségét.