Mondom is a feleségemnek, hogy most már tényleg ideje volna csatlakoznunk a katolikus egyházhoz, olyan szép, szívhez szóló a hirdetésük, hogy ezer éve velünk vannak, és hát tényleg, ki, ha ők nem? Ezer év, az nem semmi (százezer légy nem tévedhet, ahogyan a vicc mondja), ők lesznek a nyerők, itt volna az ideje belépni, vagy hogy is mondják ezt.

Az egyszerűség kedvéért

Mondom is a feleségemnek, hogy most már tényleg ideje volna csatlakoznunk a katolikus egyházhoz, olyan szép, szívhez szóló a hirdetésük, hogy ezer éve velünk vannak, és hát tényleg, ki, ha ők nem? Ezer év, az nem semmi (százezer légy nem tévedhet, ahogyan a vicc mondja), ők lesznek a nyerők, itt volna az ideje belépni, vagy hogy is mondják ezt.

Az a kérdés csak, hogy mennyi macera: ki kell-e tölteni papírokat, van-e valami kötelező tanfolyam (munkavédelmi, ilyesmi), vizsga, esetleg valami fájdalmas vagy kellemetlen beavatási izé. És azért az sem mindegy, hogy anyagilag mi lesz a balansz: hogy van ez az egyházi adóval, mit lehet leírni, visszajön-e valami, vagy csak lelkiekben. Mindenesetre ha nem akarjuk, hogy az adónk egy százaléka eltűnjön a nagy állami zsebben, nem ártana végre elköteleznünk magunkat.

Épp úgy, ahogyan választások idején: hiába állt az ember szívéhez a legközelebb mondjuk a Magyar Szociális Érdekek Védelmének Zöld Frontja, azért csak valamilyen nagyobb pártra szavazott, mert különben a nagy semmibe hullott volna a voksa. Akinek semmi esélye, azt fájó szívvel bár, de felejtsük el. Márpedig így lesz ez az egyházakkal is: szigorú, de bölcs törvény, hulljon a férgese, a kapitalizmus farkastörvényei, a végtelen szétforgácsolódás megakadályozása, az adminisztráció csökkentése, racionalitás. Ha egy egyház nincs jelen Magyarországon száz éve, vagy nem működik itt legalább harminc éve szervezett formában, vagy - és ez a legfontosabb - nem éri el az egyszázalékos támogatottságot, akkor nem adhatjuk neki az adónk egy százalékát, ahogyan eddig szoktuk volt. Végre rend lesz, eddig is nehezen ismerjük ki magunkat a sok-sok egyház között, most akkor nem kell olyan hosszú listát silabizálni.

És az is nagyon bölcs döntés volt, hogy ezt a szabályozást a költségvetési törvénybe illesztették bele, minek aprózni. Nagy egységekben kell gondolkodni, az a sok parttalan parlamenti vita csak viszi az időt, a legfontosabb dolgokról ezek miatt nem lehet szó. Az ellenzék folyton csak kifogásokat keres, mindenbe beleköt, bezzeg a költségvetést szoros időkeretben kell tárgyalni, az ilyen csekélyke módosító indítványok viszonylag simán keresztülcsúsznak. Szükség van a törvényhozás racionalizálására is, legyen évente egy-két nagyobb törvény, és abba bele mindent, ami éppen fontos.

Itt az ideje, mondjuk, a vadgazdálkodásról szóló törvény újragondolásának, és ebből nem hiányozhat majd egy-két módosító indítvány a házkutatási szabályokról, a felsőoktatási finanszírozásról és az országimázs-központ újabb készenléti keretösszegeiről. Hiba lenne ezt a lehetőséget elszalasztani a frekvenciakiosztás és a reklámtevékenység újraszabályozására. Egy kapcsolódó módosító indítvány keretében jól el tudnám képzelni az államvallás bevezetését és a Miniszterelnöki Hivatal megerősítését szolgáló javaslatokat, s az indítványhoz függelékként csatlakozna az ebek szájkosárviselésének szigorítása.

Egyszerűbb, átláthatóbb legyen minden: kevesebb, de nagyobb törvény, kevesebb, de nagyobb egyház. Segíteni kell a polgárok tájékozódását ebben a bonyolulttá vált világban. A túl sok differenciálás, megvitatás, akadékoskodás, elkülönítés és jogászkodás nem vezet jóra. Nem a magyar ember természete ez.