Miközben a világ azt találgatja, leszopta-e az Egyesült Államok elnökét egy ambiciózus zsidó csaj, Magyarországon az OTP azon gondolkodik, hogyan tudná bekapni. Mármint a Postabankot. És ahogy Clinton is az a típus, hogy "az orális szex nem is szex", meg hogy "szívtam füvet, de nem tüdőztem le", az OTP is játssza az álszentet, az ügyfelek érdekével, tehát végső soron a közjóval jön.
Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy hazánkban történelmi léptéket ölt a polgárosodás folyamata. Koncepció ugyan csak hetekkel a gyors döntések után, a tb-alapok meg a Postabank ügyében alakul, ámde szerencsére nem veti vissza a polgárosodás történelmi folyamatát, hogy MDF-es és MDNP-s pártkáderekkel, nem pedig független közigazgatási polgárokkal töltődik fel az él- és második vonalbeli apparátus; hogy az FKGP-s agrárminiszter, azonosulva populista klientúrája elvárásaival, nyíltan megfenyegeti a pénzügyminisztert, a miniszterelnöknek meg egy nyilvános szava sincs erről; hogy közbiztonsági alkalmatlansága miatt menesztett ember lett a belügyminiszter, a Horn által kitalált KBI főigazgatója pedig az országos rendőrfőkapitány helyettese, miközben nemrég még fideszes politikust oknyomozott; hogy PHARE-pénzeket oszthat miniszteri szinten az a kisgazda, akinek sajátos bankári tevékenységéről és VW-devizaügyeiről két oldalt írt tele a Figyelő; hogy APEH-elnök lehet a nemkülönben érdekes pártszékház/luxusautó-tranzakciókról elhíresült fideszes volt gazdasági igazgató; hogy a kormányszóvivő cáfolata ellenére nemhogy lekerült napirendről, de a PM költségvetési irányelvei között virít a húszszázalékos kamatadó polgári gondolata; hogy nem kizárt, hamarosan a semleges állam fizet az iskolai hitoktatásért; hogy a mi pénzünkből Pálfy-híradót szeretnének az öntevékeny társadalmi médiakurátorok - de mindezt nyilván csak azért írom, mert kultúrharcot szeretnék.
A polgárosodásban az a jó, hogy megállíthatatlan, mondhatni útba esik jövet-menet. Vannak zökkenők, elvtársak, de az út alapvetően helyes, hamarosan elhagyjuk a Nyugatot. Keletre.
Mert azért elég érdekes, hogy Postabank-ügyben valahogy állandóan OTP-s és (ex-)ABN AMRO-s arcok nyilatkozgatnak, még a belügyminiszter is OTP-igazgatósági tag volt (bár csak hálából, ezért zárójel bezár). Aznap, amikor a Népszabadság azzal nyit a címlapon, hogy Ma egyeztetnek a Postabankról, az alcím már ez: Csányi Sándor: Az OTP átvenné a pénzintézet lakossági üzletágát. Csányi Sándor elnök-vezérigazgató, aki a lap 11. oldalán is hír, mivel elérte, hogy a kormány fizet azoknak, akik megszívták az ő korábbi monopóliumukból következő lakáshitel-tartozásokat, most ismét ezerrel vágtat a lakosság teljes körű lefedettsége felé. Nem azt mondom, hogy ő generálta a Postabank-ügyet, de minimum az üzleti érzék, rosszabb esetben a jó ízlés hiánya, ha közli: "Ha az állami tulajdonos ezt kezdeményezné" (ah!), az OTP "komolyan megfontolná, hogy átvegye a Postabank lakossági üzletágát". "Ez nem vezetne monopolhelyzethez" - adta még tudtul a naivabbja számára az OTP-főnök, "hiszen Magyarországon ma már több mint negyven bank működik, s közülük számosan foglalkoznak lakossági üzletágakkal".
Szóval nem lesz monopólium. Akkor a Gazdasági Versenyhivatal illetékese nyilván mellébeszélt, amikor a TV 2-ben elmondta, hogy ha az OTP lenyúlja a Postabank lakossági betéteit és folyószámláit, akkor mintegy 90 százalékos, kőkemény monopólium jön létre, negyven bank ide vagy oda. A Versenyhivatal vizsgálja az ügyet, de a halk szavú férfiú nem zárta ki, hogy főnökei akár áldásukat is adhatják a dealre. "A lakosság az ügyfelekért folytatott kiélezett harc miatt nem érezné meg a Postabank hiányát" - nyilatkozott a Postabank államosításának idején a lényegi konkurencia.
Lehet. Csak éppen az ily módon érzéstelenített lakosság gazdasági élete elrohad, mint minden, az állammal összefonódott monopólium idején, a bankok közti verseny kiiktatódik, a polgárosodás pedig szépen balkanizálódik. Van rá esély, hogy az OTP bekaphatja.
