Amerika kezdi másként látni a világot

  • Ara-Kovács Attila
  • 2012. december 18.

Diplomáciai jegyzet

A Washington által, kifejezetten Európa vonatkozásában szóvá tett nacionalista biztonsági kockázatokkal szembeni fellépés a fejlemények tükrében alighanem rossz hír néhány olyan kelet-európai állam politikai elitje számára, amely a demokrácián kívül és a szélsőjobboldali eszmékkel megbékélt módon tervezgeti jövőjét. Mint például a magyar.

Olyan titkosszolgálati stratégiai átalakítás körvonalazódik az Egyesült Államokban, amilyenre nem volt példa a hírszerzési és elemzői közösség George W. Bush által kezdeményezett nagy átszervezése óta, amit a 2001. szeptember 11-i események kényszerítettek ki. Ám az akkori és a jelenlegi célok között markáns különbség mutatkozik. Busht egy biztonsági kudarc és a lakosság akut félelme állította kész tények elé; Barack Obama elnök eddigi politikája nem tekinthető kudarcnak, vannak vele szemben régi – egyelőre nem teljesült – elvárások, de a második terminus sikeressé tételén kívül egyelőre kevés kényszerítő szemponttal kell számolnia.

2001-et követően nemcsak a világ vált nagyhatalmi szempontból egypólusúvá, hanem az amerikai titkosszolgálati munka is; megszűnt az orosz prioritás, a Kína, Észak-Korea stb. megtestesítette kihívásokat háttérbe szorította a további terrortámadások kivédésének veszélye, a legfőbb terroristák likvidálásának kényszere, illetve a 9/11 után elindított többfrontos háború. Mindenki arabul tanult, a Közel-Kelet-szakértők ázsiója hihetetlenül megnőtt.

Oszama bin Laden tavalyi kivégzése lezárta a tíz évvel korábban megnyitott fejezetet; a terrorizmus jelen van a világban, de a bevezetett ellenőrző intézkedések és a stratégiák megváltoztatása minimálisra csökkentette annak lehetőségét, hogy a kormányoknak Amerika vagy Európa földjén kelljen nagy veszteségekkel számolniuk. A terrorizmus ellen folytatott harc visszaszorult a terrort képviselő szervezetek és csoportok hátországába. Minthogy az amerikai és szövetségesi harcoló csapatok kivonása 2014-ben már Afganisztánban is lezárul, még idejekorán meg kell gátolni annak lehetőségét, hogy a szélsőségesek elhagyhassák e területeket, s ismét az Egyesült Államokban vagy Európában kereshessenek maguknak célpontokat.

Nem véletlen tehát, hogy ez esetben nem a CIA a stratégiai váltás alanya, hanem a hadsereg hírszerzése – magyarán a katonai felderítés –, a DIA (Defense Intelligence Agency). A szervezet igazgatója, Michael T. Flynn altábornagy a napokban félórás prezentációban vázolta fel mind a stratégiát, mind pedig az új operatív elemeket, melyekben – nem véletlenül – a korszerűsített kommunikáció kulcsszerepet játszik. A CIA-val ellentétben, melynek felhatalmazása van önálló fedett akciókat végrehajtani, célpontokat és célszemélyeket likvidálni, szövetségeseket toborozni az akciókhoz és felfegyverezni őket, vagy politikai szabotázst végrehajtani, a DIA feladata kizárólag hírszerzői jellegű, a végrehajtás a hadsereg különleges alakulatainak a dolga.

Az új stratégiából egy új védelmi magatartás rajzolódik ki: Washington mindenről tudni akar, elvárja a szolgálatoktól, hogy az információt kellő hatékonysággal elemezzék, mielőbb egyértelmű, értelmezhető formában továbbítsák azokat a döntéshozókhoz, majd megosszák azokkal, akik megbízást kapnak a döntések végrehajtására.

Ám a DIA mostani átszervezése már korántsem csak a terrorelhárításról szól, minthogy időközben a világ valójában ismét diverzifikálódott. A katonai hírszerzés számára (is) ismét prioritást élveznek Észak-Korea és Irán fegyverfejlesztései, beszerzései, és az, hogy kiknek hova szállítanak fegyvereket. Az afrikai iszlamista csoportok, valamint a világ más részein – egyebek mellett Európában is – feltűnő nacionalista kormányzatok; Oroszország és a kínai modernizáció vagy annak potenciális kudarca. A dél-amerikai politikai populizmus, az afrikai poszttörzsi háborúk egyre gyakoribb fellángolásai. És nem utolsósorban a gazdasági válság politikai, biztonságpolitikai következményei.

A következő időszakban a fedésben lévő ügynökök, illetve a diplomatastátuszban lévő katonai felderítők számát ezerhatszázra emelik, ami több mint háromszorosa a jelenlegi mintegy ötszáz fős stábnak. Teljesen új felhatalmazásokkal fognak bírni és olyan kommunikációs hálózattal, ami kizárja például a WikiLeaks típusú amatőr, ám mégis veszélyes szélhámosságokat – ígéri az igazgató.

Egy bizonyos, a DIA átszervezése és feladatainak kibővítése azt tükrözi, az Obama-adminisztráció – szemben az előző elnöki terminussal – kezdeményezőbb kíván lenni, és aktívan beleszólni olyan folyamatokba, amilyeneket például az „arab tavasz” vagy a válság nyomán megjelenő hatalmi vákuumok és populista térnyerés óhatatlanul előidéznek. Egyes elemzők szerint bizonyos jelek arra utalnak, hogy Silvio Berlusconi volt olasz miniszterelnök múlt heti bejelentése, hogy visszatér a politikai arénába, illetve pár nappal későbbi visszakozása közötti időszakban nem csak a Brüsszel és Berlin felől érkező politikai nyomás tette meg a maga hatását, de a washingtoni is. A Michael T. Flynn által, kifejezetten Európa vonatkozásában szóvá tett nacionalista biztonsági kockázatokkal szembeni fellépés a fejlemények tükrében alighanem ugyancsak rossz hír néhány olyan kelet-európai állam politikai elitje számára, amely a demokrácián kívül és a szélsőjobboldali eszmékkel megbékélt módon tervezgeti jövőjét. Mint például a magyar.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.