Egyik János: Vízhang

publikálva
1998/33. (08. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A potencianövelő szerhez kapcsolódó spliti halálesetről

A potencianövelő szerhez kapcsolódó spliti halálesetről

Áldozat

Múlt hét óta a Viagra első horvát áldozata már senki sem lehet. Az se, aki horvát.

A Viagra első horvát áldozata címmel olvashattunk a Magyar Hírlapban. A cikk a prostituáltat idézi, akinek ágyában a 66 éves férfi végleg meglelte a kijáratot (exit). A kéjhölgynek már többször volt ügyfele a "mindig szomorú, impotens férfi", akit személy szerint nagyon sajnált. Aztán a Viagrától az öregúr olyan lett, "mint egy fiatalember, szinte megtáltosodott, ráadásul rá kellett szólni, mert örömében kia bált, kurjongatott, és félő volt, hogy a ház lakói összecsődülnek". Az aktus után a férfi hátradőlt. A nő csak pár perc múlva vette észre, hogy ügyfele nem lélegzik. Azonnal hívta azokat, akiket ilyenkor szokás, de már késő volt.

Hunyjuk le a szemünket. Ne olvassunk se többet, se tovább. Képzeljük el - mutatis mutandis - a Viagra első magyar áldozatát.

Õ is 66 éves, egy évvel múlt nyugdíjas, de még nem repülhet, csak drágán. Hatvanhat évet húzott le itthon. Egyhuzamban. A vitatható történelmi fordulatokat az esetleges konszenzus végett negálva, koncentráljunk az életszerű elemekre.

Élve születést feltételezve megúszta, hogy a szülei nevelési célzattal agyonverjék. Nem fulladt bele se vízbe, se saját okádékába, nem evett csak szelíd gombát, és nem lett öngyilkos. Később sem öntötte le gyermeke hígítóval, vagy ha így tett is, a kritikus pillanatban mégsem gyújtott rá.

Unalomelhárítás céljából képzeljük el 66 éves hősünket ilyen átlagosnak. Volt öröme számos, de most már kevés sikerélmény várja. Tudja ezt ő is, és reménykedik. Abban például, hogy a kórházban majd nem rajta követik el az aznapi műhibát, vagy ha mégis, akkor ő azt már nem tudja meg. Egyébként meg az alakos széklet már jobban foglalkoztatja, mint a nők. Nemrég olvasta a hírt a horvát férfiról, és feltűnt neki, hogy az áldozat örömében kiabált vessző kurjongatott, noha azelőtt szomorú vessző impotens ember látszatát keltette.

Rohan is hamar a feketepiacra, és tizenötezerért vagy száz dollárért megveszi élete első Viagráját. Nyilván hallott már a gyógyszer használatának lehetséges kockázatáról. Nyilván több lehetséges halálkép él a fejében. Hogyan tovább? Várja-e ki a naplementét a szociális otthonban, esetleg azt, amikor Ladája kormányrúdja 60 km/órás ütközésnél felnyársalja?

Vagy mégis inkább dugni, egyhavi nyugdíjért, az örökkévalóságig?

Egyébként viktimológiai szempontból is figyelemre méltó jelenséggel állunk szemben. Lehet-e politikailag korrekten áldozatnak nevezni azt, aki a halálakor a szó minden lehetséges értelmében elment?

Ágyban, párnák közt.

publikálva
1998/33. (08. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk