A másik fél
Sajtóhírek szerint az MTV hír- és programigazgatója, Rudi Zoltán feljegyzést kért az Éjjeli menedékhely című műsor főszerkesztőjétől, Siklósi Beatrixtól; mint emlékezetes, ez volt az a műsor, amelyben egy író és egy költő közönség előtt, khm, meglehetősen sajátos módon nyilatkozott a friss Nobel-díjas Kertész Imréről. Rudi Zoltán többek között arra kért választ, hogy a főszerkesztő hogyan gondolja a műsorban a másik fél meghallgatását.
Hoppá. Erre a kérdésre bármelyikünk alaposan zavarba jönne. Vizsgáljuk meg mindenekelőtt a kérdést teoretikusan: a fehérrel szemben a fekete volna a másik fél - de a pirossal szemben a zöld, a sárga, a fekete vagy a fehér? A tyúkkal szemben a tojás? Miért nem az orrszarvú vagy a gőzmozdony? Mindig egyértelmű-e vajon, hogy mi a "másik fél", s ha ügyesen találjuk meg és mutatjuk be, akkor vajon minden problémára megoldást találunk?
Nézzük mindezt konkrétabban. A műsor résztvevői szerint Kertész nem érdemelte meg a Nobel-díjat. Akkor a "másik fél" a Nobel-díj-bizottság volna? Vagy a felterjesztők? Vagy bárki azok közül, akik szerint azért csak megérdemelte? Kit kell meghívni az antiszemita mellé? Ki a "másik fél" az antiszemitához képest? Aki nem antiszemita? A filoszemita? A zsidó? Vagy a dél-kínai parasztasszony, aki azt sem tudja, mi az az antiszemitizmus? És ki volna a "másik fél" azzal a műsorvezetővel szemben, aki saját bevallása szerint két nap alatt olvasta el Kertész műveit? Az, aki egyáltalán nem olvasta? (´k képviseltették magukat.) Vagy azok, akik valamivel több időt szántak rá? Akik többször olvasták? Ki volna a megfelelő ellensúly azokkal szemben, akik egyáltalán nem olvasták Kertészt? Van egyáltalán itt értelme a "másik fél" elvének?
A tudatlanság és tudás (vagy mondjuk finomabban: ismeret és ismerethiány) kettőssége nem szimmetrikus. Itt nincs egyik vagy másik oldal. Ha így volna, ezentúl minden csillagász szakértő mellé meg kellene hívni a stúdióba valakit, akinek fogalma sincs a csillagászatról, így tisztességes a vita, rajta, győzzék meg egymást. Továbbá az európai, normális, kulturált viselkedés és az útszéli, gyűlölködő hangnem sem számít "két félnek". Ilyen alapon - és isten ments, hogy embertársaimat holmi állatokhoz hasonlítsam - a természetfilmekben is, a közszolgálatiság szellemében, a vakarózó, loncsos szőrű, maga alá piszkító, agresszív majom mellé mindig be kellene vágni egy gondozott, csendesen szunyókáló házimacskát.
A "két fél" elve valami olyasmi, amit úgy tizenkét éve minden magyar médiaszakember jól megtanult, és azóta folyamatosan szajkózza; azt hiszi, hogy ez és csak ez a kiegyensúlyozottság és a közszolgálat biztosítéka. Nagyjából ez az egyetlen elv, amit mindenki ismer, és amit mindenki előrángat. Az Éjjeli menedékhely arra példa, hogy ezzel - ezzel önmagában - bizony nem sokra megyünk. Mintha azért valami más baj is volna.
