Ficsku Pál: Belső terror (Pribékkarácsony)

  • 2000. december 21.

Egotrip

Há´ most jöjjön, nézze meg, ott történt az eset, ott, ahol az a kutricás fekszik a hitacsis dobozon, ott, a kirakatban. Akkor még ott feküdtem én is. Tudja, az nagyon jó hely, jó meleg, lent a pincében vannak a fagyasztóólak, abban vannak a féldisznók meg az ülő bikák, oszt a rácson keresztül jön fel a meleg levegő, ha az ember ráfekszik, olyan, mintha valami tengerparti fövenyen feküdne, csak úgy elengedi magát.

Pribékkarácsony

Há´ most jöjjön, nézze meg, ott történt az eset, ott, ahol az a kutricás fekszik a hitacsis dobozon, ott, a kirakatban. Akkor még ott feküdtem én is. Tudja, az nagyon jó hely, jó meleg, lent a pincében vannak a fagyasztóólak, abban vannak a féldisznók meg az ülő bikák, oszt a rácson keresztül jön fel a meleg levegő, ha az ember ráfekszik, olyan, mintha valami tengerparti fövenyen feküdne, csak úgy elengedi magát.

Szóval ott aludtam akkor én is. Szép akciódús álmom volt, a Járda-szigeteken nyaraltam hivatalból, kiosztottam néhány pofont, volt autófeltörés, karambol, gázolás, vér, könny meg minden, szóval jó volt, jó volt nagyon.

Furcsa illatra ébredtem, nem az a szokásos csatorna és mácsó pribékhónaljszag keveréke volt, hanem valami finom, ami erre nem szokásos. Kinyitottam a szemem, s a fejem mellett pihenő hótaposómban - éjszakára azért mi is levesszük, emberek vagyunk, nem? - egy piros csomagot pillantottam meg.

Mégis igaz a hír, állapítottam meg közönyösen és belenyugvóan, szóval mégis igaz, hogy a járdán, kapualjakban, kirakatokban, aluljárókban hosszabb ideig várakozóknak is kell venni parkolójegyet. A büntetés úgy látszik autókompatibilis, ugyanazt a piros Mikulás-zacskót dugták a hótaposómba, mint amit a szélvédőre szoktak kitenni. Büntetést nem nagyon szoktam fizetni, ezeknek, mire, amúgy se találnak meg, csak a hülye viccüket terjesztik, hogy mért kap minden hajléktalan mobiltelefont, na mért, hát mert otthon úgyse lehet elérni őket, szóval el is felejtettem volna a piros Mikulás-csomagot, ha az az illat nem csapta volna meg újra az orromat.

Egy grillcsirke volt a zacskóban, egy egész grillcsirke, még friss, ropogós, épp csak annyira volt megsütve, hogy a húsa még omlós legyen, de a szárnyának a vége már átsüljön, és a csontot is meg lehessen enni.

Négy hónapja nem ettem grillcsirkét, azóta, mióta eljöttem otthonról.

Tulajdonképpen megvolt mindenem. Izmom, hangom, tekintélyem. Rettegtek a faluban. Egyszer aztán azt mondja az asszony, merthogy akkor még ő is megvolt, hogy Pribikém, könnyű vidéken mutogatni magadat, végül is nem vagy te éjszakás nővér, hogy állandóan csak a lét sötét oldalán álljál, hát menj föl a Budapestre, ott virítsál, merthogy kellene új télikabát, meg nagyobb szoba és tévé, mert karácsonyra többen leszünk, és mutatta duzzadó hasalját. Aztán egy újsághirdetést, hogy munkaerő-felvétel van a Pribékfejlesztési Minisztériumban, hát, látod, Pribikém, mondta az asszony, az pont neked való, eléjük állsz, nem kell szólnod semmit, látni fogják, mit akarsz.

Nem szóltam semmit. Kicsit furcsán nézett a biztonsági őr, amikor már harmadik napja álltam a minisztérium előtt szótlanul, biztos féltette az állását. Estére aztán elfáradtam, nem ismertem senkit a városban, meg nem akartam, hogy másnap reggel újra a sor végére kelljen állnom, pont jól jött ez a kirakat itt az ABC előtt. Hálózsákom volt, spórolásból hoztam magammal, a legdrágább mosópor is pénzbe kerül, szokta volt mondani annak idején az asszony, amikor naponta kellett a vért kimosni az ingeimből, hátizsákomat a fejem alá tettem, hát azután ott laktam, ott, ahol most az a kutricás fekszik.

Olvastam, amikor még olvastam, hogy ha az ember hónapokig nem eszik, aztán hirtelen valami módon annyit ehet, amennyit akar, akkor egyszerűen megszakad a szíve, és meghal. Nem akartam meghalni, meg jóllaktam már az illattal is. Felszedelőzködtem, átballagtam a túloldalra, megálltam a biztonsági őr előtt, feléje nyújtottam a grillcsirkét, és megszólaltam: állást szeretnék.

Háta mögé mutatott, egy kartonra az volt írva: feketemosogatót felveszünk.

Hát látja, azóta jó sorom van, zsíros állás ez, ezt a mobilt is most vettem, esténként felhívom a Vízenjárót, beszélgetünk erről meg arról, ma este is ketten karácsonyozunk.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.