Kálmán C. György: Magánvalóság (Az egyszerűség kedvéért)

  • 2000. december 21.

Egotrip

Mondom is a feleségemnek, hogy most már tényleg ideje volna csatlakoznunk a katolikus egyházhoz, olyan szép, szívhez szóló a hirdetésük, hogy ezer éve velünk vannak, és hát tényleg, ki, ha ők nem? Ezer év, az nem semmi (százezer légy nem tévedhet, ahogyan a vicc mondja), ők lesznek a nyerők, itt volna az ideje belépni, vagy hogy is mondják ezt.

Az egyszerűség kedvéért

Mondom is a feleségemnek, hogy most már tényleg ideje volna csatlakoznunk a katolikus egyházhoz, olyan szép, szívhez szóló a hirdetésük, hogy ezer éve velünk vannak, és hát tényleg, ki, ha ők nem? Ezer év, az nem semmi (százezer légy nem tévedhet, ahogyan a vicc mondja), ők lesznek a nyerők, itt volna az ideje belépni, vagy hogy is mondják ezt.

Az a kérdés csak, hogy mennyi macera: ki kell-e tölteni papírokat, van-e valami kötelező tanfolyam (munkavédelmi, ilyesmi), vizsga, esetleg valami fájdalmas vagy kellemetlen beavatási izé. És azért az sem mindegy, hogy anyagilag mi lesz a balansz: hogy van ez az egyházi adóval, mit lehet leírni, visszajön-e valami, vagy csak lelkiekben. Mindenesetre ha nem akarjuk, hogy az adónk egy százaléka eltűnjön a nagy állami zsebben, nem ártana végre elköteleznünk magunkat.

Épp úgy, ahogyan választások idején: hiába állt az ember szívéhez a legközelebb mondjuk a Magyar Szociális Érdekek Védelmének Zöld Frontja, azért csak valamilyen nagyobb pártra szavazott, mert különben a nagy semmibe hullott volna a voksa. Akinek semmi esélye, azt fájó szívvel bár, de felejtsük el. Márpedig így lesz ez az egyházakkal is: szigorú, de bölcs törvény, hulljon a férgese, a kapitalizmus farkastörvényei, a végtelen szétforgácsolódás megakadályozása, az adminisztráció csökkentése, racionalitás. Ha egy egyház nincs jelen Magyarországon száz éve, vagy nem működik itt legalább harminc éve szervezett formában, vagy - és ez a legfontosabb - nem éri el az egyszázalékos támogatottságot, akkor nem adhatjuk neki az adónk egy százalékát, ahogyan eddig szoktuk volt. Végre rend lesz, eddig is nehezen ismerjük ki magunkat a sok-sok egyház között, most akkor nem kell olyan hosszú listát silabizálni.

És az is nagyon bölcs döntés volt, hogy ezt a szabályozást a költségvetési törvénybe illesztették bele, minek aprózni. Nagy egységekben kell gondolkodni, az a sok parttalan parlamenti vita csak viszi az időt, a legfontosabb dolgokról ezek miatt nem lehet szó. Az ellenzék folyton csak kifogásokat keres, mindenbe beleköt, bezzeg a költségvetést szoros időkeretben kell tárgyalni, az ilyen csekélyke módosító indítványok viszonylag simán keresztülcsúsznak. Szükség van a törvényhozás racionalizálására is, legyen évente egy-két nagyobb törvény, és abba bele mindent, ami éppen fontos.

Itt az ideje, mondjuk, a vadgazdálkodásról szóló törvény újragondolásának, és ebből nem hiányozhat majd egy-két módosító indítvány a házkutatási szabályokról, a felsőoktatási finanszírozásról és az országimázs-központ újabb készenléti keretösszegeiről. Hiba lenne ezt a lehetőséget elszalasztani a frekvenciakiosztás és a reklámtevékenység újraszabályozására. Egy kapcsolódó módosító indítvány keretében jól el tudnám képzelni az államvallás bevezetését és a Miniszterelnöki Hivatal megerősítését szolgáló javaslatokat, s az indítványhoz függelékként csatlakozna az ebek szájkosárviselésének szigorítása.

Egyszerűbb, átláthatóbb legyen minden: kevesebb, de nagyobb törvény, kevesebb, de nagyobb egyház. Segíteni kell a polgárok tájékozódását ebben a bonyolulttá vált világban. A túl sok differenciálás, megvitatás, akadékoskodás, elkülönítés és jogászkodás nem vezet jóra. Nem a magyar ember természete ez.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.