Bodoky Tamás: Fájlövés (Neurománc)

  • 1997. augusztus 7.

Egotrip

Megint elgörbült a lábtartó az emzén, gyakran elcsúsztam vele a jeges földúton, és az ért le először. Egy hosszabb darab fűtéscsövet ráhúzva szoktam kiegyenesíteni, de sokadszorra már nem bírta az anyag, és letört, mikor feszegetni kezdtem. Ennek előbb-utóbb be kellett következnie.

Megint elgörbült a lábtartó az emzén, gyakran elcsúsztam vele a jeges földúton, és az ért le először. Egy hosszabb darab fűtéscsövet ráhúzva szoktam kiegyenesíteni, de sokadszorra már nem bírta az anyag, és letört, mikor feszegetni kezdtem. Ennek előbb-utóbb be kellett következnie.

Akkoriban még reggelente is szeretkeztünk, bár nagyon utáltunk lavórban, hideg vízzel mosakodni, esténként sötétedés után húsz percet gyalogoltunk a kollégiumig, ahol a lánynak - aki egy másik egyetemen tanult - az egyik haverok által lakott földszinti szoba erkélyén keresztül kellett bemásznia, hogy végre magunkra zárhassuk az egyik fürdőszoba ajtaját. Mikor végeztünk, általában benéztünk még az orosz hallgatókhoz is, akikkel az első félévben laktam, ők furcsa módon tiszteltek, mert szóba álltam velük, és tudták azt is, hogy amikor nem baktériumokkal kísérletezem vagy a számítógéplaborban ülök - az előadásokra már akkor sem jártam -, íjászkodom, lovagolok és nagyokat futok, míg az évfolyamtársaim csak fociztak, és lenézték a ruszkikat, akikkel egy szobába kényszerítette őket a kollégiumi vezetés.

Az oroszok sörösüvegből itták az ukrán vodkát, olcsón hozták a szteroidot, és kétes autóügyeik voltak, az utóbbitól ösztönösen távol tartottam magam - elvégre kutató leszek -, de kellett a lé kajára és albérletre, úgyhogy a gépészhallgatókkal jártam hétvégénként egy szolnoki vegyi üzem rozsdás vasállványait festeni napi egy ezresért, feketén. Szombat esténként egy munkásszálláson aludtam, ha bírtam, mert szorongásos álmaim voltak az albérletben egyedül rettegő lánnyal kapcsolatban, akinek gázsprét vettem az újpesti piacon, de nem voltam biztos benne, hogy adott esetben képes volna használni is. Hazaérve kárpótlásul misére jártam vele, szerettem fáradtan üldögélni a padban, hallgatni az éneket, szemlélődni, ahogyan mindent és mindenkit képes voltam fényévnyi távolságból figyelni még akkoriban, de aztán - szenvedélyes viták egész során keresztül, Thoreau-tól Kerouacon át Konrádig citálva a bölcsességeket - meggyőztem őt, hogy az egyház semmivel sem különb, mint a többi aljasság, ami elől menekülve kiköltöztünk ide tizennyolc évesen. A gyerekeket mégis megkereszteltettük később a nagyszülők miatt.

Letámasztottam a motort. Megint ideges voltam, hamar veszekedni kezdtünk, úgyhogy nem is ettem meg az előkészített szendvicseket, csak elszántan és gyorsan ittam. Hetente-kéthetente volt egy ilyen napom, és mindketten tudtuk, hogy nem tehetünk semmit ellene. Később a lány tartotta a fejem, míg telehánytam a piros műanyag lavórt, aztán egy pohár vízzel kiöblítettem a számat, és összebújtunk a közös takaró alatt. Veszek majd egy új lábtartót, a fő, hogy velem van az Erő - gondoltam elalvás előtt. Másnap fájt a fejem.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.