Hogy - némi évezred végi köntösbe bújtatva - a Glass-Steagall iránti feltétlen elkötelezettség szava is megszólaljon (ha már Várhegyi Éva három hete megszólított), azt kell látnunk, hogy a világ folyásáról és jövőjéről az aktuális trendek, illetve az emberiség pillanatnyi elmezavara alapján véleményt alkotni kockázatos dolog. Így a pénzügyi szuperáruházak (eu nyelven: az univerzális bankok) korszakában azt gondolni, hogy a világ ebbe az irányba megy, és most már a Glass-Steagall (a befektetési és kereskedelmi bankokat elkülönítve szabályozó és a két beterjesztő honatya nevére keresztelt amerikai törvény) felszámolása is feltette az i-re a pontot, olyan hiba lenne, mint pár évtizede azt mondani, hogy a befektetési bankok és a kereskedelmi bankok örökre elkülönülten fognak működni. Nos, nem így van. De kérdezem én, hány univerzális bankkal találkoztunk ebben a jó germán, eu-ba hanyatló és annak szabályozási hamburgerén tengődő Magyarországon, ahova a Glass-Steagall még be sem igazán tette a lábát, és már ki is hajítottuk. Úgy tűnik, eggyel sem, mert miként az emberrel általában, úgy a bankvilágban is az történik, hogy nem a szándékok, hanem az adottságok határozzák meg a mozgásteret. A sok univerzalitásra aspiráló játékos közül csak kevés és valószínűleg csak az igazán (újabb buzzword) globális szereplők kerülnek a cél közelébe. A többieknek marad a niche-play, vagyis a szegmensben való nyomulás. Az élet a végeken.
És bármit is gondoljunk mi erről, az internet úgyis átrendezi a sorokat. A szép új világban egyre kevésbé találkozunk a hagyományos szereplőkkel. Kezdetben vala a bank, amit mindenki értett: négy betű egy bazi nagy épület homlokzatán. A kedves ügyfélnek ennél nem is kell többet tudnia. Ha a pénzét bevitte, az volt a betét, ha meg előbb kivitte, az a hitel, és ennél a dolog nem sokkal bonyolultabb. Emellett még volt a bróker, a befektetési bank meg a biztosító, akik szintén megpróbáltak abból kiindulni, hogy az ügyfél mindenevő, mint a nílusi krokodil. Ma viszont ügyfél az is, aki még a bank szót sem tudja leírni, a hálón leélt éjszakai szexuális élet és bevásárlás után a portálra ébred reggel, ahonnan tovasiklik egy elektronikus kommunikációs hálózatra (a tőzsde jövőképe, illetve az ügyfeleké a tőzsdéről), ahol a börze nyitása előtt adja-veszi értékpapírjait bróker nélkül, majd számlájáról átutalja, amit kell, miközben fogalma sincs, hogy az a számla hol van, és hogy univerzális vagy sem az adott intézmény. Hiszen az univerzalitás számára valós élmény, ugyanis a karosszékéből bármilyen pénzügyi terméket bárhol meg tud venni, vagyis a legkevésbé az érdekli, hogy mindent egyetlen helyen tudjon beszerezni (a one stop shopping koncepció), hiszen számára az egyetlen hely, ami számít, az a karosszék a terminálja előtt. Így lesz az univerzális banki wellington bélszínből pénzügyi hamburger.
Távol álljon tőlem, hogy kéket-zöldet pisiljek az internet világától, de vannak szükségszerűségek, és ezek mentén az internetes üzlet gyorsan és drámaian fogja megváltoztatni az életünket. Hogy milyen gyorsan? A nagy feltalálások korának termékei még évszázadok alatt terjedtek el, a század felfedezései már csak évtizedeket igényeltek, az internet viszont hasonló penetrációt hét év alatt ért el Amerikában. Hogy milyen drámai? A Yahoo, a legismertebb pénzügyi portál (a virtuális világtól idegenkedők úgy tudják maguk elé képzelni, mint valami közlekedési csomópontot) többet ér a tőzsdén (közel 90 milliárd dollár), mint az összes légi- és vasúttársaság, valamint fuvarozási cég együttvéve az USA-ban.
Úgy tűnhet, hogy ez a történelmi mértékű változás, amit az internet és a hozzá kapcsolódó üzlet jelent, indokolja az asztronomikus részvényárfolyamokat az e-businessben.
Pedig ez nem igaz. Talán az egyes területek első cégei utólag igazolják magas részvényárfolyamaikat, de ahhoz a többségnek csődbe kell mennie, illetve megszűnni, hogy aztán a kihaló cégek üzletét is átvéve, az elsők valóban akkorára nőjenek és annyira jövedelmezővé váljanak, mint azt a részvényár indokolná. Hasonlóan változtatta meg a világot a vasút, a gépkocsi, majd a repülő, később a távközlés. Mindegyik ágazatban a maga idején ezernyi cég dolgozott, amelyek tőkéjét a mai internetes cégekhez hasonlóan a lelkes befektetők biztosították. Ezeknek a cégeknek a döntő többsége ma már nem létezik. Csak kis részük szűnt meg beolvadással, a többi csődbe ment, bezárt. Warren Buffett, a legendás amerikai befektető kiszámolta, hogy a légi közlekedési ipar befektetők szempontjából vett összes vesztesége meghaladta az összes nyereségét ebben a században. Vagyis a kapitalizmus legnagyobb ellensége nem Marx és Engels voltak, hanem a repülőgép feltalálói és meghonosítói, például Lindbergh.
Ami késik tehát, az jön: sok internetes cég megy a klotyóba, és velük a sok száz milliárd dollár, amit a befektetők nyilvántartanak portfólióikban. Valószínűleg az eddigi fantasztikus értéknövekedés az oka annak, hogy ma az átlagos amerikai befektető jövedelmének mintegy száztíz százalékát költi el. Vagyis negatív a megtakarítási ráta. Az amerikai S&P 500 index értéknövekedésének mintegy négyötödét az informatikai cégek adták, így jó okunk van feltételezni, hogy az átlagos portfólióra is igen erős hatással lesz az, amikor az IT cégek árfolyama összeomlik. Ekkor az amerikai befektető olyan lesz, mint aki nílusi krokodillal találkozik a kerti medencéjében. Pánikszerűen próbál megtakarítani, persze csak amíg el nem veszti az állását is. Ezután nem nagyon fog fogyasztani, és még ahhoz is el kell adnia maradék részvényeit; ezután pedig az amerikai import (és vele a fizetési mérleghiány), ami évek óta víz felett tartja ezt a válság sújtotta bolygót, erősen lecsökken, hasonlóan az odairányuló külföldi befektetésekhez, ami nem igazán tesz jót a dollárnak.
Erre mondja Warren Buffett, hogy a következő egy-két évtizedben éves átlagban csak néhány százalékkal fog nőni az amerikai részvények árfolyama, hiszen annyira elszakadt a gazdaság teljesítményétől. Ehhez hozzátenném, hogy amennyiben nem lesz jó hosszú globális válság ezzel együtt, akkor a többi piacon, vagyis az ébredő Ázsiában, Latin-Amerikában és Európában érdemes tartani a nyugdíjcélú megtakarításokat.
További javaslat: ne találják ki, melyik kis internetes trafik lesz a holnap Yahoo-ja, hanem ha elkerülhetetlenül szükséges, és részesülni szeretnének az internet áldásából, vegyék meg az infrastruktúráját, működését és szolgáltatásait biztosító piacvezetőket hosszú távra (például Microsoft, Cisco, Intel), illetve azokat a hagyományos kereskedőket és gyártókat, amelyeknek az internet növeli az üzletét (ma már a GE-t is mint e-businesst árulják, de ez marhaság). És ha már semmi nem jut az eszükbe, akkor is csak a piacvezetőket (pl. Yahoo). Mindez nem fog segíteni, amikor a harsonák megszólalnak, de azt is át kell vészelni, bárhol is legyen az ember.
Ezredvég és világvég témájában legoptimistább szerzőjükként őszinte hívük kíván Önöknek boldog Y2K-t és kijózanítóan sikeres jövőt.
