Kálmán C. György: Magánvalóság

  • 2001. december 20.

Egotrip

Nálunk például tegnap harangoztak, holnap harangoznak, holnapután az angyalok gyémánthavat hoznak, ha minden igaz.

Országos karácsony

Karácsony van, Krisztusok járnak.

Krisztus urunknak áldott születésén, angyali énekkel, angyali lélekkel s titkolt nagy zokogással köszöntjük ezennel édes hazánkat, Apponyi Albert Magyarországát. Hogy el ne aprózzuk, a mi családunk ilyenkor egyszerre minden magyar ünnepet megül, összegyűlik apró és nagy, énekelgetünk, felolvasunk a kalendáriumból. Magyar pezsgőt emelünk az új évre; hóvirággal köszöntjük a nőtagokat; kitűzzük az angyalszín kokárdát; meglocsoljuk fenyőkölnivel a szép lányokat; friss gyertyát gyújtunk édesanyánkon; kitereljük a gyermekeket az udvarra, kapnak hóvattacukrot, jégcsapnyalókát; összekapaszkodunk, nemzeti oratóriummal ünnepeljük Szent Királyunkat, felszenteljük a koronát, megkoronázzuk az országot, megországozzuk az újkenyeret, a végére minden tocsog a szentségtől, van nagy nevetés; fekete lajbit öltünk, luk a zászlóba, jólesik szomorkodni egyet; sírunk kicsit a halottakért, vissza karácsonyba, ajándékosztás, szociális dimenzió előtérbe kerül.

Technikailag egybe´ vagyunk, úgy fizikálisan, mint szellemileg, még szerencse: kiássuk az utat a tanyától a buszig, jöhetnek a pásztorok meg a Kisjézus.

Sokat beszélgetünk ilyenkor az ország dolgairól. Szívünkön viseljük, a segítés tiszta szándékával. Egy bizonyos, van egy ország, amely halott, egy ország, mely semmit se akar: a téli Magyarország. Talán mi se élünk, akik élünk, s újév reggelén öntagjainkat tapogatjuk csodálkozva. Valóban mink vagyunk-e, avagy kajla ónfigurák, akiket szilveszter éjszakáján öntöttek? S ez a bús ország, ez a Magyarország valóban ország-e még, vagy egy nagy ónos tál? Ha van külön magyar Sátán is, az ma éjjel nagyokat fog kacagni a sírok között.

De félre, bal gondolatok! Ott kopog az ajtón a Gondoskodó-Ellenőrző Állam, már jönne is befelé, veri csizmájáról a havat; prémes zöld bundáját viseli (politikailag nem a pirosat), ha be nem engedjük az ajtón, bejön a kandallón át, matat az ablakban, zokniba-cipőbe belekotorász, jöjjön be hát.

Leültetjük, jut rum, langy téa beteg idegének, vesse le a csizmát, sajátos illattal szárad a padkán a suba. Van sok ajándék: csak győzzük kifizetni, kivárni, kibekkelni, kihasználni, kiszámolni, kikönyörögni, kiérdemelni, kisíbolni, kivédeni, kicserélni. Mind a miénk, a magyar családé. Jövőre is ő jön, azt mondja.

Az asszony feladja a halat, kinek a torkába jut ma a szálka?, nagy az izgalom, szaporán hörpöljük a száraz fehéret. A bunda már majdnem száraz, gazdája is szedelőzködik, sokfelé megy még ma, azért benéz még a szekreterbe, adópapírok közt matat, kiszalad a fészerbe, büntetőügyben kifaggatja a nagyobbik lányt, a rosszalkodó kisfiúknak hosszú előzetest ígér, bajsza alatt mosolyog; puttonyába várja feljelentéseinket, hűségnyilatkozatainkat, vállalkozói kötelezettségvállalásainkat, közérdekű bejelentéseinket, olvasói leveleinket; ne okozzunk csalódást.

Egymás közt maradunk, kis csönd támad. Havas, nagy téli éjjelen alusznak a tanyák. Jó kis ünnep volt, mindenkinek.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.