Kádár Tamás: Reklámocska

  • 1996. december 19.

Egotrip

A december általában elég húzós hónap a reklámosok életében. Vagy talán inkább a fogyasztókéban. Mert mi legkésőbb november közepén-végén csatasorba állítjuk a lila, kék, néha esetleg piros Mikulásokat, beindítjuk az akciók akcióját, legyártjuk a karácsonyi üdvözlőlapokat, szóróajándékokat. Általában hideg fejjel, néha érzelemtől könnybe lábadt szemmel dolgozzuk ki a stratégiát, miért is lesz olyan jó az embereknek, ha a mi ügyfelünk termékét teszik ki a kiscsizmába vagy a karácsonyfa alá.

A december általában elég húzós hónap a reklámosok életében. Vagy talán inkább a fogyasztókéban. Mert mi legkésőbb november közepén-végén csatasorba állítjuk a lila, kék, néha esetleg piros Mikulásokat, beindítjuk az akciók akcióját, legyártjuk a karácsonyi üdvözlőlapokat, szóróajándékokat. Általában hideg fejjel, néha érzelemtől könnybe lábadt szemmel dolgozzuk ki a stratégiát, miért is lesz olyan jó az embereknek, ha a mi ügyfelünk termékét teszik ki a kiscsizmába vagy a karácsonyfa alá.

Szóval december ötödikéről hatodikára virradó éjszaka egy Mikulás (esetleg Télapó) nevű alak kezdi az egész őrületet. Miklós püspök, a negyedik századi előzmény már rég feledésbe merült. Azalatt a bizonyos negyven év alatt ugyanis valóságos háború dúlt a piros ruhás ideológiai hovatartozását illetően, aminek személyiségromboló vagy inkább -hasító következményeit elsősorban a vallás ingoványába süppedt óvodások érezhették. Mint például én. Szerencsére az óvodai Télapónak általában kilógott a kék köpeny fekete gombos kézelője a piros kabát alól, és ez az intő jel megakadályozott abban, hogy egyházi méltóságként viszonyuljak hozzá. Aztán valahogy megnőttünk, és amikor már-már azt hittük, mindent tudunk, jött a rendszerváltás.

És ezzel a nyakunkba szakadtak egy csomó különböző kultúra Mikulás- és karácsonyi szokásai, de ezzel még megbirkóztunk volna. Lassan így vagy úgy rájöttünk, hogy az angolszász gyerekeknek a Santa Claus hozza december 25-én az ajándékokat, azt már korábban is tudtuk, hogy az orosz Gyedmaróz mindent összefoglal 31-én. És tanultunk és tanultunk.

Csakhogy egymás után jöttek a multinacionális cégek, és ezzel nálunk is megkezdődött Mikulás és Kisjézus kommercializálódása. Jó pár éve a kék imázsba öltözött IBM (illetve a cég reklámügynöksége) kék Mikulásokkal lepett meg mindenkit. Ez akkor jó ötletnek tűnt, mert senki nem számított arra, hogy ez csak a kezdet. Ma már szinte minden komoly cégnek van cégszerű, cégszínű saját Mikulása. A vállalati Télapó-ünnepségekről mit sem tudó gyerekek csak kapkodják a fejüket, a szülők meg vagy fölveszik a kesztyűt és utolsó csepp vérükig küzdenek a pirosért, december 6-ért és a karácsony nyugalmáért, vagy föladják.

Valahogy mégis kikecmergünk a Mikulásból, és rástartolunk a karácsonyra. Én tulajdonképpen évről évre örömmel lepődöm meg azon, hogy ügyfeleink és mi, reklámosok valami furcsa szeméremmel kihagyjuk a Kisjézust mint korlátlan piaci lehetőséget, és csak arra koncentrálunk, hogy karácsony előtt mindenki mindenkit megtaláljon valami árengedménnyel, ajándékkal vagy újdonsággal.

Pedig a jászolban fekvő Gyermek és szülei például simán beszélgethetnének a barlang komfortjának javításáról egy gázkonvektorral. Vagy bármiről. Tele lehetne nyomni a tévét szentcsaládos sztorikkal, óriásplakátokon szemlélhetnénk a betlehemi csillagot, szárnyas szendvicsemberek osztogathatnák a karácsonyi kuponokat. Precíz és kemény médiatervek születnének a célcsoport megtalálására. Bruno Ganz meg gondosan kitépegetné a tollakat szárnyából, és a szoborról leugorva befejezné emberlétét, mielőtt elkezdte volna.

De nem így történt, és nem történik így. Rengeteg lehetőséget hagyunk kihasználatlanul, mi, reklámosok, és ez így van jól.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.