Para

Kovács Imre: én

  • 1999. december 23.

Egotrip

Négy körül keveredtem ki a Pesti Est Caféból, de előtte a Tütü Tangóban már jókora bolhát tettem az elefánt fülébe. Az Isten is üvöltött bennem, és én voltam a hab a torkán. Jók ezek a számon kérhető, szellős, de rövid mondatok. Nem szoktam ilyeneket írni.

Négy körül keveredtem ki a Pesti Est Caféból, de előtte a Tütü Tangóban már jókora bolhát tettem az elefánt fülébe. Az Isten is üvöltött bennem, és én voltam a hab a torkán. Jók ezek a számon kérhető, szellős, de rövid mondatok. Nem szoktam ilyeneket írni.

A taxisofőr megkérdezte, hogy félek-e 2000-től, de én a műszerfalra tűzött fotóra mutattam, ami egy asszonyt ábrázolt és két gyermeket, és azt kérdeztem: tudja-e miért fehér a szemközti hegy csúcsa néha nyáron, és miért fekete néha télen is. Nem tudta, azóta is köröz az Oktogonon, és keresi a választ.

Reggel kilenckor keltem a kapucsengő hangjára, és azonnal belehánytam a fénybe. Iim barátnője érkezett meg, és arról beszélt, hogyan tanult meg citerázni. Feküdtem, és megpróbáltam nem gondolni semmire, csak a gondolataim szárnyaltak, mint egy rövid, de határozott csuklómozdulattal eldobott tükör. Nem voltam ellenfél, a tudatalattim tárgylemezei szerteszét a szobában, és csak arra vágytam, hogy lecseréljék a vérem. Bármire.

Iim arról beszélt, mintegy válaszképpen, hogy ő viszont cimbalmozott éjjel, míg azt nem mondták neki a cimbalmosok, hogy most már eleget cimbalmozott. Beszorult a húrok közé a pajszer. A bőgőt eldugták előle a raktárba, úgyhogy Bélizt ivott, majd hazajött, de a kulcs benne volt a zárban, úgyhogy fogott egy postást, és megkérte, rúgja be az ajtót, mert elromlott a zár. Kihallatszott a horkolásom, a postás pedig elmenekült.

Egyszer minden P. Mobil-koncertnek vége szakad.

Dél volt, amikor lementem a sarki videotékába, de azt mondták, nem lehetek tag, mert nem vagyok helyi lakos. Ki akartam venni a Honfoglalást, de elszabotálták a portugálok. Nem szeretik nézni, ahogy én nézem a Honfoglalást.

Estére hideg lett a kezem, csak tartottam, és bámultam a deres távkapcsolót. Valami kínai propagandafilmet adtak arról, hogy milyen hülyék a tibetiek. Példaként hozták fel annak a kolostornak a gyakorlatát, ahol egy évig hallgatni kell, aztán az év egyik napján lehet egyet, de csak egyet kérdezni a mestertől, aztán a válaszon lehet meditálni a következő évben. Kopasz fiú indult előre, aztán kérdezett: Mondd, mester, miért van az, hogy a szemközti hegy csúcsa néha nyáron is fehér, néha meg télen is fekete.

Átkapcsoltam a Dunaferr-Diósgyőrre.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.