"A Föld napja a Tomoriban
A Föld napjára készülődés keretében felhívással fordultunk iskolánk tanulóihoz, miszerint: fogalmazzák meg rövid üzeneteiket a Földanyának. Az egész iskolát megmozgató közös megemlékezés keretében élőláncot alkottunk, zöld ruhát öltve e nap tiszteletére. Az osztályok képviselői elmondták közösen megfogalmazott felhívásaikat, átadták tablóikat, verseiket, rajzaikat. A gyermekekben, felnőttekben egyaránt mély lelki nyomot hagyott ez az ünnepség."
Lassan tíz éve, hogy a XIII. Kerületi Hírnökből kimásoltam ezt a tudósítást. Aki nem tudná: a "Tomori" a kerületben található Tomori Pál Általános Iskola. Időközben felvette az "ÖKO iskola" címet (lásd a XIII. Kerületi Hírnök 2006. szeptember 20-i számát), jó okkal, hiszen már névadója, Tomori Pál érsek is a magyar környezet védelmében esett el Mohácsnál - igaz, hősies helytállását csupán részben motiválhatták ökológiai megfontolások, ha egyáltalán.
A mély lelki nyomot hagyó Föld-napi ünnepség egyetlen mozzanata azóta is töprengésre késztet: az élőláncszertartás zöld ornátusba öltözött láncszemei, az osztályok képviselői vajon kinek adták át a Föld-anyának szánt rövid üzeneteket, valamint tablóikat, verseiket és rajzaikat, s miként jutottak el ezek az üzenetek Föld-anyához? Mint ahogy az a kérdés sem hagy nyugodni jó ideje, hogy érkezett-e valami válasz - ha más nem, hát legalább tértivevény vagy reading confirmation formájában - a küldemények címzettjétől?
Ma sem tudok erről semmi biztosat mondani. De erre a rituális üzenősdire magára mégiscsak van valami magyarázatfélém, mégpedig egy analógia képében. Még a hetvenes években, egy korai angliai utazásom során elmentem - talán azt is mondhatnám, hogy elzarándokoltam - a londoni Highgate temetőbe, Marx Károly sírjához. Odaérve észrevettem, hogy a síremlék tömbjének tövében papírlapokat tartalmazó kosárkák állnak. Kíváncsiságom erősebbnek bizonyult a kegyeletnél. Tanulmányozni kezdtem a papírszeleteket, amelyekről hamarosan sikerült kiderítenem, hogy szovjet turisták, szervezett csoportokban a sírhoz járuló Inturiszt-zarándokok Marx Károlyhoz címzett üzeneteit tartalmazzák, természetesen orosz nyelven, részben jókívánságokat, a köszönet és hála szavait, részben büszke beszámolókat a kommunizmus építésében elért szovjet eredményekről. Valamint kéréseket is, éppen a kommunizmus mihamarabbi eljövetelének tárgyában: a "drága Marx elvtárs" járjon közbe a folyamat felgyorsítása érdekében. Hogy kinél, a gondviselés miféle mindenható hatalmánál járjon közbe a tudományos szocializmus messiása, ez az ateista paraklétosz, persze nem vált világossá az üzenetekből. Én óvatosan a Történelmi Szükségszerűségre tippeltem - hátha lehet vele beszélni.
Hogy vette-e az üzeneteket Marx Károly, nem tudom. Kommunikációs szempontból persze jobbak voltak az esélyei Föld-anyánál: vele szemben ő élő személy (volt), ráadásul iskolázott ember, aki bizonyítottan tudott írni-olvasni, több nyelven is - bár oroszul, hírlik, nem.
De hát nem is ez a lényeg, jöttem aztán rá. Racionalista bakafántoskodás mindez - hinni kell inkább, hinni, hogy az üzenet eljut a Föld-anyához, a levél Marx Károlyhoz, az ima az égbe. Mert igenis eljut, és a közbenjárás iránti könyörgés meghallgattatik. Még az ózonlyuk, az ezer sebből vérző Föld-anya sebeinek legszörnyűbbike is begyógyul, amint erről éppen lapunk, a Narancs tudósított 2002. november 14-i számában:
"Szegeden az újszegedi Szent Erzsébet-templomban 2002. 11. 09. este hat órakor szentmise lesz, melynek szándéka könyörgés az Úrhoz, hogy az ózonréteg tovább javuljon, gyógyuljon.
1999-ben Szegeden a Dómban bemutatott szentmisén imádkoztunk, kértük Isten kegyelmét, hogy az ózonrétegben lévő károsodás múljon el, hogy a nap sugarai éltető erőt adjanak. ...
Isten meghallgatta kérésünket, letekintett kegyelmével. A kutatók mérései alapján változás látható az ózonrétegben, ezért tovább imádkozunk, kérjük Isten bocsánatát, kegyelmét, hogy könyörüljön rajtunk. ...
Tovább szándékozunk könyörögni, imádkozni, minden hónap második szombatján este hat órakor Szegeden, az újszegedi Szent Erzsébet-templomban, ahol szentmise lesz bemutatva az ózonrétegért."
Teljes a siker: amíg tíz éve minden média az ózonlyukról kárált reggeltől estig, ma már hírét sem hallani. Az új hit, az ökovallás bizonyította hatékonyságát, mint láttuk, nemzetfenntartó keresztény változatában is. De a törzsökös ősmagyar változat sem tétlenkedik: akcióba lendültek, s igen hatékonyan mozdítják előre a természet védelmének ügyét az ökotáltosok, ökosámánok, ökoregösök is. Nyilván mind egyetértenek a Bayer Hungaria (ez, gondolom az aszpirines társaság) szponzorálta 2005-ös Természetvédelmi Fotókiállítás - egyébként meglepően világias szellemű - felhívásával:
"A természet védelme nem fennkölt gondolat, hanem a modern emberi látásmód elengedhetetlen része. Elmulasztása nemcsak súlyos vétek, hanem végtelenül kínos is!
Senki sem lehet divatos és modern, ha környezete védelmére nem fordít legalább annyi figyelmet, mint saját külsejére, ápoltságára, ruházatára."
Mint minden vallásos nyelvezetnek, az öko-vallásnak is megvannak a szent szavai, azok a varázsigék, amelyek hangoztatása meghátrálásra készteti a világban elszabadult környezetpusztító Gonoszt. Ilyen maga az öko- és édestestvére, a bio- előtagok, a természetes és a természet, a környezet és persze maga a környezetvédelem szavak. Mint múltkori cikkemben, a biorasszizmusról, a mangalicáról és a "genetikailag tiszta, ősi magyar tönkölyről" szólván jeleztem, ezek a szavak a "tiszta" és "egészséges" dolgokat jelölik, szemben a "tisztátalan" és "beteg" dolgokkal, a gyilkos hamburgerrel és a mocskos cigányokkal. (Közbevetőleg egy magyar-japán - rokon népek! - tönkölyös ételkülönlegesség az Angyalok étterme 2006. februári kínálatából: Füstölt tofus tönkölymetélt sütőtökszalmával.)
Az ökovarázsigék szokásos szövegkörnyezete egyrészt vallási: az V. Földanya Dalfesztiválon (Gutenberg Műv. Otthon, 2002) a "kozmikus trubadúr", a "jógamami" és a "sámán dalnok" fellépését a hirdetmény szerint "biotombola" kísérte, a 2006-os Szent Mihály-napi búcsún (a XIII. ker., Babér téri templom előtt) "környezetvédelmi fantasztikus mesejátékot" nézhettek meg az érdeklődő búcsújárók (Mese Pupajáról, aki felfalta a világot volt a címe).
Ezek a varázsigék automatikusan pozitív érzelmi azonosulási reakciót váltanak ki, a "jó" magától értetődő szinonimáiként funkcionálnak. Racionális tartalmuk így a nullával egyenlő, azaz használatuk üres rizsa, jelentésük merő maszlag. Felhívó erejük viszont jelentős, olyan, amilyen egy tíz-tizenöt évvel ezelőtti, azóta lecsengett maszlagdivatban a "lézeres", "komputeres" és "digitális" (szemvizsgálat, látásjavítás, színkeverés, betűmetszés stb.) szavaknak volt. Így érthető, hogy nem csupán a Föld-anyának, hanem a potenciális vásárlóknak címzett üzenetekben, azaz a reklámban is kötelezően szerepelnek. Jobbat vesz, még ha drágábban is, aki azt veszi, ami bio-, öko-, természetes vagy környezetbarát, legyen az élelmiszer (például "bió karácsonyi mézes sütemény" és "bió beigli", ami a Hollán utcai Naturland Gyógyfű és Bioboltban volt kapható 2005 karácsonyán, "alternatív édesítők" társaságában), vagy szolgáltatás ("Antinikotinos terápia, 26 perc alatt egyszersmindenkorra leszoktatjuk a dohányzásról biorezonanciás kezeléssel. 5000 Ft, több helyen is, pl. az "budai Szakorvosi Rendelőben. Bejelentkezés a 06 70 2719867 telefonon" - hirdetés villanypóznán, 2005-ből, az "budai temetőnél).
És a legújabb, tavaly nyári fejlemény, a biorizsa és biomaszlag csúcsteljesítménye, járdára kitett reklámtáblán: "Barnuljon a NAP természetes erejével BIOLÁRIUMUNKBAN, Radnóti M. u. 2." Ne járjon csövek közé, ne fürössze testét mesterséges sugárzásban, jöjjön inkább hozzánk, ahol kifeküdhet a napra. Kicsivel többe kerül, mint a szolárium, de megéri, hiszen EZ ITT A BIOÖKOBLABLA HELYE.
Várom, már nagyon várom az első ökotemető megnyitását. Ide majd azok temetkeznek, akik természetes halállal haltak meg.
Vagyis hát biohalállal.
