Farkas Katalin: Filofakszni

  • 1999. szeptember 9.

Egotrip

A filozófusok hajlamosak azt gondolni, hogy a filozófiai problémák többsége örök. Ez első hallásra nagyképűségnek tűnik: ugyan mi jogon tart igényt pont a filozófia az örökkévalóságra ebben a folyton változó világban?

Hírértékű filozófia

A filozófusok hajlamosak azt gondolni, hogy a filozófiai problémák többsége örök. Ez első hallásra nagyképűségnek tűnik: ugyan mi jogon tart igényt pont a filozófia az örökkévalóságra ebben a folyton változó világban?

Valójában nincs szó arroganciáról: a filozófiai problémák örökkévalósága egyszerűen abban áll, hogy még egyetlenegyet sem sikerült közülük megoldani. Talán ez is magyarázza azt a tényt, hogy bár az újságok gyakran beszámolnak tudományos eredményekről vagy felfedezésekről, új filozófiai nézetek születéséről jóformán soha nem olvashatunk. Gondoljunk csak bele: mikor jelent meg a Népszabadság "Simicska Lajos váratlan felfedezése a szubsztancia és attribútum viszonyáról" vagy "Kövér László új tézise: áttörés a test és lélek probléma megoldásában" szalagcímmel? (A magyarázat másik része abban áll, hogy a filozófiai nézetek az égvilágon senkit sem érdekelnek; ezt azonban méltatlan prózaisága miatt most figyelmen kívül hagyjuk.)

Olykor egy-egy filozófiai esemény azonban mégiscsak bekerül a hírek közé. Hadd illusztráljuk ezt ismét az ausztrál filozófia sajátos világából merített példával.

Tavaly júliusban több brit és ausztrál lap is tudósított az Ausztralázsiai Filozófiai Társaság évente megrendezett konferenciájának egyik előadásáról. Az előadó a queenslandi egyetem doktorandusz hallgatója volt, aki egyébként a szexuális perverziók filozófiai kérdéseiről írja disszertációját. Az előadás a pornográfiáról szólt, ez azonban önmagában még nem lett volna említésre méltó. Ami bizonyos konsternációt keltett a tudós társaság tagjaiban, az a szemléltető eszközök megválasztása volt: miközben az előadó a pornográfiáról alkotott nézeteit taglalta, egy, az alkalomra szerződtetett sztriptíztáncosnő komplett vetkőzőszámot mutatott be a bölcsesség egybegyűlt kedvelőinek. Talán nem meglepő, hogy bár több szemtanú beszámolóját is hallottam az eseményről, egy dologra senki sem volt képes visszaemlékezni: tulajdonképpen milyen nézetek mellett vagy ellen érvelt az előadó, és hogy pontosan mi is volt a sztriptíztáncosnő elméleti szerepe.

Minderről a társaság idei konferenciáján értesültem, ahol a szexuális perverziók szakértője, nevezzük mondjuk Patriciának (amire egyébként jó okunk van, hiszen ez a neve), ismét szerepelt a résztvevők között. A történetből világosan kiderült, hogy Patricia nem barátja az elvont, papírízű filozofálásnak, ám az elmélet és gyakorlat kapcsolatát olykor rendhagyó módon értelmezi. Az is nyilvánvaló volt, hogy Patricia pedagógiai eszköztára messze meghaladja az írásvetítő/kréta fogalmi keretben elhelyezhető "Oktatási segédanyagok" kurzus világát. Ezek után elképzelhető, hogy bizonyos borzongással vegyes kíváncsiságot éreztünk, amikor a programban felfedeztük Patricia előadásának címét: Nekrofília.

A tudomány fejlődése olykor áldozatokat igényel; gondoljunk például az anatómia megalapozóira, akik még a sírrablástól sem riadtak vissza, hogy szenvedélyes tudásvágyukat kielégítsék. Éppen a konferencia előtt olvastam egy könyvet az ausztrál fegyenckolóniák történetéről, és ebből mellesleg kiderült, hogy orvosi célokra használható holttesthez jutni még a tizenkilencedik század elején sem volt egyszerű. A száműzetésre ítélt fegyenceknek olykor több hónapot is kellett várni, míg egy-egy transzport elindult, és ezt az időt többnyire az angliai kikötőkben lehorgonyzott, kiszolgált hadihajókon töltötték. A körülmények borzalmasak voltak, nem utolsósorban azért, mert a parancsnokok, tisztek és őrök az élelemtől kezdve a ruhákig minden elérhetőt elloptak. Így aztán jó néhány szerencsétlen nem érhette meg azt a kétes dicsőséget, hogy a majdani filozófiai társaságnak otthont adó Ausztrália megalapításában részt vegyen. A fegyencek holttestét aztán az orvosok gyakran kicsempészték a hajóról, és öt vagy hat fontért kéz alatt eladták a boncnokok ügynökeinek; a gyászoló rokonok pedig, ha egyáltalán voltak ilyenek, egy homokkal teli koporsó felett hullatták könnyeiket. Az első telepesek hányatott sorsán merengtem Patricia előadása előtt is, amikor Patricia maga térdig érő fekete lakkcsizmában, miniszoknyában és nercbundában, mintegy drámai kontrasztként elviharzott mellettem a folyosón. Kisvártatva megjelent Patricia barátja, aki mellesleg a parakonzisztens logika atyja, de most inkább csak aggodalmasnak látszott: "Patricia megöl, ha elkések az előadásáról", vetette oda, aztán eltűnt. Néhány feltevés futott át a fejemen a neves filozófus szexuális életéről, de aztán a Nekrofília helyett inkább a hasonlóan izgalmasnak ígérkező Valószínűségi kontrafaktuálisok szekció mellett döntöttem. A kontrafaktuálisok okozta izgalom mérsékelt maradt, de mint kiderült, nem mulasztottam sokat: Patricia idei előadása nem került be a hírek közé. Nemhogy egy holttest, de még egy valamirevaló végtag sem szerepelt a szemléltető eszközök között, hacsak nem számítjuk Patricia lakkcsizmába bújtatott lábát, amelyet a beszámolók egyöntetűen kiemeltek.

Az előadó egyébként azt a kérdést feszegette, hogy vajon a nekrofília a magányos avagy páros szexuális aktus kategóriájába tartozik-e (a magányoséba, szerinte), de hogy ennek mi a további filozófiai jelentősége, az homályban maradt. Így aztán megvilágosodást legfeljebb a jövő évi előadástól remélhetünk, amelynek témáját egyelőre csak találgathatjuk; a címe meg nem erősített értesülések szerint Játsszunk orvosost lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Pokolba a tűzijátékkal! – Ünnepi beszéd

Kedves Egybegyűltek, kedves Olvasók! Önök már túl vannak rajta, mi (nyomda+munkaszüneti nap) még csak készülünk rá, mégis nagyon jó érzés így együtt ünnepelni ezt a szép évfordulót. 25 év! Egy negyedszázad, belegondolni is felemelő! Több mint jubileum, egyenesen aniversarium!

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.

„Az elégedetlenség hangja”

Százezrek tájékozódtak általa a napi politikáról a Jólvanezígy YouTube-csatorna révén, most mégis úgy döntött, inkább beáll a Kutyapárt mögé, és videókat készít nekik. Nemcsak erről, hanem a Fidesz online bénázásáról is beszélgettünk.