Egyik János: Vízhang

  • 1998. augusztus 13.

Egotrip

A potencianövelő szerhez kapcsolódó spliti halálesetről
A potencianövelő szerhez kapcsolódó spliti halálesetről

Áldozat

Múlt hét óta a Viagra első horvát áldozata már senki sem lehet. Az se, aki horvát.

A Viagra első horvát áldozata címmel olvashattunk a Magyar Hírlapban. A cikk a prostituáltat idézi, akinek ágyában a 66 éves férfi végleg meglelte a kijáratot (exit). A kéjhölgynek már többször volt ügyfele a "mindig szomorú, impotens férfi", akit személy szerint nagyon sajnált. Aztán a Viagrától az öregúr olyan lett, "mint egy fiatalember, szinte megtáltosodott, ráadásul rá kellett szólni, mert örömében kia bált, kurjongatott, és félő volt, hogy a ház lakói összecsődülnek". Az aktus után a férfi hátradőlt. A nő csak pár perc múlva vette észre, hogy ügyfele nem lélegzik. Azonnal hívta azokat, akiket ilyenkor szokás, de már késő volt.

Hunyjuk le a szemünket. Ne olvassunk se többet, se tovább. Képzeljük el - mutatis mutandis - a Viagra első magyar áldozatát.

Õ is 66 éves, egy évvel múlt nyugdíjas, de még nem repülhet, csak drágán. Hatvanhat évet húzott le itthon. Egyhuzamban. A vitatható történelmi fordulatokat az esetleges konszenzus végett negálva, koncentráljunk az életszerű elemekre.

Élve születést feltételezve megúszta, hogy a szülei nevelési célzattal agyonverjék. Nem fulladt bele se vízbe, se saját okádékába, nem evett csak szelíd gombát, és nem lett öngyilkos. Később sem öntötte le gyermeke hígítóval, vagy ha így tett is, a kritikus pillanatban mégsem gyújtott rá.

Unalomelhárítás céljából képzeljük el 66 éves hősünket ilyen átlagosnak. Volt öröme számos, de most már kevés sikerélmény várja. Tudja ezt ő is, és reménykedik. Abban például, hogy a kórházban majd nem rajta követik el az aznapi műhibát, vagy ha mégis, akkor ő azt már nem tudja meg. Egyébként meg az alakos széklet már jobban foglalkoztatja, mint a nők. Nemrég olvasta a hírt a horvát férfiról, és feltűnt neki, hogy az áldozat örömében kiabált vessző kurjongatott, noha azelőtt szomorú vessző impotens ember látszatát keltette.

Rohan is hamar a feketepiacra, és tizenötezerért vagy száz dollárért megveszi élete első Viagráját. Nyilván hallott már a gyógyszer használatának lehetséges kockázatáról. Nyilván több lehetséges halálkép él a fejében. Hogyan tovább? Várja-e ki a naplementét a szociális otthonban, esetleg azt, amikor Ladája kormányrúdja 60 km/órás ütközésnél felnyársalja?

Vagy mégis inkább dugni, egyhavi nyugdíjért, az örökkévalóságig?

Egyébként viktimológiai szempontból is figyelemre méltó jelenséggel állunk szemben. Lehet-e politikailag korrekten áldozatnak nevezni azt, aki a halálakor a szó minden lehetséges értelmében elment?

Ágyban, párnák közt.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.