Némi frappantériára és trivialitás-vadászatra való hajlam birtokában azt mondhatnánk, hogy a Heisenberg-féle bizonytalansági reláció az egyik legjobban alkalmazható fizikai elv a pénzügyi piacok résztvevői és azok működése közötti kapcsolatra vonatkoztatva. Ennek számos magyarázata közül nemcsak az a tény emelkedik ki, hogy a kvantumfizikai kísérletek kapcsán megfogalmazott Heisenberg-szabály valóban erősen analóg a pénzügyi piacokon a megfigyelő és megfigyelt esemény között tapasztalható egymásrahatással, de az is árulkodó, hogy az elvet Soros befektetési filozófiája egyik alapkövének tekintette. Nomen est omen: a híres Soros alapcsalád, a Quantum is feltehetően ezért kapta kvantumfizikára utaló nevét.
Mielőtt érvelésünk elragadna minket, érdemes a még szerénységünkénél is kevésbé szakavatott fülnek felidézni, hogy mi is az a Heisenberg-féle bizonytalansági reláció, meg hogy ki is ez az úriember.
Kezdjük vele. Werner Heisenberg a század egyik legkiemelkedőbb fizikusa, nem utolsósorban Nobel-díjas, aki sokak szerint az Einstein által indított új fizika (béke veled, Newton) történetének i-jére feltette a pontot. Írásai közkedveltek a természettudományos társadalom határain túl is, hiszen közérthető módon ültetik át a kvantumelmélet eredményeit a filozófia és a hétköznapi bölcsesség nyelvére. Nálunk is megjelent könyve, a Rész és egész (eredeti címe: Physics and Beyond) ráadásul tudománytörténeti kuriózum.
A Heisenberg-féle bizonytalansági reláció, amely tulajdonképpen két állítást fogalmaz meg (ezeket szokták határozatlansági elv vagy reláció, illetve reakció néven is emlegetni), a hozzá nem értő nyelvén (vagyis saját megfogalmazásomban) úgy foglalható össze, hogy egy részecske helyét vagy impulzusát viszonylagos pontossággal meg tudjuk határozni, de a kettőt együtt csak nagy bizonytalansággal tudjuk becsülni. Az állítás második része szerint egy kísérlet kimenetelét befolyásolja az a tény, hogy a kísérletet végző személy azt nem csupán megfigyeli, hanem lényegében abban részt is vesz. Ezért nem tudunk pontosat mondani arról, hogyan zajlott volna ugyanez a kísérlet, amennyiben nem veszünk részt benne.
A pénzügyi piacok nyelvére lefordítva talán még igazabb az állítás, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a piacok működése olyan kísérlet, amelyben egyénileg vagy egy csoport, esetleg a tömeg részeként mi magunk is aktívan részt veszünk. Ráadásul Soros szerint a megfigyelt esemény szereplői, vagyis az abban részt vevő részecskék - szemben a fizikában vizsgáltakkal - gondolkodó lények. A pénzügyi piacokon a kísérlet fizikai kísérletekhez hasonló "passzív" szemlélője csak a jóisten, de azt nem tudjuk, hogy ő erről mit gondol. Figyelembe véve azonban, hogy a létezését elfogadva maga a Teremtő is aktívan járul(t) hozzá a pénzügyi piacok működéséhez, a passzivitás esetében újabb bizonytalansági relációhoz vezet, de ebbe most ne menjünk bele. Ennél sokkal érdekesebb, hogy a pénzügyi piacokon az úr földi helytartója Alan Greenspan, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnöke. Jegybankárként Greenspan úr elsődleges feladata az amerikai monetáris politika alakítása és megvalósítása, illetve az ezen célok elérése érdekében történő beavatkozás: például kamatemelés, vagyis a dollár stabilitásának megőrzése, az infláció megfelelő szinten (bármi legyen is az) tartása. Ennek eszközei pedig alapvetően monetárisok, amelyek koronként változó módon hol a kamatszint, hol a pénzmennyiség szabályozása révén kívánnak révbe érni. Ezzel szemben mára Greenspan elsődleges feladata az amerikai részvénypiac hangulatának finomhangolása, amit elsősorban megjegyzéseivel, utalásaival, esetleg szemöldökráncolással (ami valószínűleg sármját emelvén, nagy szerepet játszott ifjú hitvese tavalyi meghódításában), másodsorban kamatváltoztatással ér el. Innentől pedig a sztorit ismerjük, hiszen a Fed akcióinak hatása végigfut a világ piacain: tőzsdéken, deviza- és származékos piacokon huszonnégy óra alatt. Greenspan már évek óta mást sem csinál, csak az amerikai részvénypiac hangulati befolyásolásán keresztül próbálja az inflációval és - ami ezzel összefügg - az amerikai gazdasági aktivitással kapcsolatos elképzeléseit megvalósítani. Így például ha a gazdasági növekedés túlzott volta, a szinte teljes foglalkoztatás és az ezzel együttjáró magas reálbér-kiáramlás, valamint a pénzügyi eszközök túlzott felértékelődése felveti az infláció veszélyét, akkor egy kongresszusi meghallgatáson vagy éppen egy mezei konferencián buborékokat meg tulipánhagyma-őrületet emleget.
És akkor itt jön Heisenberg és a határozatlansági reláció, amelynek szabadfordításos tőzsdei adaptációja szerint a pénzügyi eszközök pillanatnyi értéke és árfolyama két olyan mennyiség, amit valószínűleg nem tudunk egyidejűleg pontosan meghatározni, és ezért fogalmunk sincs arról, hogy a piacok mit csinálnak a jövőben. Ráadásul a jó Greenspan minden igyekezete ellenére egy olyan kísérletben vesz részt a fentebb leírtak szerint, amelynek kimenetele nem független az ő megfigyelői pozíciójától. Vagyis attól függően, hogy milyen posztulátumokra alapozza és milyen módszerekkel végzi a mérést, más és más lesz a kísérlet végeredménye.
A slusszpoén pedig az, hogy Heisenberg szerint mindezt le sem tudjuk fordítani saját nyelvünkre, hiszen (emlékezetből idézve) a nyelv alkalmatlan az atomi világ leírására, márpedig, Wittgensteint, a filozófus kortárst idézve, nyelvünk határai egyben világunk határait jelentik. Nos, azt gondolom, hogy a pénzügyi világ, bár részecskéi nem büszkélkedhetnek a fizikai világban lévők számosságával, legalább annyira leírhatatlan nyelvünk eszközeivel. Vagyis marad a meditáció, rész és egész egysége és a Tao (lásd: aki beszél, nem tud, aki tud, nem beszél), mindenki szerezze be a maga mantráját, vesszen Descartes és éljen a misztikum.
A híres koant idézve: Mu.
