Vajda Gergely

Zene hetilapra

Egotrip

Wagner selyembugyiban

James Levine, a német, litván és magyar gyökereket is magáénak tudó amerikai karmester 2021. március 9-én, 77 éves korában hunyt el a kaliforniai Palm Springsben lévő otthonában. Levine – a világhírű magyar-amerikai Maestro, Széll György (1897–1970) felfedezettje – más vezető állások mellett a New York-i Metropolitan Opera zeneigazgatói posztját is betöltötte (1976–2018), mely házban 1971-es debütálásától számítva összesen 2552 előadást dirigált. Ez már önmagában is elképesztő szám, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy mindezt a közönség és a szakma töretlen és egyöntetű elismerése mellett tette. Halálakor mint Wagner-, Verdi- és Berg-interpretációiról híres előadóművészre emlékeztek Levine-ra, miközben kivétel nélkül mindenhol megemlítették, hogy karrierje dicstelen lezárásaként – többrendbeli szexuális zaklatás vádja miatt – zeneigazgatói állásából felfüggesztették, majd el is bocsátották.

A MET lépésére a karmester amerikai szokás szerint jó hírnevének megsértése és érvényben lévő szerződésének megszegése miatt perrel, arra pedig az intézmény hasonló összegű, nagyjából 5,8 millió dolláros viszontperrel válaszolt. Mivel ez a csörte a felek közti megegyezéssel zárult, már sosem fogjuk megtudni, hogy mennyi pénz cserélt gazdát – ha egyáltalán volt pénzmozgás. A pereskedés, azaz az elvárt színjáték csupán a felszín, alatta tönkrement életek, szexuálisan kihasznált gyerekek és fiatal felnőtt férfiak elkeserítően szomorú sorsa rejtőzik. Annak kiderítésére, hogy valójában mi és hogyan történt, a megvádolt halálával egyre kevesebb az esély.

Vajon a sejtésnél erősebb, a bizonyosságnál gyengébb tények birtokában mit is kezdjünk mi, zeneértők, muzsikaélvezők – például – a James Levine-féle világraszóló Wagner-felvételekkel?

„A felsőrésznek magas gallérja legyen szalagokkal és csipkés zsabóval, feszesen illeszkedő ujjakkal; a ruha ugyanabból a szaténból hátul gazdag fodrokkal díszítve, testhezálló mellényrész nélkül (a ruhának szélesnek kell lennie hosszú uszállyal), de vastag béléssel, elöl és hátul ugyanolyan zsinórokkal…” – írta Richard Wagner egy bő évtizede napvilágra került, 1874. januári keltezésű, egy milánói divatszabóhoz címzett levelében. Mivel a zeneszerző felesége, Cosima, egyébiránt Liszt Ferenc lánya híresen részletes naplóiban egy szó sem esik a férjétől kapott ajándék ruháról, az idézett levél feltételezhetően annak bizonyítéka, hogy a nagy német zeneköltő, persze szigorúan otthona magányában, női ruhákat szeretett hordani. Wagner dragben. Joachim Köhler hamburgi filozófus, író, újságíró Der letze der Titanen (Az utolsó Titán) című, 2001-ben megjelent, Wagner életéről és művészetéről szóló könyvében szemléletes képet fest a komponistáról, akinek kreativitását a többi közt a fent említett módon táplált feminin aura erősítette. Ugyanez a tény kevésbé színvonalas publikációkban, a „Wagner selyembugyit szeretett hordani” mondat keresetlen sűrítésében került a kultúrafogyasztó közönség elé. Pletyka, bulvár, botrányszag. Megint rajtunk, muzsikusokon és zenehallgatókon csattan az ostor. Mintha nem lett volna elég teher eddig is Richard Wagner hírhedett antiszemitizmusának ténye, vagy művészetének a Harmadik Birodalom által propagandacélokra lehülyített és náci piedesztálra emelt változatának lassan 100 éves skandaluma. Lehetséges-e ezek után úgy hallgatni a Parsifalt, hogy az élményt ne befolyásolja a hosszú uszályú ruhában parádézó Richard Wagner képzeletünkbe villanó képe?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.