Lezajlott a roppant országos jelentőséggel bíró ügy, melynek családi belügynek kellett volna maradnia. Egy tizenhárom éves kislánynak nem kell akarata ellenére világra hoznia gyermekét. A legájtatosabb szándéknak sem sikerült jogi személlyé varázsolnia egy méhmagzatot százezer forint segítségével. Maga a kísérlet azonban jelzi, hogy milyen mértékben kapitalizálódott korunkban a valláserkölcsi buzgalom. Pedig ez elméleti megnyilatkozásaiban még a lehetőségét is kizárja annak, hogy a pénz szerepet játsszon etikai problémák eldöntésében. Hivatalnoki karunk értékrendjének zűrzavarára vall, hogy az Alfa Szövetség cirkuszba illő jogi hókuszpókusza közigazgatási és bírói támogatásban részesült. Ítélet szentesítette, hogy egy bűncselekményben fogant gyerek ne azért szülessen meg anyja akarata ellenére, mert halhatatlan lélekkel bíró ember, akinek elpusztítása gyilkosság, hanem azért, mert tulajdonnal rendelkezik. Minthogy az emberré válás nem lehet mennyiségi kérdés, a kísérlet sikere esetén ötezer, sőt ötven forinttal is megvalósítható lenne az efféle specifikus transzszubsztanciáció, hacsak törvényes úton nem szabnák meg forintban az átlényegülés alsó határát.
A kislányt tehát "a cél szentesíti az eszközt" logikája szellemében gyötörték meg. Ez olyan mellékjelenség, mely túlmutat magán az ügyön. Az ember, akiről éppen szó van, figyelmen kívül hagyható, sőt zavaró körülmény az elvhez képest, mely állítólag az ő érdekeit óhajtaná érvényesíteni. A hókuszpókusz kiagyalói kihasználják egy bírónő befolyásolhatóságát vagy a törvényeknek fitytyet hányó valláserkölcsi meggyőződését. Így kerülhet sor egy abszurd tárgyalási folyamatra, és így születhet meg egy jogilag abszurd ítélet. Ez széles körű felháborodást vált ki, az egészségügy-miniszter is felemeli ellene szavát, és vizsgálatot követel. A tiltakozók egyebek közt az Alkotmánybíróság idevágó, elvi jelentőségű határozatára hivatkoznak. Válaszképpen alkotmánybírák, sőt a Legfelső Bíróság elnöke is elítéli - a tiltakozókat. A jogrendet féltik azoktól, akik fellépnek a jogrend megsértése ellen. A testületi szolidaritás előbbre való, mint az igazság, és főként mint a hajszolt, kétségbeesett kislánynak és családjának az egyedi, felcserélhetetlen, veszélyeztetett igazsága. Az ügynek ez a mellékjelensége még aggasztóbb, mint a korábban említett. Eszerint ugyanis rang és beosztás még nyilvánvaló jogtiprás esetén is kívül helyez bizonyos szakmákat a társadalmi kontrollon. A rendőrök testületi szolidaritása napról napra szolgáltat példát arra, hogy mire vezet ez a kivételezettség: a rendőri bűncselekmények eltussolására. Korunkban, amikor a gazdasági élet nagy ragadozói büntetlenül grasszálhatnak éveken át a maguk teremtette dzsungelben, és az élelmesebb vadak biztonságosan berendezkedhetnek jogrendszerünk kényelmes hézagaiban, a bírói karnak szüksége van erre a felfokozott védettségre, amelyet a felülről támogatott testületi összetartozás biztosít neki. Mivel nincs abban a helyzetben, hogy erkölcsi kisugárzásával biztosítsa tekintélyét, autoriter eszközökkel és hisztériakeltéssel kell védeni a bírálattól a testület minden egyes tagját. Ezért vádolták például demokráciaellenes érzülettel mindazokat, akik az Alkotmánybíróság aktuális ihletésű gazdaságpolitikai buzgalmát kritizálták. Az Alkotmánybíróság tévedhetetlen, mint a pápa, a többi bíró tévedhetetlenségét pedig csak magasabb beosztású bírák vitathatják el új ítélet útján, persze szintén tévedhetetlenül.
A kislány tragikus meghurcoltatásának harmadik mellékjelensége, amelyről szólni szeretnék, látszólag humoros természetű. Egy telefonáló valamelyik lajosmizsei kocsma előteréből bejelentette, hogy felrobbantja a kecskeméti kórházat, ha végrehajtják itt a kislányon a műtétet, amelyre készülődnek. Ehhez a logikához már volt szerencsém, nem is egyszer. "Kinyomnák a szeretet / nevében a szememet", írtam néhány évvel ezelőtt, amikor a keresztény értékek védelmében a legkülönfélébb halálnemekkel kecsegtettek névtelen telefonálók és levélírók. Elképesztő gyalázkodások kíséretében kérték számon tőlem a szeretet krisztusi erényét. A lajosmizsei vitéz az emberi élet szentségének tudatától átitatva felrobbantana egy egész szülészeti osztályt, kismamák és csecsemők tucatjait. A fenyegetés nem vehető komolyan, de a mögötte fortyogó érzülettel nincs kedvem viccelődni. Ez ugyanis az egyházak többségében csaknem mindig fellelhető fundamentalista eltökéltség folyománya. Ellenfeleinek a fundamentalista magas szószékről ördögi szándékokat és képességeket tulajdonít. Akik például engedélyeznék a magzatelhajtást, azok szerinte nem helytelenül gondolkodó, megtévedt emberek, hanem gyilkosok. Ettől a kiindulóponttól kényelmes út vezet a vágyig, hogy bár irtanák ki az emberiségnek ezeket a monstrumait. És ha ártatlanokat sem kímél meg a rendcsinálás? Sebaj. "Legyen igazság, ha belepusztul is a világ" - ez a szépen csengő vezérelv züllött le a lajosmizsei telefonáló megejtő színvonalára.
