Ekotrip

Ha jót csinálnak is, rosszat mondanak

Egotrip

Nem mindig vágytuk ennyire az államot, mint manapság. Volt idő, amikor éppen hogy szabadulni szerettünk volna tőle. A rendszerváltás hajnalán többségünknek herótja volt mindenféle közösből, lett légyen az állami-szövetkezeti tulajdon vagy bármiféle feneketlen, fekete közös kalap, amelyből az állami kegyurak osztogattak, miután fosztogattak. Bár a "közös lónak túros a háta" mondás nem éppen szocialista találmány, igazságát szinte mindenkinek volt szerencséje megtapasztalni abban a bizonyos 40 évben. Ha komolyan belegondoltunk (segítettek ebben olyan szociológusaink is, mint Szelényi Iván), arra is rájöhettünk, hogy a kiterjedt ártámogatásokkal borzasztóan igazságtalan volt a szocialista állam; gyakran annak juttatott többet, akinek eleve többje volt: akinek jobb, nagyobb lakása volt, aki többet fűtött, többet használta a tömegközlekedést, többet járt a szakszervezeti üdülőkbe.

Nem mindig vágytuk ennyire az államot, mint manapság. Volt idő, amikor éppen hogy szabadulni szerettünk volna tőle. A rendszerváltás hajnalán többségünknek herótja volt mindenféle közösből, lett légyen az állami-szövetkezeti tulajdon vagy bármiféle feneketlen, fekete közös kalap, amelyből az állami kegyurak osztogattak, miután fosztogattak. Bár a "közös lónak túros a háta" mondás nem éppen szocialista találmány, igazságát szinte mindenkinek volt szerencséje megtapasztalni abban a bizonyos 40 évben. Ha komolyan belegondoltunk (segítettek ebben olyan szociológusaink is, mint Szelényi Iván), arra is rájöhettünk, hogy a kiterjedt ártámogatásokkal borzasztóan igazságtalan volt a szocialista állam; gyakran annak juttatott többet, akinek eleve többje volt: akinek jobb, nagyobb lakása volt, aki többet fűtött, többet használta a tömegközlekedést, többet járt a szakszervezeti üdülőkbe.

Mire éppen leszoktunk volna arról, hogy gondjaink megoldására az államot lássuk a legalkalmasabbnak, az ezredfordulón a Fidesz-kormány ráébredt: politikailag kifizetődő feléleszteni és meglovagolni az emberek rejtett vágyát egy mindenható segítő iránt, amely akár a kormány is lehet. E felismerésnek köszönhettük a lakáshitelek középosztályra is kiterjedő kamattámogatási szisztémáját (30 milliós hitelplafon!), a gázár szentséggé nyilvánítását és ezzel az ártámogatások meglódulását (többek között az úszómedencéjét fűtő villatulajdonos irányába). A Csipkerózsika-álmából Orbán által felélesztett omnipotens államtól aztán Medgyessy sem akart minket megfosztani, ezért nem kurtította meg ő sem elődje adományait, hanem még növelte is (lásd a közalkalmazotti béremelést); az sem zavarta, hogy ennek ára az államadósság felduzzadása és az ország leminősítése lett.

A kijózanodást csak 2006 hozta meg, amikor az államháztartás kritikus állapota megálljt parancsolt az állami szerepvállalásra építő gazdaságpolitikának. Ekkor született meg a konvergenciaprogram, amely kezdetben inkább az állami elvonások növelésével, majd később fokozatosan, az elosztási rendszerek reformjára is támaszkodva, a kiadások határozottabb mérséklésével állítja helyre az egyensúly közeli állapotot. Ennek a tervnek tett keresztbe egyfelől a reformok blokkolására késztető népszavazás, másfelől az olaj, a gáz és az agrártermékek globális drágulása.

A reformellenes politikai erők (a Fidesz és a KDNP en bloc, valamint az MSZP egyes platformjai) az állami tulajdon és irányítás fenntartása (lásd a kórházak üzemeltetési joga), bizonyos vállalkozói csoportok az állami védelem megerősítése érdekében (lásd a lex Mol) tevékenykednek. Ennél is nagyobb elánnal folyik a küzdelem a letűnt szocializmus újjáépítéséért a kiterjedt ártámogatások visszacsempészése, illetve az amúgy is túlcizellált adórendszer továbbcifrázása, újabb kedvezményes adókulcsok beépítése révén.

A problémát nem általában az állami újraelosztás, hanem az állam gazdasági funkcióinak növelése jelenti, ami eleve kirívóan magas Magyarországon: a GDP 6,3 százaléka az EU-átlag 4,4 százalékával szemben. Az állami beavatkozások a piac jelzéseinek (árak, kamatok) torzítása révén a racionálistól eltérő viselkedésre késztetik a gazdasági szereplőket. Ha bizonyos termékek árait árkiegészítéssel vagy kedvezményes adókulccsal eltérítik a piac értékítéletétől, akkor az adott termék pazarló felhasználására ösztönöznek. A kimerülő energiahordozók, így a kőolaj és a gáz esetében ez katasztrofális következményekkel járhat, hiszen ezeknél - némi spekulatív eredetű ármozgástól eltekintve - az emelkedő árak a növekvő kitermelési költségeket jelzik, és ösztönzést adnak az alternatív energiaforrások feltárására. Az üzemanyagok esetében az állami szerepvállalásra éppen azért van szükség, hogy a piac által be nem árazott, hosszú távon megjelenő társadalmi költségeket (környezetpusztító és más externális hatások) is beépítse az árakba; többek között ezt szolgálják a mostanság kritizált jövedéki adók.

Az alapvető élelmiszerek esetében kicsit más a helyzet, hiszen ezek fogyasztása meglehetősen rugalmatlan (alacsonyabb árak esetén sem veszünk belőlük lényegesen többet), forgalmi adójuk a szegényebb háztartásokra arányaiban nagyobb terhet ró, így ezeknél a termékeknél jobban érvényesíthető a szociálpolitika szempontja, mint az energiahordozóknál, amelyek fogyasztása a jövedelemmel szinte korlátlanul nő. Mégsem tartom az élelmiszerárak globális emelkedésére jó válasznak a generális ártámogatást, vagy ami ezzel egyenértékű: a kedvezményes áfakulcsok kiterjesztését. Ha ugyanis a piaci árak emelkedése tartósan érvényesülő tendencia, és nem csupán az EU elhibázott bioenergia-programjának következménye, akkor a problémát nem a fogyasztási szerkezetet orientáló piaci árak eltorzításával, hanem célzott szociálpolitikai eszközökkel érdemes kezelni.

A Fidesz kormányzó pártként inkább az állam gazdasági funkcióját erősítette a szociális háló rovására, míg az MSZP ez utóbbit próbálta újból sűrűbbre szőni (igaz, közben a másik funkcióról sem szívesen mondott le: ennek következménye lett a rekordméretű államháztartási hiány és eladósodás). Most is itt látszik meghúzódni a törésvonal, bár a játszma még nem lefutott. Most ráadásul a politikai táborok, miként a piaci nehézségek miatt az államért kiáltó gazdasági lobbik is, nemzetközi példák sokaságára hivatkozhatnak, hiszen a globális árrobbanás más országok kormányaiból is előhívta a populista hajlamokat. A benzinárak miatt Európa-szerte állami beavatkozásra buzdítanak a fuvarozók meg a halászok, a kormányok pedig a jövedéki adó és az élelmiszeráfa csökkentésének lehetőségeit fontolgatják.

A magyar kormány nevében fellépő pénzügyminiszter eddig többnyire igyekezett elhárítani a Fidesz és a gazdasági lobbik adócsökkentési ötleteit, ami szerintem rendjén való, hiszen az ellenzék ötletelhet, a kormány viszont jobb, ha felelősen kormányoz. A hárítás indoklása viszont nem volt szerencsés. Hivatkozási alapul egyrészt az uniós tilalom szolgált, amit Kovács László adóügyi biztos azonnal cáfolt, másrészt az államháztartás sanyarú helyzete, amire azonban viszonválaszul be lehet dobni az EU által is kedvelt Robin Hood-adót (amit Muraközy Balázs e hasábokon pár hete okosan hazavágott - Robin Hood a spájzban, Magyar Narancs, 2008. július 10.). A magyar pénzügyminiszter szájából eddig nem hangzott el az állami beavatkozással szembeni legütősebb érv: a közgazdasági racionalitás, holott legalább az üzemanyagadók esetében (amelyek csökkentését semmiféle szociálpolitikai szempont nem indokolhatja) illenék erre hivatkozni. Ha már az elkerülhetetlen állami beavatkozások megnehezítik az ésszerű gazdasági döntésekhez szükséges tisztánlátást, legalább érvelésével ne ködösítsen a kormány.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.