Váradi Balázs: Csak semmi politika!

A villanymozdony füstje

  • Váradi Balázs
  • 2013.02.24 15:01

Egotrip

A kontúrok már alakulnak: kinek öröm, kinek bú, de a következő négy év parlamenti többségét befolyásolni igyekvő polgár 2014-ben is a Fidesz-KDNP és valamiféle, szocialistákat is tartalmazó formáció között kényszerül majd választani.

Ha igaz, amit a választói viselkedés tudósai sok-sok cikkben összehordtak, a választók szavazata nem igazán szakpolitikák egymáshoz méricskélésén múlik. Mégis: képzeljünk most el egy olyan szavazót, aki eltekint minden mástól (főleg attól, hogy a Fidesz nagyon mást gondol a világról, mint a szocialisták, a liberálisok vagy a zöldek), és csak e kérdés felett vakarja a kobakját: vajon hathatósabban kormányzott-e 2010-től a Fidesz, mint előtte a szocialisták és liberálisok? In concreto: jobban el tudta-e érni, amit akart, mint amazok?

A jó hír: elkezdhetünk választ keresni erre a kérdésre. Kétharmad ide, NER oda, a policy window ugyanis bezárult: a választásokig már csak az eddig megcsinált dolgok foltozgatása és szavazatgyűjtés várható. A miniszterelnök meg is mondta, de a józan szavazatmaximalizáló politikusi ész is ezt diktálja: tizenöt hónappal a választások előtt az újrázásra esélyt érző kormány komoly erőfeszítést igénylő és érdeksérelmeket is okozó reformot talán emleget vagy ígér, de végrehajtani már nem fog. A rossz hír: a válasz még megalapozatlan lesz, hiszen a választások óta véghezvitt változtatások eredményei csak később mutatkoznak meg.

Mégis: jöhet az első számvetés.

Az összehasonlítást némiképp megnehezíti, hogy a Fidesz nagyon más célokat igyekszik elérni, mint a megelőző kormányok. (Ezt mintha az előbb már írtam volna.) Hogyan is lehetne méricskélni azt, hogy vajon a Fidesz hathatósabban bontotta-e le azt az intézményt vagy szüntette meg azt a gyakorlatot, mint amilyen eredményesen a szocialisták ugyanezt az intézményt felépítették, és ugyanezt a gyakorlatot bevezették? Vagy hogy a Fidesz ügyesebben hozta-e létre, vezette-e be azt, aminek a létrehozását, bevezetését a szocik soha nem is akarták?

Javaslatom ezért a következő, válasszunk olyan szakpolitikai célokat, amelyeket mind a "szoclib", mind a fideszes kormányzatok egyformán magukénak éreztek, és amelyek megvalósításához nem kell(ett) kétharmados parlamenti többség. Hasonlítsuk össze ezekben a két párt(szövetség) teljesítményét: melyik kormány meddig jutott a közösen, ha nem is együtt vallott célok megvalósításában?

Önkényes versenyszámlistám tételei:

A dohányzás radikális visszaszorítása a vendéglátóhelyeken.

Az e-útdíj bevezetése.

A MÁV hatékonyságának lényeges javítása.

Az önkényelmükön kívül minden másra vak dohányosok és a szintén csak önérdekvezérelt vendéglátósok, a fuvarozók és a MÁV beszállítói kivételével mindhárom célnak széles körű támogatottsága volt és van. Mindhárom szükségessége meggyőzően alátámasztható számokkal és nemzetközi példákkal. Mindhárom bevételt vagy kiadáscsökkenést jelentene a büdzsének. Mindhárom kezelhető lett volna alkotmányozó többség híján és szerepelt a Medgyessy-, a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány programjában, kormányzati teendőlistáján is.

Az összehasonlítás ennyiben tisztességes. Annyiban már sántít, hogy amiben a két tábor egyetértett, és a szocialisták végrehajtották, ott a Fidesznek már nem volt teendője. Ebben a háromban viszont az is közös, hogy a szocialisták egyiket se hajtották végre. Türelmes történészek fogják majd archívumokból és életútinterjúkból kihüvelyezni, hogy az ellenérdekelt csoportok, az általuk befolyásolt, félrevezetett vagy a tőlük berezelt, esetleg a közpolitikai célok iránt általában is érzéketlen szocialista és liberális politikusok hogyan, mikor tették ad acta azokat az előterjesztéseket, amelyek változást hozhattak volna.

Lássuk, hogy muzsikált a három területen az Orbán-kormány!

A Véleményvezér jól írja: a dohányzás újraszabályozása egyértelmű siker. Az új, Nyugat-Európában a dohányzás lényeges visszaszorulását hozó szabályok részeként a parlament a NER-t erősítő, kegyként osztogatható helyi monopol "trafikjogokat" is teremtett ugyan, de a lobbik csak egy kis halogatást tudtak elérni - és mostantól évről évre polgártársaink százai, ezrei azért nem fognak tüdőrákban elpatkolni, mert a Fidesz hajlandó és képes volt szembemenni a dohány- és vendéglátólobbival. A szocialisták nem tették.

A használatarányos útdíj fizettetését az ellenérdekeltek nem a parlamentben, hanem a minisztériumokban blokkolják hosszú évek óta. Mindenki egyetért, hogy kell, mindenki betervezi a következő egy-két évre, de valahogy sosem sikerül a felelős miniszternek és apparátusának a megvalósításig eljuttatni egy olyan rendszert, amit Szlovákia már több mint három éve alkalmaz. Az ügy most is borotvaélen táncol: a ciklus vége előtt 450 nappal ott tartunk, hogy a közbeszerzés nyertesével nem sikerült határidőre megállapodni. Előbbre jutott tehát a Fidesz, mint az előző kormányzatok, de sokra nem mentünk evvel sem.

A minden mércével mérve pazarló és diszfunkcionális MÁV hatékonyságának megnövelésébe, mint azt maga Orbán Viktor is bevallotta, a Fidesz bicskája is beletört. A Bajnai által a vállalat élére tett, a Fidesszel csöppet sem ellenséges menedzsert, Andrási Miklóst csak azért is leváltották. Az új vezetéssel szemben a kormány megfogalmazott ugyan hatékonyság-növelési elvárásokat, de ezeket nem sikerült megvalósítani, végül az új vezér, Szarvas Ferenc is távozott. A kudarc részleteit nem ismerjük, de a compliance (kb. belső ellenőrzés) frontján elszenvedett Mohácsról nemrég adott interjút a MÁV-tól szintén távozó, a vállalaton belüli változtatásokhoz támogatás nélkül maradt Nagy Zoltán.

A mérleg tehát: egy siker, egy billegő ügy és egy kudarc. Három pontra sok görbét lehet illeszteni. Innentől az olvasóé az ítélet. Az enyém ez. A Fidesz többre képes, ha akar valamit, mint a szocialisták, kevésbé hátrál meg az ellenérdekelt gazdasági erők előtt. De inkább csak addig van benne szufla, amíg a cél egyetlen huszárrohammal, egyetlen normaváltoztatással letudható. Minél több intelligens apparátusi munka, szervezés, előkészítés, monitoring, menedzsment szükséges, annál kevésbé képesek az akarást javító beavatkozássá formálni.

A Fidesz legalább mer akarni és mer törvényt alkotni, akár lobbikkal szemben is. Ahol ennél is több kell, ott elbuknak ők is. A szocialisták meg végül már próbálkozni sem mertek.

Lehet megint választani.

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.