Kálmán C. György: Magánvalóság (éhség)

  • 1999. június 24.

Egotrip

Lopott percekben rovom ezeket a sorokat, az egyik hisztiből be, a másikba ki, vagy fordítva. Mindjárt abba is hagyom, nincs nekem erre időm. Ilyenkor, nyár előtt, úgy érzi magát az ember (én, az én), mint valami inverz pók, akit egyre szorosabban fogva tart az a háló, amelyet történetesen ő maga font, kétségbeesetten próbálja kirángatni valamennyi lábát abból a nyúlós és erős izéből, ami onnan kijön, valamennyi szemét esdekelve emeli az égre, erőlködik, izzad, de nincs menekvés.

Lopott percekben rovom ezeket a sorokat, az egyik hisztiből be, a másikba ki, vagy fordítva. Mindjárt abba is hagyom, nincs nekem erre időm. Ilyenkor, nyár előtt, úgy érzi magát az ember (én, az én), mint valami inverz pók, akit egyre szorosabban fogva tart az a háló, amelyet történetesen ő maga font, kétségbeesetten próbálja kirángatni valamennyi lábát abból a nyúlós és erős izéből, ami onnan kijön, valamennyi szemét esdekelve emeli az égre, erőlködik, izzad, de nincs menekvés.

A potroha pedig nő, növekszik.

Magam is, hogy folytassam ezt a remek hasonlatot, sűrűn látogatom a konyhát, valahogyan helyre kell rázni a lelki egyensúlyomat. Kis vajas kenyér szalonnával, hagymával, utána egy kis sütike, csokika, gyümölcs és cukros italok, úgy tízpercenként kell az embernek. Anélkül nem is lehetne kibírni. Kényeztessük magunkat egy kicsinyég. Vonjuk be jótékony hájjal a magán- és közéleti, szakmai és emberi frusztrációk kikezdte idegeket. Ilyenkor nem törődünk azzal, hogy mégis mi lesz, ha tényleg beüt a nyár, az ember mégiscsak kénytelen olykor nyilvánosan kicsit nekivetkőzni, bő pulóverekben és buggyos hosszúnadrágokban mégsem lehet végigcsinálni a negyven fokokat. Ez most nem érdekes, kúráljuk növekvő depressziónkat kalóriák özönével, még mindig jobb, mint az alkohol.

Még jó, a politikában legalább kedvező fordulatok látszanak elközelgeni.

Végre-valahára megszólította a magamfajta egyszerű embert a politika, olyan kérdésről van szó, amely sokunk mindennapjait meghatározza, égetően aktuális, húsbavágó, a szó elég szoros értelmében. Az idejét sem tudom, hogy mióta, de régóta most először került olyan kérdés a legfelelősebb döntéshozók napirendjére, amely hosszú ideje izgat engem és polgártársaim millióit. Ebből már mindenki azonnal rájöhetett, hogy miről van szó: a tepertős pogácsa dolgáról.

Aki mégis elmulasztotta volna (bár alig hiszem): Tímár független kisgazda-, földmunkás- és polgári párti honatya felvetéssel élt a T. Ház vezetősége felé a nyolc órán túlterjeszkedő ülésezés idején a népképviselőknek tepertős pogácsávali elláthatósága iránt. A Ház elnöke gyorsan és teljes egyértelműséggel reagált, miszerint a kérés megalapozottsága tekintetében kétségeket ugyan nem támaszt, ám úgy véli, a tepertős pogácsához való szabad hozzáférés biztosítása nem a Ház feladata, a képviselőknek módjukban áll mennyiségi korlátozás nélkül, saját költségükre beszerezhetni a szükséges élelmiszereket. (Hozzátehetjük: a képviselői indítvány kiterjeszthető volna az erős dohányosok szivarkákkal avagy nikotintartalmú rágógumikkal való ellátására, a fájós lábúak vehetnének lábfürdőt, s a teremfelügyelők a hosszú ülésnapokon valamennyi honatyát és -anyát bizonyos időközönként felkereshetnék diszkrét edényekkel.)

Égetően fontos, aktuális kérdésben született elvi jelentőségű állásfoglalás. Végtére is, holmi bizottságok felállítása várhat még néhány hónapot, a törvényhozás sem lóverseny, ezt a problémát azonban - így vagy úgy - meg kellett végre oldani, nem csoda, hogy odafigyelt az ország politikailag érzékeny színe-java. S ezt a vitát ezúttal nem árnyékolta be az ellenzék-kormánypárt ádáz küzdelme, különösen értékessé, mintegy tisztán elvivé attól vált, hogy két kormánypárti politikus mérte össze érveinek erejét. Mennyit együnk? Mikor? S micsodát? A sok egy helyben üléstől, idegeskedéstől, feszült szellemi munkától gyötört politikusok, akiknek magánéletük zilált, közéletük harcokban telik, vajon miért ne bugyolálhatnák rongyolt idegeiket némi zsírba? A tepertős pogácsa (állati zsiradék, liszt, víz, só, tojás, élesztő, fűszerek, állományjavító anyagok, eng. ételszínezék) különösen alkalmasnak látszik e nemes feladatra. Magam nem értenék egyet azokkal, akik a sajtos vagy pláne a káposztás pogácsát javasolnák (még ha, meglehet, ez esetben a házelnöki döntés másként is alakult volna). Nos, az egyik legfőbb közjogi méltóság nem mondta ki azt, hogy nem kell annyit zabálni; azt sem, hogy nem ezt; sem, hogy nem ekkor; csupán az anyagi támogatás tekintetében mondott nemet. Nyilván maga is tisztában van azzal, hogy a tepertős pogácsa nélkülözhetetlen (vagy csak nehezen pótolható) eleme a politika normális működésének, hiányában a politikusok agressziója fokozódik, a depresszió kockázata jelentősen megnő. Nem véletlenül szalonnázott Dénes János is az első szabad parlamenti ciklusban a nemzet házában, képviselői helyén. Hiába, engedni kell a természetnek, nem lehet az emberekkel boldogulni, ahogyan a dalköltő mondja.

Amíg mindezt leírtam, vagy ötször-hatszor tettem hosszabb-rövidebb utakat a konyhába. Pedig nem is vagyok képviselő. Úgy érzem azonban, ez a kicsiny parlamenti közjáték egyenesen az én kis életembe szólt bele. Újra át kell gondolnom a dolgokat. Mindjárt begyúrom a tésztát.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.