Bán Zoltán András: Noé vendéglője

Második számla: Milyen lehet négy deci?

  • Bán Zoltán András
  • 2013. szeptember 29.

Egotrip

Vajon milyen lehet négy deci? - kérdem és tartom a tályogos fény felé a Fizetőpincér által asztalomra csapott második fröccsömet, miközben rágyújtok egy cigarettára, vagyis élek elbeszélői teljhatalmammal, melynek erejével könnyedén olyan helyszínre viszem a jelenetemet, ahol az egészségemet vadállati aktivitással védő állami rendeletek még nem tiltják a dohányzást.
false

Ugyan, kérem! - csattan fel a ma délután különösen paprikás kedvében leledző Fizetőpincér. - Maguk múltba meredő és már egészségtelenül neoromantikus kocsmai egzisztenciák úgy beszélnek erről, mint az atomkutatók a Higgs-bozonról, emez isteni részecskéről, melynek, köztudomású, nincsenek voltaképpen tulajdonságai, és amelynek léte, meglehet, 5 szigma bizonyosságú, de ugyanakkor őkelmével személyesen még senki nem találkozott a nagy hadronütköztetőben. Négy deci, tisztán nincs és soha nem is létezett. Legfeljebb egy lehetséges világban.

Ám a létére utaló kérdés mégis érvényes, és nekem soha ne mondja, Herr Ober, hogy a Márai által megálmodott Szindbád több évtizedes töprengés után megfogalmazott felvetése nem lehengerlően pontos és a magyar szellemtörténetben nem éppen olyan metafizikus, mint Leibniz halhatatlan problémája, miszerint "miért van egyáltalán valami, mint sokkal inkább semmi" - vágom oda diadalmasan és már idézem is az alapszöveget a Szindbád hazamegy című regényből:

"Milyen lehet négy deci?

A kérdés elhangzott, s mindenki mereven nézett maga elé. (...) A kérdés elhangzott, s a 'London' söntésében már tudtak róla, a csapos aggódva méregette a polcokon rendbe rakott félliteres és literes üvegeket, s iparkodott szemmérték szerint megállapítani, milyen lehet négy deci. (...) Szindbád négy szóval kimondott valamit, aminek meglepő és elképesztő értelme azonnal áthatotta a szakma eszméletét. (...) Kimondott a hajós valamit, amit csak az egészen beavatottak értettek, azok, akik tudják, hogy az emberi dolgok igazi értelme nemcsak a valóság, hanem az ábránd is, mely a valóság lehetőségeiből összeáll. Mert a kocsmák világában oly nagy jelentőségű volt ez a kérdés, mint a tudomány világában a nehézkedés vagy a viszonylagosság törvényének kérdése. Mert a nap minden órájának minden pillanatában megesett a hazában, hogy a számos kocsmák egyikébe beállított a szomjas vándor, s kért két decit vagy hármat tisztán, vagy kért rögtön egy egész litert, ha már ilyen duhaj volt a kedve, vagy kért klasszikusan és egyszerűen fröccsöt, esetleg kisfröccsöt, tréfát vagy hosszúlépést - amelyet inkább csak gyógyvíznek nevezett Szindbád -, vagy házmestert, a három deci bornak és két deci víznek e szeszélyes keverékét: de mióta a magyar iszik, nem történt meg soha, hogy valaki rögtön, első szóra, négy decit rendelt volna tisztán..."

Akkor most rendel négy decit? Tisztán? - kérdi a Fizetőpincér ravaszul.

Távol legyen!, ahogy a maga Pál apostola mondja! Elvégre nem vagyunk egy lehetséges világban; bár kérdés, az irodalom nem egyike-e a lehetséges világok megteremtését célzó kísérleteknek, de ebbe most ne menjünk bele, szóval inkább legyen még egy fröccs, ha lehetséges.

Rendnek kell lennie a poharak között is - szól a Fizetőpincér, amint megérkezik a vidám arcú fröccsel. - "Az Úr az én osztályos részem és poharam; áldom az Urat, aki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim."

Meg kell mondanom, "pincellér uram", hogy ezt Krúdy hőse, Szabolcs vezér se gondolta másként, amint körülnéz az Etel király kincse című regényben: "A vendéglőben az volt a legfeltűnőbb, hogy senki se rendelkezett a bor porciója felől, hanem mindenki megkapta a magáét, mint a patikában az orvosságot. Egy kopasz pincér, akinek a haja hátulról előre volt fésülve, és őszintén unta a mesterségét, mert csak házasságközvetítésekkel szeretett foglalkozni valamely rejtélyes vonzalomból: egy kopasz pincér kérdezés, felszólítás nélkül járt az asztalok körül, és minden vendégnek a borporciójáról gondoskodott.

A vendéglős volt kivétel, aki ugyancsak egy asztalnál ült, egymagában, és néha fáradságot vett magának, hogy igen terjedelmes hasát, amely miatt az asztalhoz sem férhetett: a levegőbe emelje, és rábízta magát a hasára, amely vitte, vitte előre, mintha ő járt volna a hozzá tartozó ember helyett. És az egyéni életet élő has mindig megállapodott a mérőasztalnál, a kéz megtöltötte a magával vitt üres poharat borral és szódavízzel, és a has e teli pohárral újra visszament a megszokott helyére, ahová fáradtan hanyatlott vissza, mintha egy nagy kötelességet sikeresen elvégzett volna.

Ebben a vendéglőben körülnézve, Szabolcs vezér azt gondolta magában, hogy itt legfeljebb az a körülmény okozhatna némi nyugtalanságot, ha egy percben elfogyott volna a bor, és a patikáriuspincér közölte volna a vendégekkel, hogy orvossággal nem szolgálhat, menjen mindenki a dolgára - már ha lehet egyáltalán dologról beszélni azok között az emberek között, akik a 'Barnaláb'-ot megtöltötték. (...) A 'Barnaláb' vendégei a bort fogyasztották olyan szabályszerűséggel, mintha csak ez volna a teendőjük. Senki se ivott kevesebbet, de többet se az előírt porciónál... A pincéből mindennap a megfelelő mennyiségű bort hozták fel. Ha elfogyott: többé senki se ment a pincébe a boroskantával, se a vendéglős, se a pincére. Bezárták a vendéglőt."

És joggal feltételezhetjük, hogy a kocsmáros által oly rendben kiporciózott adagok között nem szerepelt a négy deci. De vajon a metafizikai dimenzióik mellett nem egyben történetfilozófiai mélységű kérdés ez? - vetem oda forradalmas hevülettel a Fizetőpincérnek. - Vajon véletlen lehet csupán, hogy Szindbád kérdése közvetlenül az után hangzik el, hogy az egyik vendég kijelenti: "Nem boldog a magyar"?! Négy szócska ez is, miként - véletlenül? - Kölcsey Ferencünk is négy szócskát "üzent" patrióta epigrammájában. "Nem boldog a magyar", mondta Szemere Miklós, alias Alvinczi Eduárd de genere Huba. Vajon nem végzetesen magyar kérdés ez is? Ikertestvére és egyben szülőanyja a négy decinek? - motyogom magam elé, de a kifejtésre már nincs időm, mivel a Fizetőpincér asztalomra ejti a négy fröccsöt tartalmazó számlát.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.