Április 27-én a Tizenhat óra műsorában Szente László kérdéseire válaszolva Sólyom László jogászprofesszor, az Alkotmánybíróság első elnöke izgalmas aggályokat fogalmazott meg a töredékszavazatok jelenlegi beszámítási módjának alkotmányosságával kapcsolatban. Előrebocsátom, hogy közbeszólásomnak nincs politikai éle, mert a jelenleg fennálló helyzetben Sólyom sem fosztotta volna meg, a jogbiztonság alkotmányos elvének alapjára hivatkozva, a szabaddemokratákat azoktól a töredékszavazatoktól, amelyek az eddig megtartott három szabad választás gyakorlata szerint vitathatatlanul megillették őket. Ez irányú érvelését alátámasztja az a tény is, hogy a szabaddemokraták, amikor visszaléptették képviselőjelöltjeiket, nem tudhatták még, hogy ezért esetleg lakolniuk kell. Ha tudták volna, akkor nem léptették volna vissza közülük azokat, akik nem veszélyeztették a szocialista jelölt győzelmét.
Sólyom mindazonáltal alkotmányos problémát lát abban, hogy a visszalépő képviselőjelölt töredékszavazatai nemcsak e képviselőjelölt pártjának a pozícióját erősítik, hanem annak a pártnak a pozícióját is, amelynek javára a szóban forgó jelölt visszalépett. Az ilyen szavazó "szavazata erősebb, mert kétfelé eredményezhet mandátumot. Egyrészt ugye az első körben szerzett töredékszavazatokkal az egyik pártnak, másrészt pedig a második körben a másik pártnak. Tehát egészen biztos, hogy ez a választójog egyenlősége ellen ható praxis" - állítja Sólyom. Minthogy a választójog szerint az alkotmány szellemében "minden szavazatnak egyenlő hatékonysága vagy egyenlő ereje van", itt orvoslásra váró problémával állunk szemben.
Szerintem Sólyom Lászlónak csak akkor lenne igaza, hogyha a választó, akinek szavazatát a visszalépő jelölt pártja megkapja mint töredékszavazatot, köteles lenne elfogadni a visszalépett jelölt javaslatát. Ha a második fordulóban automatikusan arra a pártra kellene szavaznia, amelyet eredeti jelöltje ajánl, akkor szavazata csakugyan erősebb volna a többiek szavazatánál, amennyiben két pártot erősítene. Csakhogy neki a két választási forduló között mérlegelési joga és lehetősége van. Megteheti, hogy nem megy el szavazni, sőt szavazhat akár a másik - nem ajánlott - jelöltre is. Ebben a két esetben nyilvánvalóan jogot sértene, ha eredetileg választott pártjától elvennék az ő szavazatát. De még ha követné a viszszalépett jelölt tanácsát, akkor is bízvást állíthatjuk, hogy döntése a második fordulóban új mérlegelés eredményeképpen született. Ennek az új mérlegelésnek nem lehet viszszamenőleges hatálya, különösképpen nem a töredékszavazatokra vonatkozólag, amelyek csak az első fordulóban gyűjthetők.
Sólyom László úgy találja, hogy "ez a számítási mód, amit tizenkét éve alkalmazunk, ez nagyon nagy valószínűséggel alkotmányba ütközik". Nekem nagyon tetszik, hogy időről időre megvizsgáljuk az általánosan elfogadott szabályokat, mert jobb olyan világban élni, ahol nemcsak ők alakítanak bennünket, hanem mi is őket. Minden bizonnyal elképzelhető a jelenleginél jobb választási törvény. Ez esetben azonban, laikus véleményem szerint, a jogászprofeszszor figyelmen kívül hagyta, hogy döntéséért mindenkinek magának kell vállalnia a felelősséget. Ha a jelölt úgy dönt, hogy a második fordulóban nem indul, ezzel megfosztja magát a képviselői mandátumtól, és ez rendjén is van így; de nem sújthatja választóit, nem gyengítheti szavazatuk értékét azzal, hogy döntésének eredményeképpen szavazatuk veszendőbe megy.
