Kálmán C. György: Magánvalóság

  • 2001. december 20.

Egotrip

Nálunk például tegnap harangoztak, holnap harangoznak, holnapután az angyalok gyémánthavat hoznak, ha minden igaz.

Országos karácsony

Karácsony van, Krisztusok járnak.

Krisztus urunknak áldott születésén, angyali énekkel, angyali lélekkel s titkolt nagy zokogással köszöntjük ezennel édes hazánkat, Apponyi Albert Magyarországát. Hogy el ne aprózzuk, a mi családunk ilyenkor egyszerre minden magyar ünnepet megül, összegyűlik apró és nagy, énekelgetünk, felolvasunk a kalendáriumból. Magyar pezsgőt emelünk az új évre; hóvirággal köszöntjük a nőtagokat; kitűzzük az angyalszín kokárdát; meglocsoljuk fenyőkölnivel a szép lányokat; friss gyertyát gyújtunk édesanyánkon; kitereljük a gyermekeket az udvarra, kapnak hóvattacukrot, jégcsapnyalókát; összekapaszkodunk, nemzeti oratóriummal ünnepeljük Szent Királyunkat, felszenteljük a koronát, megkoronázzuk az országot, megországozzuk az újkenyeret, a végére minden tocsog a szentségtől, van nagy nevetés; fekete lajbit öltünk, luk a zászlóba, jólesik szomorkodni egyet; sírunk kicsit a halottakért, vissza karácsonyba, ajándékosztás, szociális dimenzió előtérbe kerül.

Technikailag egybe´ vagyunk, úgy fizikálisan, mint szellemileg, még szerencse: kiássuk az utat a tanyától a buszig, jöhetnek a pásztorok meg a Kisjézus.

Sokat beszélgetünk ilyenkor az ország dolgairól. Szívünkön viseljük, a segítés tiszta szándékával. Egy bizonyos, van egy ország, amely halott, egy ország, mely semmit se akar: a téli Magyarország. Talán mi se élünk, akik élünk, s újév reggelén öntagjainkat tapogatjuk csodálkozva. Valóban mink vagyunk-e, avagy kajla ónfigurák, akiket szilveszter éjszakáján öntöttek? S ez a bús ország, ez a Magyarország valóban ország-e még, vagy egy nagy ónos tál? Ha van külön magyar Sátán is, az ma éjjel nagyokat fog kacagni a sírok között.

De félre, bal gondolatok! Ott kopog az ajtón a Gondoskodó-Ellenőrző Állam, már jönne is befelé, veri csizmájáról a havat; prémes zöld bundáját viseli (politikailag nem a pirosat), ha be nem engedjük az ajtón, bejön a kandallón át, matat az ablakban, zokniba-cipőbe belekotorász, jöjjön be hát.

Leültetjük, jut rum, langy téa beteg idegének, vesse le a csizmát, sajátos illattal szárad a padkán a suba. Van sok ajándék: csak győzzük kifizetni, kivárni, kibekkelni, kihasználni, kiszámolni, kikönyörögni, kiérdemelni, kisíbolni, kivédeni, kicserélni. Mind a miénk, a magyar családé. Jövőre is ő jön, azt mondja.

Az asszony feladja a halat, kinek a torkába jut ma a szálka?, nagy az izgalom, szaporán hörpöljük a száraz fehéret. A bunda már majdnem száraz, gazdája is szedelőzködik, sokfelé megy még ma, azért benéz még a szekreterbe, adópapírok közt matat, kiszalad a fészerbe, büntetőügyben kifaggatja a nagyobbik lányt, a rosszalkodó kisfiúknak hosszú előzetest ígér, bajsza alatt mosolyog; puttonyába várja feljelentéseinket, hűségnyilatkozatainkat, vállalkozói kötelezettségvállalásainkat, közérdekű bejelentéseinket, olvasói leveleinket; ne okozzunk csalódást.

Egymás közt maradunk, kis csönd támad. Havas, nagy téli éjjelen alusznak a tanyák. Jó kis ünnep volt, mindenkinek.

Neked ajánljuk