El van terjedve a városban, hogy én ellenzem a nyelvművelést. "Az egész vállalkozásod a nyelvművelés ellen irányul" - írta nemrég cikksorozatomról a kiváló esztéta és filozófus, Radnóti Sándor. Itt valami félreértés van - illetve az a kérdés, mit értünk nyelvművelés alatt.
1. Nyelvművelésnek tekinthetjük azt, ha valaki elmagyarázza, mit jelentettek régi vagy elavulóban lévő szavak, mint kukoricagóré, kiskarácsony, szolgabíró, ártány. Vagy ha elmondja, hogy a csúz 'lábfájás, reuma' a német Schuss 'lövés' szó XVI. századi átvétele, jó metafora, hiszen a hirtelen fájdalom olyan, mintha belelőttek volna az emberbe. Vagy hogy a förmedvény eredeti jelentése 'haragos tartalmú irat felsőbb szervtől'. Vagy levezeti - pontosan, mégis közérthetően -, hogy miért finnugor eredetű nyelv a magyar.
Ezt a tevékenységet nem is nyelvművelésnek, hanem "nyelvi műveltség-gyarapításnak" nevezném. Közismertebb nevén: magyartanítás. Helyeslem.
2. Tekinthetjük nyelvművelésnek azt is, ha valaki használatra ajánl olyan szavakat, kifejezéseket, amik maguktól nem jutnának az emberek eszébe. Mint a főzési tanácsadó, mely azt mondja: ne mindig ugyanazt főzzétek; nézzétek, mennyiféle érdekes étel van, főzzetek mást is, vagy legalábbis néha más fűszert rakjatok bele. Nem csak úgy lehet mondani, hogy összeházasodtak, hanem úgy is, hogy megesküdtek. Nem csak úgy, hogy főbérlő, hanem úgy is, hogy háziúr. A villamos szót melléknévként, 'elektromos' értelemben is lehet használni, például villamos távvezeték. A fülke, ha vasúti kocsiban van (de csak akkor!), nevezhető kupénak is, de pl. a szavazófülke nem lehet *szavazókupé.
Ez a tevékenység semmit nem nevez rossznak vagy fölöslegesnek (nem mondja azt, hogy "ne egyétek már azt az utálatos rántott húst"), csak rámutat, hogy mi minden van még. Ide tartozik az a nagy múltú hagyomány is, amikor valaki egy idegen eredetű (pontosabban: idegennek érzett) szó helyett magyar (pontosabban: annak érzett) szót ajánl: az emóció úgy is kifejezhető: érzelem, érzelmesség; az airport tax úgy is: reptéri illeték, a magazin úgy is: képeslap. Örvendetes és támogatandó, ha minél többen vannak birtokában mindezen alternatíváknak, és ízlésük szerint - mint a jó szakács - maguk döntik el, mikor melyiket alkalmazzák. Helyeslem.
3. Az is tekinthető nyelvművelésnek, ha valaki elébe megy a várható vagy épp kialakulóban lévő közlési igénynek, és megalkotja annak ügyes, jól használható nyelvi alakját. Sikeres példája ennek az áfa (= általános forgalmi adó), mely rövidítésből pár év alatt rendes szóvá vált: könynyen kimondható, jól ragozható. Ugyanez nem történt meg a személyi jövedelemadó esetében, mely hosszú és nehézkes, és bár van rövidítése (szja), azt nem mondja ki senki szóként, *szeja formában, azaz megmaradt rövidítésnek: eszjéa. Szellemes viszont - bárkitől is jön - a fapados (repülőjárat).
Az ilyesmiről persze elsősorban maga a nyelvközösség gondoskodik: mobil, szoli, Pecsa 'Petőfi Csarnok', warezol, koksz 'kábítószer', pumpál 'izmot fejleszt', tol 'fogyaszt'. Lassan megállapodik az ásványvízre a szénsavas/mentes jelzőpár. Néha azonban elkel egy kis segítség. Például a BKV kitalálta, hogy a tömegközlekedés helyett a közösségi közlekedés kifejezést használja, ami még hosszabb és még esetlenebb. Valaki segítsen rajtuk! Ezt a fajta tevékenységet is helyeslem, miért ne helyeselném?
4. A nyelvi illemtan is tekinthető nyelvművelésnek. Ekkor a nyelvművelő - mint egyfajta illemtanár - megmutatja: mit használjunk, ha elegánsnak, műveltnek, ünnepélyesnek stb. akarunk látszani, és mit ne használjunk ugyanilyen helyzetekben. Például Németben dolgozom helyett elegánsabb a Németországban dolgozom; Ha föl is hozta, én nem hallottam helyett a Ha fölhozta isÉ; Sopronba lakik helyett a Sopronban lakik; igyon helyett az igyék.
Ez a tevékenység voltaképpen nem a nyelvről, hanem az egyes nyelvi alakokhoz kapcsolódó társadalmi ítéletekről szól - mint minden illemtanítás. Maximálisan helyeslem; ezt meg kell tanítani az embereknek, ahogy azt is, mikor és hova vegyünk nyakkendőt, vagy melyik kezünkbe fogjuk a villát. Csak akkor bírálom, amikor úgy tesz (vagy tényleg azt hiszi), hogy az elegánsabb alakok valóban "helyesebbek", tehát valamilyen nyelvészeti értelemben "jobbak". (Mintha "helyes táplálkozásnak" csak azt minősítenénk, ha valaki késsel-villával eszik.) Ilyesmit a nyelvészet nem mond; így nem helyeslem.
5. Végül sajnos nyelvművelés címén sokan a saját indulataikat, sőt utálataikat vetítik nyelvtársaikra, és kijelentik, hogy ez vagy az a kifejezés csúnya vagy fölösleges vagy tilos. Ez számomra elfogadhatatlan. Például én a cikkem elején így fogalmaztam: Émit értünk nyelvművelés alatt. Ezt sokan kifogásolják és kijavítanák (!) valami másra, például erre: Émit értünk nyelvművelésen - kérem, mondják így, ha nekik jobban tetszik; nekem jó úgy, ahogy írtam. Vagy egyesek szerint a konnektor szót két n-nel, tehát [konnektor]-nak kellene ejteni s a [konektor] ejtés helytelen. Nekem ez utóbbi a normális, környezetem és én egy n-nel mondjuk. Fölajánlhatják (a fenti 2. pont szerint), hogy transzfer helyett mondjunk átvitelt; de nem szabad megróni az idegenforgalmi szakembereket, ha a turisták egyik programhelyről a másikra való átszállítását transzfernek nevezik, mert annak az a neve.
Mindenki elmondhatja a véleményét mások nyelvhasználatáról. Akár azt is megkísérelheti, hogy tiltólag beavatkozzon, ahhoz azonban nincs joga, hogy ilyen céljaihoz a nyelvtudományban keressen támaszt, mert ott ilyesmi nincs. A jó nyelvművelő bővít, ajánl, felmutat, tanít; az nem jó nyelvművelő, aki feketelistákat készít a szerinte kerülendő vagy pláne üldözendő nyelvi alakokról.
Nos, ellenzem-e a nyelvművelést? Amit én annak nevezek, azt nem. Vicc a szovjet időkből: "Egy rádióhallgatónk betelefonált: igaz-e, hogy Harkovban Mercedeseket osztogatnak? Ezzel kapcsolatban közölhetjük: a hír igaz, csak nem Harkovban, hanem Voronyezsben, nem Mercedeseket, hanem Zsigulikat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak."
