Kálmán C. György: Magánvalóság (Filmetika)

  • 1999. február 18.

Egotrip

Kálmán C. György

Magánvalóság

A kultúrtahó, aki vagyok, nem járok moziba, amúgy máshova sem igen járok, mert miért pont oda mennék, mikor amott sem voltam. És akkor meg miért éppen moziba. És ha moziba, akkor meg mit nézzek meg, és miért nem azt, hanem amazt, vagy azt se. És minek. Mást is lehet csinálni, vagy nem lehet, és akkor sem lesz semmi. Attól sem olyan nagyon jó ennek a világnak, s benne nekem, ha én moziba járok. Így aztán semmit nem láttam igen-igen régen, vagy ha mégis, akkor az véletlen. Majd egyszer, ha majd eljárok mindenhová, akkor abban benne lesznek a mozik is, és minden eddig elmulasztott film, szépen, sorban, egymás után, jól meggondolva, szisztematikusan. Ha ugyan.

Nem is bír ezért olyan nagyon felizgatni sem a filmszemle, sem az a sok remek film, amelyeket úgysem fogok megnézni (mert miért éppen azokat). Most akkor ebbõl is kimaradtam, nem nagy ügy, soha nem voltam filmszemlén, de még premieren sem (nemhogy premier elõtti vetítésen), amikor még el-elmentem moziba, rendszeresen a mûsorról történõ végleges levétel elõtti utolsó napokban néztem meg, amit olyan igazán akartam. Jól elvagyunk így egymással, én meg a filmmûvészet.

De nevelni, azt azért nem hagyom magam.

Tanítson, neveljen, szórakoztasson a film, de a filmszemle zsûrijét legfeljebb a legutóbbi miatt tartjuk.

Van ugye az az elképesztõen független politológus, minden magára valamit adó tévévita állandó meghívottja, a haza egyik bölcse, név szerint Schlett István, akire hihetetlen függetlensége mellett (és miatt) mindig is az volt a jellemzõ (régóta figyelem õt, amióta csak a semmibõl elõbukkant), hogy igen hosszú és igen semmitmondó fejtegetésekbe volt hajlamos bonyolódni. Hogy nemigen lehetett tudni, kivel ért egyet, és kivel nem, illetve azt sejtette, hogy õ voltaképpen mindenkivel egyetért, mert annyira független õ. Bölcs és mosolygós monológjai magának az unalomnak az ideáját hozták tapintható közelségbe az álmélkodó nézõkhöz, nem csekélység: a legizzóbb, legvitriolosabb összecsapások zuhantak egyetlen közbeszólása nyomán az érdektelenség hideg mocsarába, a véleménytelenség és az oldalazgatás nagyágyúja vala õ. Most pedig a filmszemle zsûrielnöke lett, méltán, hiszen ki más is ülhetne ott, mint egy páratlanul független (ámde kiváló mûveltségû) politológus.

És ez a derék férfiú, szürkeségnek tüköre, odanyilatkozott volt, hogy a bírálóbizottság erkölcsi (sõt mi több:) etikai követelményeinek film e szemlén meg nem felelt, nem csoda hát, ha fõdíj kiosztására nem került. A filmek tehát, vélhetnénk, pedofíliára és édesanyánk hidegvérû legyilkolására biztattak, az államkincstár megkárosításához és társadalombiztosítási trükkökhöz adtak tanácsokat, esetleg lándzsát törtek a poligám párkapcsolatok mellett, és ezzel párhuzamosan az állatvédelmi törvény kijátszására bujtogattak. Pedig nem egészen ez történt, hanem csak annyi, hogy "nem hívták fel eléggé a figyelmet az emberi szépségre és humánumra", nyilatkozta Schlett, továbbá "az alkotóknak igenis alternatívákat kell állítaniuk a széthullottsággal, az értéktelenséggel és az immoralitással szemben".

Feleim és egészeim, most egész komolyan, ilyen dumát azért már vagy tizenöt éve nem hallottam.

Ez annyit jelent, hogy a mûalkotásnak elõremutatónak, erkölcsi értékeket felmutatónak, az emberi (!) humánumra nevelõnek kell lennie, máskülönben nagy szívás van, oda az erkölcsi etika, szart sem ér az egész. Mondja ezt a kultúra felelõs megítélésére (valakik által) felkent zsüror. Aki nem ilyen filmet csinál, az etikailag, pfuj, pfuj, makulás, ejnye és bejnye. Az erkölcsök hû õre pedig, a filmszemle zsûrije, ilyen filmeknek díjat nem és nem adhat.

Nem szívesen komenistáznék, de azért néhai Király, Pándi és Tóth Dezsõ elvtársak is megnyalnák azt a szép szájuk szélit.

Mint megrögzött mozikerülõt nemigen érdekel, hogy jók-e a szóban forgó filmek, avagy pocsékok. Tökmindegy. Az van, hogy most megint valaki elkezd etikázni, jön a mûvészetre és a nézõkre vonatkozó erkölcsi parancsolatokkal. Szavaiban egyszerre bujkál a szocreál és a keresztény-nemzeti kurzus. Nem mondom én, hogy Schlett a kormány embere volna, részben, mert fogalmam sincs, részben pedig, mert õ fantasztikusan független. De azért úgy sejtem, orra azért van: tudja, hogy általában minden hatalmon lévõ szereti, ha a mûvészek az élet szépségéért lelkendeznek, s ráadásul a nép is ki van oktatva etikából. Legyenek pozitív gondolataink.

Hát akkor dafke nem.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.