Para

Kovács Imre: én

publikálva
1999/51. (12. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Négy körül keveredtem ki a Pesti Est Caféból, de előtte a Tütü Tangóban már jókora bolhát tettem az elefánt fülébe. Az Isten is üvöltött bennem, és én voltam a hab a torkán. Jók ezek a számon kérhető, szellős, de rövid mondatok. Nem szoktam ilyeneket írni.

Négy körül keveredtem ki a Pesti Est Caféból, de előtte a Tütü Tangóban már jókora bolhát tettem az elefánt fülébe. Az Isten is üvöltött bennem, és én voltam a hab a torkán. Jók ezek a számon kérhető, szellős, de rövid mondatok. Nem szoktam ilyeneket írni.

A taxisofőr megkérdezte, hogy félek-e 2000-től, de én a műszerfalra tűzött fotóra mutattam, ami egy asszonyt ábrázolt és két gyermeket, és azt kérdeztem: tudja-e miért fehér a szemközti hegy csúcsa néha nyáron, és miért fekete néha télen is. Nem tudta, azóta is köröz az Oktogonon, és keresi a választ.

Reggel kilenckor keltem a kapucsengő hangjára, és azonnal belehánytam a fénybe. Iim barátnője érkezett meg, és arról beszélt, hogyan tanult meg citerázni. Feküdtem, és megpróbáltam nem gondolni semmire, csak a gondolataim szárnyaltak, mint egy rövid, de határozott csuklómozdulattal eldobott tükör. Nem voltam ellenfél, a tudatalattim tárgylemezei szerteszét a szobában, és csak arra vágytam, hogy lecseréljék a vérem. Bármire.

Iim arról beszélt, mintegy válaszképpen, hogy ő viszont cimbalmozott éjjel, míg azt nem mondták neki a cimbalmosok, hogy most már eleget cimbalmozott. Beszorult a húrok közé a pajszer. A bőgőt eldugták előle a raktárba, úgyhogy Bélizt ivott, majd hazajött, de a kulcs benne volt a zárban, úgyhogy fogott egy postást, és megkérte, rúgja be az ajtót, mert elromlott a zár. Kihallatszott a horkolásom, a postás pedig elmenekült.

Egyszer minden P. Mobil-koncertnek vége szakad.

Dél volt, amikor lementem a sarki videotékába, de azt mondták, nem lehetek tag, mert nem vagyok helyi lakos. Ki akartam venni a Honfoglalást, de elszabotálták a portugálok. Nem szeretik nézni, ahogy én nézem a Honfoglalást.

Estére hideg lett a kezem, csak tartottam, és bámultam a deres távkapcsolót. Valami kínai propagandafilmet adtak arról, hogy milyen hülyék a tibetiek. Példaként hozták fel annak a kolostornak a gyakorlatát, ahol egy évig hallgatni kell, aztán az év egyik napján lehet egyet, de csak egyet kérdezni a mestertől, aztán a válaszon lehet meditálni a következő évben. Kopasz fiú indult előre, aztán kérdezett: Mondd, mester, miért van az, hogy a szemközti hegy csúcsa néha nyáron is fehér, néha meg télen is fekete.

Átkapcsoltam a Dunaferr-Diósgyőrre.

publikálva
1999/51. (12. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk