Most csak én.
Homlokomra teszi a tenyerét, felébredek.
- Kiabáltál - mondja olyan szelíden, ahogy ezt a szót ki sem lenne szabad mondani.
Reggel azonban dolgozni megy, és magamra hagy a szellemeimmel.
Felteszek egy hongkongi Elvis-válogatást (Are You Lonesome Tonight, évszám nélkül) és a You Don´t Have To Say You Love Me című dalnál túlcsordul bennem a szeretet. Elhatározom, hogy megbaszok egy kurvát. Nem kényszerből, nem is dacból, csupán a fordulat kedvéért. Mert olyan jó kimondani.
Volt egy barátom, basszusgitározott, aztán bedarálta valami szekta, végül felakasztotta magát. Amikor utoljára találkoztunk, azt mondta:
- A jó és a rossz között nincs különbség, hiszen a jóság merő képmutatás. A jó azért jó, hogy jónak lássák, a rossz viszont azért rossz, mert figyelmetlen.
Rábökök az egyik apróhirdetésre, odaadó, érzéki harmincas hölgy keresi partnerét, telefonszám.
A vonal másik végén recés hang, tökéletes margó:
- *** vagyok, fél óra ötezer, egy óra hét, extrák plusz kettő, natúr francia, francia nekem, csókolózás. Anált nem. A ház előtt van egy telefonfülke, onnan hívjál fel.
Izgalmas. Mintha valami konspiráció részese lennék, pedig sosem volt harminckét nevem.
Természetesen lakótelepi kurva, ezek mind ott tanyáznak. A játszótéren a mászóka mellett néhány kamasz éppen egy kisfiú lábáról rángatja le a márkás farmert. A földön iskolatáskák hevernek, döglött paradicsommadarak. A srácok üzennek.
- Mit bámulsz, köcsög, nincs otthon tévé?
A lift telefirkálva, valaki fekete filccel áthúzta a Legát az isten graffitit.
A határozott profi meggyötört háziasszony. Idősebb és csúnyább nálam. Barna-kék szabadidőruhát, Atlanta Only márkájú edzőcipőt visel, körmei festetlenek, haja mahagóni, elöl szedett, hátul a nyakába lóg. Délután ötkor ilyenekkel van teli a metró. Cigizik. Sosem hallott még rólam.
A lakásban mindenhol szőnyegpadló, barackszínű tapéta, tigrismintás ágytakaró, elemes garnitúra. Az asztalon rádióújság. A vécéillatosító szaga: erdei mix. Ahogy a gigantposzteren is.
Egy órában állapodunk meg, ami szerinte francia gumival és szeretkezés, szerintem viszont szopatás és baszás, bár ezt megtartom magamnak.
- Itt a türcsi, az a második ajtó a fürdőszoba - mondja, miután letettem a hétezret az éjjeliszekrényre. - Bármelyik tusfürdőt használhatod.
Amikor rájövök, hogy "bármelyik" tusfürdőt felhígította vízzel, sajnálni kezdem.
Mire elkészülök, lepedőt terített az ágyra. Párna nincs, csupán egy koton és egy marék papírzsebkendő. A redőny lehúzva, a rádióban az Apostol együttes zümmög. Teljesen meztelen vagyok, mégis fölényben érzem magam.
Hanyatt fekszem, és csak a zajokra koncentrálok. Csurranás, vécéöblítő, zuhany, végül a dezodor sziszegése. Bekiabál:
- Fölvegyek combfixet?
- Vegyél.
Mellém fekszik, simogatni kezd, érzi, mikor jöhet a gumival, aztán a szájával. Mielőtt ráfeküdnék, bekeni magát. Bámulja a plafont. Tíz perc az egész, sose tudjátok meg, kire gondoltam közben.
Hazafelé menet eszembe jut, hogy küldök neki egy magyar popsztárt. Egy sármos bunkót, egy olajos tekintetű elhízott gyíkot, akinek dauerolt haja és aranylamé szpenszere van, aki hetvenéves korában is bőrnadrágban áll a színpadon, akinek minden rendőr, pincér és focista a haverja, és amióta oltott meszet kevertek a kokainjába, és az anyag reggelre megkötött az orrában, csak bourbont és vodkát iszik, bár még mindig a vörösboros kóla a kedvence. Egy igazi magyar popsztárt, akibe minden nő szerelmes negyven fölött, mert olyan szépen tud nézni.
Akinek a klipjei utazási irodák által támogatott home-videók, aki cédén és kazettán...
Elképzelem, ahogy a tigrismintás ágytakarón ülve a nevét ismételgetné, a nő pedig úgy szorítaná kezét, ahogy még senkiét, és ragyogna, mintha belülről világítanák meg. Hetek, hónapok telnének el így, végül mindketten szétfolynának a szőnyegpadlón, és nem maradna belőlük más, csak az olcsó dezodor és közönséges férfiparfüm illata mint a boldogság lehelete.
