Fűrész a Négyszögletű
Kerek Erdőben
(A 11. számunkban megjelent hasoncímű írás folytatása)
Lázár Ervin emlékének
De ki legyen a bíró?! Maminti alig hallhatóan javasolta, legyen a Rézfán Fütyülő Rézangyal. A többiek tiltakoztak. - Az csak a Rézfán Fütyül! A kapufa nincs rézből! Akkor megjelent Áttentő Redáz, hogy majd ő. Rossz arcú alak volt, sötét szemüveges, tele sötétséggel, éppen bírónak való, nagy, egyetemes, világméretű csaló, éjfejű százszorjajnekünk. Gyorsan megkérték Lázár Ervint, legyen ő a (b)író. - Jó, de nem futok sokat. Sőt, semennyit. Csak állok, ácsorgok, nézelődöm a kezdőkörben. Mondták neki, akár le is fekhet, hoztak pokrócot - olyan pokróc volt, mint egy balhátvéd. És megéljenezték a (b)írót, ekképpen: Álljon Lúzer Árván! Üljön Lózár Örvén! Alján Lézűr Írván! Öljön Lézer Ûrvén! Éljen Lázár Ervin! A (b)író csendet kért. - Partjelző is kell. Kettő. Na, erre nem gondoltak. - Ismerek két megbízható embert a környékről. Horváth Boriszt Nagykarácsonyból és Szakács Jánost Előszállásról. Mind a kettő eladó. Az egyik csapatnál súgtak, a másiknál búgtak, az egyik csapat ógott, a másik mógott, és együtt lengettek, rengettek, fütyörésztek, fityirésztek, mintha maguk is bírók, vagy legalábbis partjelzők lettek volna. - Ha eladók, akkor se kellenek! - mondta Sróf mester. - Mivé lett a világ! Már a partjelzők is eladók! Bezzeg az én időmben! - kesergett Bruckner Szigfrid, kiérdemesült oroszlán. - Akkor csak a bírót kellett megvenni. - Könyvesbolti eladók - mondta Lázár Ervin. A könyveimet árulják. - Elárulják a könyveidet! Hallatlan! Csak találkozzam velük! Széttépem, kinyírom, átpasszírozom, kerékbe töröm, felnyársalom, elemésztem, miszlikbe vágom, porrá zúzom mindkettőt! - Szörnyeteg Lajossal nem lehetett bírni, pedig ő volt a legjobb szívű behemót. És akkor megjelent Lenttipentti Kauszko és Passzerputh Limadogon, két hosszú, beesett mellű, ódivatú alak, az Isten is partjelzőnek teremtette őket. - Én ugyan nem - mondta sértődötten Isten, és lelkesen melegített tovább. - Asszisztensek vagyunk. Kérjük zászlaink - mondta Lenttipentti Kauszko és Passzerputh Limadogon. - Hülye taccsbírók - sziszegte Berzsián költő -, ilyenek miatt szakítottam az emberiséggel.
Már felsorakoztak a csapatok a kezdőkörben, amikor megjöttek az alsó-rácegrespusztaiak, hogy ők is játszani szeretnének. A legjobb csapatukkal érkeztek (kapus senki se akart lenni - Hujber Gyula, Szűcs Lajos, Kránicz Sándor, Gazdag Pisti - Tájbel Lőrinc, Szotyori István, Jósvai I János, Jósvai II István - Hötöle, Keserű Pisti, Priger András, csere: Rezsenke), és azonnal játszani akartak, edzőmeccset, hogy mielőbb felkerüljenek a megyeháromba. Berzsián költő éktelen dühbe gurult. - Szerencsétlenek! Sehol a környéken egy megyeegyes, megyekettes csapat! Hová tűnt Sárszentlőrinc csapata? Hol van Miszla sportélete? Miért veszett ki a focizhatnék Udvariból, Nagyszékelyből, Kisszékelyből, Nagydorogból, Györkönyből? Hová levél, Pusztahencse, Bikács, Pálfa, Keszőhidegkút sportoló ifjúsága? És ahol játszanak! Kajdacs tökutolsó a megyeegyben, Gyönk sereghajtó a megyekettőben! Mit akartok ti a megyeháromban? Hiszen Alsó-Rácegrespuszta sincs! Egyetlen öreg fa maradt meg belőle! - Ez a fa az egyik kapufa. A másik Rezsenke. Erre lövöldözünk. Alsó-rácegrespuszta valóban nincs, mi már rácpácegresiek vagyunk. Te meg ne üvöltözz, köcsögfa - mondta nyugodtan Priger András, immár a pszichikai hadviselés részeként. Berzsián költő nem hallotta meg. - Lövöldöztök? Azt tudtok. Hiszen kapusotok sincs! Hogy akartok így játszani? - Márpedig akarunk. Azonnal. - Mindenki Lázár Ervinre nézett, csináljon már valamit. Õ azonban vállat vont, nem volt kedve írni. Végül, ki más, Aromo oldotta meg a helyzetet. - Játsszon egyszerre mind a három csapat! Az alsó-rácpácegrespusztaiak mindkét kapura támadhatnak, hiszen nincs kapusuk. - Ez komolytalan - mondta Hötöle, a bajnok, azaz Barta Mihály, a Miska. - Meg lányok is játszanak! - Kezdjük! - bömbölt Szörnyeteg Lajos. - Győzni fogunk! Velünk az Isten! - Meg velünk! - üvöltött Vérengző Alfréd. Az alsó-rácpácegrespusztaiak akkor látták, hogy itt van Isten. - Kapus nem leszek - mondta nekik az Isten. - Csak csatár. Mindhárom csapatban játszom. Azért vagyok három személy. Bekk, half, center. - És kezdődhetett volna a játék, a csapatokban Isten I, Isten II, Isten III, amikor megrengett a föld, és előjött Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon. - Én is játszani akarok! A három csapatban! Én is három személy vagyok! Én vagyok a Sátán! A profánháromság! Kisfejű és Nagyfejű és Zordon, sőt, ha akarom, Bordon, az már négy! - Akkor te leszel a labdaszedő, a Négyszögletű Kerek Erdő négy vonalánál - mondta Lázár Ervin, és végre sípjába fújt.
Berzsián költő azonnal megszerezte a labdát, és az Istennek se passzolt. Szörnyeteg Lajos, a legjobb szívű behemót alig tudta felrúgni. Lázár Ervin elnézett Rácpácegres felé és egy tizenegyest. Játszottak napkeltétől napnyugtáig, napnyugtától napkeltéig, nyári napban, téli szélben, harmatban, s ha hull a hó - közben a (b)író öreg manóvá változott, a kezdőkörben elővett egy aprócska ásót, gödröt mélyített, belefeküdt, és magára húzta a földet, mint aki paplan alá bújik. Hipp-hopp, eltűnt, csak hosszú szakálla maradt ideki, de az se sokáig, mert behúzta maga mellé. A valószínűtlenül hosszú szakáll, mint egy kígyó, bekúszott a föld alá. De Lázár Ervin még ott is hallotta a "fű alatti" lövéseket, amelyek úgy surrantak, mint a patkány, vagy mint a lappantyú, ahogy a fű fölött röpködő bogarakra vadászgat.
A (b)író tehát eltűnt, mintha a föld nyelte volna el - igazi jó bíró volt, nem lehetett észrevenni. A két partjelző - asszisztens! taccsbíró!! -, Lenttipentti Kauszko és Passzerputh Limadogon lengetett ugyan, hogy eltűnt a (b)író, de kinek? A (b)írónak, aki eltűnt? Sértődötten eltűntek ők is, zászlóstul, sértődésestül. Az alsó-rácpácegrespusztaiak (ARPEP) is hamar megunták, hogy a labdával se találkoznak, hiába volt velük (is) az Isten, nem tudtak gólt lőni. Pedig Fűrész Béla, a vajszívű kapus otthagyta az öt és felest - a Sörpintőben, Vinkóci Lőréncnél issza a Kó sert. A Négyszögletű Kerek Erdő kapujába, kénytelen-kelletlen, a csapat nélkül maradt Isten III állt be. Két Isten egy csapatban! Ez még az EMTÉKÁnak is sok volt. Az ARPEP az Egyetlen Még Megmaradt Öreg Fánál folytatta felkészülését a megyeháromba. Kapus nélkül nehéz lesz. Az alsó-rácpácegrespusztaiak most Fűrész Bélát marasztalják. A dolgok jelenlegi állása szerint a vajszívű kapus marad, mert nem bír felállni.
Még ma is játszanak, ha meg nem - hát nem.
- Vége -
(A szövegben Lázár Ervin-mondatok kóricálnak. Aki nem hiszi, járjon utánuk!)
