Nádasdy Ádám: Modern Talking

  • 2002. január 17.

Egotrip

Az -ista képző a magyarban rengeteg szót képzett és képez ma is, az 1562-ben adatolt pápistá-tól az 1990-es években megjelent fundamentalistá-ig. No jó, mondhatnánk: sok olyan szót használunk a magyarban, amelyek -ista elemet tartalmaznak, de van-e jogunk ezt a magyar nyelv elemének tekinteni? Másképp fogalmazva: "belelát"-e a magyar nyelvtan ezekbe a szavakba, van-e tudomása az -ista elem jelenlétéről?

Egy mancsista vallomásai

Az -ista képző a magyarban rengeteg szót képzett és képez ma is, az 1562-ben adatolt pápistá-tól az 1990-es években megjelent fundamentalistá-ig. No jó, mondhatnánk: sok olyan szót használunk a magyarban, amelyek -ista elemet tartalmaznak, de van-e jogunk ezt a magyar nyelv elemének tekinteni? Másképp fogalmazva: "belelát"-e a magyar nyelvtan ezekbe a szavakba, van-e tudomása az -ista elem jelenlétéről?

A kérdés jogos: az idegenből átvett szavak belső szerkezetét nem mindig látja az átvevő nyelv nyelvtana. A latin com- ("-val, együtt") elemet nincs jogom észrevenni a magyar kombinál, kompánia, komposzt szavakban, mert ottlétéről a magyar nyelvtan nem tud, nincs a magyarban olyan szabály, mely erre az elemre vonatkozna, megfogható jelentést tulajdonítana neki stb. A com/kom- tehát nem eleme (szakszóval: nem morfémája) a magyar nyelvnek. Hasonló a helyzet a latin eredetű -ens végződéssel is (régens, kvóciens, impotens): az, hogy ezekben ugyanaz az elem van, a magyar szempontjából legföljebb régészeti érdekesség.

Más a helyzet az -istá-val. Minden olyan szó, mely -istá-ra végződik, tartalmaz egy azonosítható jelentéselemet, melynek három árnyalata van. (1) "Bizonyos tanok, viselkedésmódok követője", pl. legitimista (a Habsburg trónjog elismerője), nudista, mazochista; (2) "egy bizonyos vezető, felekezet, iskola stb. híve", pl. horthysta, adventista, sandinista (egy nicaraguai párt híve), fradista; (3) "bizonyos szakma, művészet űzője", pl. szlavista (szláv nyelvek tudósa), csellista, csekista (a CseKa tagja), focista. Mindezekben az -ista állandó, megfogható jelentéssel bír: "olyan személy, aki ...-t hisz, követ, művel, űz." Ha pedig ez így van, akkor az -ista magyar elem, hiszen ezt a jelentést minden magyar beszélő ki tudja vonni a kérdéses szavakból, olyasféleképp, mint ahogy minden -talan képzőt tartalmazó szóból kivonható a "híján van valaminek" jelentéselem. Az -ista tehát morfémája a magyar nyelvnek. Érdemes megjegyezni, hogy már a latinban is jövevény volt, a görög -istés átvétele, mely az -izó képzős igékből csinált főneveket, pl. görög bapt-izó "keresztelek", baptistés "aki keresztel, keresztelő".

A magyarban a legtöbb -ista képzős szónak a töve idegen eredetű, sokszor "abszolút tő" (azaz önálló magyar szóként nem létezik): nud-, dekabr-, rojal-, opportun-, pian-. Gyakori az is, hogy az -ista egy meglévő szó "kötött tőváltozatához" járul (azaz a tő önálló szóként is létezik, de az -ista hozzátételekor valamilyen változást szenved): praktikum - praktic-ista, kórus - kór-ista, germán - german-ista, kabaré - kabarett-ista.

Nos, mik az -ista képző hozzátételének szabályai a magyarban? Először is, a szóvégi magánhangzó lecsípődik: páp-ista, csell-ista, szól-ista, nagyimr-ista, ugyanígy novell-, gárd-, jehov- (és bizonyítva, hogy a szabály él: csurk). Kivétel a dada-ista - de hát mit várunk a dadaistáktól? Mindig megtörténik az -i kiesése: bicikl-ista (nem *bicikli-ista), horth-ysta, bicsérd-ista (a Bicsérdi névből). Ide tartozik a trock-ista is, persze itt a németes Trotski a kiinduló alak (különben *trockijista lenne). Az -i-kiesés valóban az -ista által kiváltott szabály, hiszen más helyütt a magyar tűri a kettős -ii- kapcsolatot, lásd Ercsiig. Azt kérdezi az olvasó: nem inkább az -ista -i-je csípődik le, tehát nem inkább bicikli-sta, horthy-sta (ahogy az írás is sugallja)? Erre nemmel kell válaszolnunk, mert a többi magánhangzó esetében az -ista i-je marad győztes (nem *pápasta, *csellósta, *nagyimresta).

Másodszor, a szó belsejében álló magánhangzó megrövidül, ami magyar jelenség, az átadó nyelvekben hiába keresnénk, pl. folklór - folklor-ista, gimnáz(ium) - gimnaz-ista, túr(a) - tur-ista (bár ezt én hosszú ú-val mondom: [túrista]). A modern személyneveknél ez már nem következik be, tehát torgyánista és nem *torgyanista.

Az -ista járulhat magyar nevekhez: horthysta, rákosista, lukácsista, valamint magyar eredetű (vagy már elmagyarosodott) közszavakhoz is: egyetem-, irod(a)-, bicikl(i)-, elem(i)-, zongor(a)-, forgal(o)m-, mázl(i)-. Ezek egyértelműen mutatják, hogy az -ista képző magyar elem, mely nem nézi, milyen eredetű tőhöz járul. Szép példája ennek a futballista: teljesen magyar alakulat, ilyen képződmény sem a németben, sem az angolban nincs. Igen ám, vethetnénk ellen, de akkor miért nincs *főiskolista, *szakközépista, *hegedűista (vagy *hegedista?), *krisnista (vagy *krisnaista?), *hitista ("a Hit Gyülekezetének tagja"), *szopránista, *prózista, *pechista stb.? A szóképzés azonban a nyelvekben nem úgy szabályos, mint a ragozás: ha egy képzett alak hiányzik, az nem rendhagyóság, míg valamely ragozott alak hiánya mindig az (pl. ha egy igének nincs múlt ideje, egy főnévnek tárgyesete stb.). A képzővel ellátás csak lehetőség, melynek tényleges megvalósulása lexikális véletlen. Nem tudjuk, miért nincs *olvasvány és *kiáltmány -, de hiányuk miatt nem lehet az olvas és kiált igéket (vagy a -vány és -mány képzőket) rendhagyónak minősíteni.

Külön gyönyörűség, hogy az -ista képző néha -iszta formában jelenik meg: masiniszta, soviniszta, fasiszta, fetisiszta, zsurnaliszta, spiritiszta, stiliszta, statiszta. Ezek értelmileg nem mutatnak semmi közöset, így az -sz-ezést feltehetően az okozza, hogy ezekben a tövekben már van egy -s- (vagy vele rokon -zs-) hang, s a képző -s- hangja ettől elhasonul, a hangzást kellemesebbé teendő. Szabad tő (pl. név) esetén ez a szabály már nem működik, pl. sulyokista, rákosista, nem *rákosiszta. Ez alighanem rendben is van: a nagyon "on-line", átlátható képződmények gyakran annyira analitikusak, hogy szótő és képző érzéketlenek egymásra. Talán ezért nem törlődik a szóvégi -o az új, névtövű képzésekben (francoista, maoista, titoista).

Vajon az intimpista (eredetileg Intim Pista, egy képzelt személy neve) azért lett annak idején népszerű közszó, mert olyan, mintha az intim-ből -istá-val képzett főnév volna? A -p- betoldódása szabálytalan, de hát a nyelv végtelen gazdagsága...

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.