Vajda Gergely

Zene hetilapra

Egotrip

Wagner selyembugyiban

James Levine, a német, litván és magyar gyökereket is magáénak tudó amerikai karmester 2021. március 9-én, 77 éves korában hunyt el a kaliforniai Palm Springsben lévő otthonában. Levine – a világhírű magyar-amerikai Maestro, Széll György (1897–1970) felfedezettje – más vezető állások mellett a New York-i Metropolitan Opera zeneigazgatói posztját is betöltötte (1976–2018), mely házban 1971-es debütálásától számítva összesen 2552 előadást dirigált. Ez már önmagában is elképesztő szám, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy mindezt a közönség és a szakma töretlen és egyöntetű elismerése mellett tette. Halálakor mint Wagner-, Verdi- és Berg-interpretációiról híres előadóművészre emlékeztek Levine-ra, miközben kivétel nélkül mindenhol megemlítették, hogy karrierje dicstelen lezárásaként – többrendbeli szexuális zaklatás vádja miatt – zeneigazgatói állásából felfüggesztették, majd el is bocsátották.

A MET lépésére a karmester amerikai szokás szerint jó hírnevének megsértése és érvényben lévő szerződésének megszegése miatt perrel, arra pedig az intézmény hasonló összegű, nagyjából 5,8 millió dolláros viszontperrel válaszolt. Mivel ez a csörte a felek közti megegyezéssel zárult, már sosem fogjuk megtudni, hogy mennyi pénz cserélt gazdát – ha egyáltalán volt pénzmozgás. A pereskedés, azaz az elvárt színjáték csupán a felszín, alatta tönkrement életek, szexuálisan kihasznált gyerekek és fiatal felnőtt férfiak elkeserítően szomorú sorsa rejtőzik. Annak kiderítésére, hogy valójában mi és hogyan történt, a megvádolt halálával egyre kevesebb az esély.

Vajon a sejtésnél erősebb, a bizonyosságnál gyengébb tények birtokában mit is kezdjünk mi, zeneértők, muzsikaélvezők – például – a James Levine-féle világraszóló Wagner-felvételekkel?

„A felsőrésznek magas gallérja legyen szalagokkal és csipkés zsabóval, feszesen illeszkedő ujjakkal; a ruha ugyanabból a szaténból hátul gazdag fodrokkal díszítve, testhezálló mellényrész nélkül (a ruhának szélesnek kell lennie hosszú uszállyal), de vastag béléssel, elöl és hátul ugyanolyan zsinórokkal…” – írta Richard Wagner egy bő évtizede napvilágra került, 1874. januári keltezésű, egy milánói divatszabóhoz címzett levelében. Mivel a zeneszerző felesége, Cosima, egyébiránt Liszt Ferenc lánya híresen részletes naplóiban egy szó sem esik a férjétől kapott ajándék ruháról, az idézett levél feltételezhetően annak bizonyítéka, hogy a nagy német zeneköltő, persze szigorúan otthona magányában, női ruhákat szeretett hordani. Wagner dragben. Joachim Köhler hamburgi filozófus, író, újságíró Der letze der Titanen (Az utolsó Titán) című, 2001-ben megjelent, Wagner életéről és művészetéről szóló könyvében szemléletes képet fest a komponistáról, akinek kreativitását a többi közt a fent említett módon táplált feminin aura erősítette. Ugyanez a tény kevésbé színvonalas publikációkban, a „Wagner selyembugyit szeretett hordani” mondat keresetlen sűrítésében került a kultúrafogyasztó közönség elé. Pletyka, bulvár, botrányszag. Megint rajtunk, muzsikusokon és zenehallgatókon csattan az ostor. Mintha nem lett volna elég teher eddig is Richard Wagner hírhedett antiszemitizmusának ténye, vagy művészetének a Harmadik Birodalom által propagandacélokra lehülyített és náci piedesztálra emelt változatának lassan 100 éves skandaluma. Lehetséges-e ezek után úgy hallgatni a Parsifalt, hogy az élményt ne befolyásolja a hosszú uszályú ruhában parádézó Richard Wagner képzeletünkbe villanó képe?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

„A hosszútávfutó magányával”

Legújabb, szeptember végén esedékes bemutatója, az Etűdök elképzelt érzésekre című előadás kapcsán beszélgettünk a próbafolyamatok nehézségeiről, a kívülállásról, a megállni tudás fontosságáról és egy „hüllőről”, aki szeret mozdulatlanul feltöltődni a napon.

Szerbia kontra Szerbia

  • Végel László

Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő.