Egotrip

ASándor-napi ünnepség a szokott mederben zajlott, leszámítva, hogy ezúttal Attila is részt vett a megemlékezésen, aki nemrég érkezett az erdőbe Erdélyből, és semmi meglepőt nem talált abban, hogy lopott áramból is lehet pálinkát főzni. Sanyi kőműves épp ott tartott előadásában, hogy húsvétra kivilágítja az egész erdőt, és a sikeren felbuzdulva már tervezgetni kezdte az HBO bevezetését minden háztartásba, amikor szerencsére eljutott abba a fázisba, amikor beszéde külső segítség nélkül nem tartalmazott érthető fonémákat már az avatott hallgató számára sem, úgyhogy elcsöndesedve játszadozni kezdett a láncfűrésszel, és csak néha kiáltotta azt, hogy hööömp.

Más okot nem tudok: egyszerre teng bennem túl a lustaság és a kalandvágy. Akárhányszor Lengyelországnál ütöm föl a világatlaszt, például a múltkor azért, hogy megkeressem Oroszországban a Marha nevű folyót, mindig rátalálok a lengyel Mani-hegyre, és ilyenkor kalandvágytól és lustaságtól hajtva megtervezem az utat, hogy legalább egyszer meglássam az ősök származási helyét, a Mani-hegy lábát, ott éltek alant (Pod), ahonnan rájuk tapadt az iczky. A képlet sima és egyszerű, de a kérdés lustábbik felében egyből az érdekelt, milyen most Lengyelország, tudjam, mielőtt kiutazom.

Ne ijedjenek meg, kedves olvasóim, nem rólam van szó (köszönöm, megvagyok, kisebb alvászavaraim vannak, néha bosszankodom a közlekedésen, tegnap fájt a fejem), csak a kormányról; és a drámai itt nem föltétlenül tragikust jelent, a komédia és a tragikomédia is bőven belefér.

Az -ista képző a magyarban rengeteg szót képzett és képez ma is, az 1562-ben adatolt pápistá-tól az 1990-es években megjelent fundamentalistá-ig. No jó, mondhatnánk: sok olyan szót használunk a magyarban, amelyek -ista elemet tartalmaznak, de van-e jogunk ezt a magyar nyelv elemének tekinteni? Másképp fogalmazva: "belelát"-e a magyar nyelvtan ezekbe a szavakba, van-e tudomása az -ista elem jelenlétéről?

Hárman a kávézóban, háromszögben a kerek üveglap körül. Ágnes, a Női Szeszély Holding (Pretty Woman magazin, Amazon, Anya csak egy van, Nők pecabottal, Nagyik lapja, Tinivircsaft, Mit hozott a maci?, A baba is ember) lapmenedzsere, dr. Kardos, a kiadók szövetségének ügyvédje meg én, a "szakma". Téli napsugár vadítja a kirakatot, fekete garbómon a méretes aranykereszten lüktet a fény, istenemre, szép látvány: a jövő heti lemezeladási listát állítjuk össze.

Mint ahogy a kispárnát sem fogja nekem behelyezni senki - az azt követő éjszakához hasonlóan e tekintetben is csak önnön képességeimre, saját humán erőforrásomra építhetek. Bérből, fizetésből ápolónőre nem telik. Ráadásul köztünk szólva nem is egy, hanem két darab házi gondozóra lenne szükség esetemben; így esténként egy összeszokott, kétfős kis brigádnak kéne a siker érdekében rajtam munkálkodnia. Egyikük, az izmosabbik, kis bajuszkával az orra alatt, fölém hajolna, de annyira, hogy belátnék neki; enyhe testszagot árasztana, két kézzel átkulcsolná a derekamat, s miközben a másik - az óránkénti szakszerű mozgatáshoz oly szükséges gyógytornászi végzettséggel rendelkező vékonyabb - megfelelő módon összegyűrné a kispárnát, mély levegőt véve erőt gyűjtene. Háromra, mondaná, azután - egy-két-há´ - megemelné alulról a testemet, a kolléganő pedig biztos kézzel, mint a villám, betenné a gerincoszlop megfelelő pontja alá, amit be kell tennie. A bajuszos óvatosan visszaejtene, jaj, mondanám, aztán megint, még vagy négyszer, mint akit felhúztak, jaj, jaj, jaj, jaj, de kellemes. Kedveskéim, hát maguk varázslók, annyi szent. Az Aranykéz utcából tetszenek származni bizonyosan. Szívjanak el egy Helikont, az éjszakai fektetésig már elleszek. Nem kell semmi, kéznél a kacsa.

Sanyi segédmunkás Detre Annamáriával álmodott, és némileg zavartan ébredt. Ágya fölött főnöke és barátja, Berci kőműves állt, és jelentőségteljesen meghúzta a szerves oldószernek álcázott alkaloidakoktélt, ami éjszakánként az éjjeliszekrényként funkcionáló szivacsbetétes kabáton hevert a biztonság kedvéért. Sanyi tudta, hogy eljött az idő, hajnali 1 volt, és még Erdész Béláékat is fel kellett ébreszteni, mielőtt megérkeznek a Geminidák.

Nálunk például tegnap harangoztak, holnap harangoznak, holnapután az angyalok gyémánthavat hoznak, ha minden igaz.

Társadalomkutatóként nem engedhetem meg magamnak, hogy a magyar belpolitika pártszempontjainak vessem alá magam a látott valóság leírásában, vagy hogy utólag cenzúrázzam mondanivalómat - válaszolta Böröcz József szociológus a kérdésre: nem tart-e attól, hogy amit ön vall az EU-val kapcsolatban, az kapóra jöhet a hazai szélsőjobbnak, amely Nyugat-ellenes és xenofób? (Népszabadság, december 8.)

Szerkesztő barátnőm panaszkodik, hogy rémségeket írnak (meg mondanak) az emberek, például annak alapján helyett azt mondják: az alapján. Ezt az alapján gondolom, amit tegnap olvastam. Azóta figyelem nyelvtársaim beszédét, és valóban sokan így mondják, diplomás emberek is. A -nak-ragos mutató névmás (annak) helyett tehát sima mutató névmást (az) használnak. A nyelvészt persze rögtön az érdekli: miért van ez? Van-e még hasonló? Milyen körben érvényes a jelenség? Új szabállyal van-e dolgunk, vagy (ami nagyon ritka) szeszélyes kivétel született-e a nyelv rendszerében?

A kifejezéssel a legfrissebb Newsweek cikkírója azoknak a vezetőknek a távozását illette, akik busás jövedelemmel a zsebükben hagyták ott romokban heverő cégeiket. Mint Peter Bonfield, aki másfél millió angol fontot (durván 600 millió magyar forintot) kapott búcsúajándékként, amikor távozott a British Telecom éléről, ahol hat év alatt 30 milliárd font adósságot halmozott fel. Vagy a brit légitársaság hanyatlásáért felelős Robert Ayling úr, akinek távozását kétmillió fonttal jutalmazták. A cikkből kiderül, hogy ezek a golden goodbye-ok már nemcsak a szakszervezeteket sokkolják, hanem a vezérigazgatók nemzeti szervezetében is negatív visszhangot váltanak ki. Ahogy vezetőjük fogalmazott: úgy érzik, hogy az ilyen esetek a mindenféle etikát nélkülöző "falánk kövér macskákhoz" teszik őket hasonlatossá.