A cui prodest, az jókora állatság egyébként. (Figyeljen fel a kedves olvasó a mondatszerkesztés sajátosságára, ahol is az "az" szócska beiktatásával és így a mondatszerkezet megszakításával a szerző a vezető kormánypárt vezető politikusainak grammatikáját próbálja meg, a maga szerény eszközeivel, imitálni. Hasonló célt szolgál az "egyébként" szó is. Ezen még dolgozunk, de jó úton járunk.)
Szóval az van, hogy gyűlnek az elég bonyolult ügyek, kazetta meg Földi meg Kövér meg Faragó vagy ki, meg figyelés, meg ki mikor és mit nyilatkozott, és ki mikor zárt-üljön. Van ezenkívül valami irat, amely újságírókról szólna, hogy mire készülnek, de ez hamisítvány, de akkor kell lennie hamisítónak is, és ki az, juj, de fel vagyunk háborodva. Van még VIP-lista és Mahir, mindig van és mindig lesz Simicskánk nekünk, hallgatag ügyészség és derűs frakcióvezető-helyettes. Továbbá van a Hit és a kapcsolatai, ki jelent föl kit, ki vizsgáltat ki mit, hogy a szadeszosok mind hitesek-e vagy fordítva, és miért terjeszti ezt és kicsoda. Ha az ember meghúzza az egyik szálat, akkor szorul a másik, csupa gubanc az egész, és még kicsit ragadós is.
Jön ekkor a média embere, és hopp, megoldja.
Orrára tolja a szemüvegét, a hetvenévesek mindenttudó derűje költözik ráncaiba, igen jelentőségteljesen néz, és megkérdezi: kinek az érdeke?, vagyis, latinul, kujiprodeszt? Mert van neki latinos műveltsége. Ez, mint minduntalan megtudjuk, régi (sőt ősi) alapelv, ezért is tehát fel kell tenni ezt a kérdést, meg kell (helyesen) válaszolni, és minden kiderül. Ráadásul az agyunkat sem terheljük hiába, nagyon egyszerű kérdés ez, mindenki megérti, még tik is, buta pórnépek. Teljesen világos tehát, hogy mindez a posztkommunista, hatalmát vesztett apparátusgarnitúra és liberális csatlósai, illetve hogy mindez a gátlástalanul törtető újjobboldal, a magyar gazdaságot és társadalmat hitbizományként kezelő fidesztechnokrácia műve. Na, akkor ezt meg is válaszoltuk.
Mert a baj, ugye, éppen az, hogy a franc se tudja, kinek az érdeke. És mi. A dologról, annak kiszivárogtatásáról, a kiszivárogtatás módjáról, avagy a várható következményekről beszélünk-e? És mindezeket tényleg olyan baromi tisztán látjuk-e, hogy már csak éppen ez az egy (ősi, egyszerű) kérdés hiányzik? És, ami azt illeti, kinek az érdeke az, hogy állandóan azt kérdezze: kinek az érdeke?
A média emberének másik jellegzetes viselkedése ilyenkor a regrediálás.
Hüpp, hüpp, szipogja ilyenkor ő, mér teccenek nekünk mindig ilyen cúnya, cúnya, szomojú dolgokat meszéjni, tesszenek abbahagyni, cúnya bácik és nénik, szájdobájász, fúúj! Én eztet nem éjtem, ez olyan, de olyan bonyolult, ne tesszék máj veszekedni! - A média embere ilyenkor a szájába veszi a hüvelykujját, kancsalul és hospitalizáltan néz, esdve, kicsit büdöske is, majd hangos toporzékolással hozza valamennyiünk tudtára, hogy olyan dolgokról van szó, amelyek egyáltalában nem is érthetőek, ezért ő nem is hajlandó ezeken gondolkodni, hanem azt akarja, hogy mindenki béküljön ki, és adjanak már neki csokit meg fagyit, de habbal. A média embere nem az lesz, aki kibogoz és feltár, mert ahhoz, hogy ő a saját, nagyon-nagyon buta olvasóit hitelesen képviselhesse (ebbe téged is, kedves olvasó meg magamat is beleérti), vissza kell ereszkednie egy szellemileg elhanyagolt, segghülye hároméves alacsonylataira. És onnan sírdogál. Nem a szellem legyőzhetetlen erejével győzedelmeskedik (ahogyan a bölcs kujiprodesztes), hanem erkölcsi diadalt is aratni szeretne: mert hát, ahogyan a költő mondja, a gyermek atyja a férfinak, az ő ártatlanságában még ott az Igazság; márpedig ha a gonosz felnőttek olyan szavakat használnak a gyermek előtt, mint tőkeátcsoportosítás, színlelt szerződés vagy kedvezményes hitel, amely szavakat a gyermek a maga ártatlanságában meg nem érthet, akkor szégyelljék magukat, és azonnal hagyják abba, és tessék hozni egy jól megsózott perecet, kólával, szívószállal.
Na most persze megint jöhet a kujiprodeszt. Kinek jó az, ha a "nem értem a matekot" Barbie babájának bájával hápog valamennyiünk nevében a sajtó? Kinek az érdeke, hogy máskor meg tudálékos vénemberré változik, semmitmondó és földhözragadt bölcselkedésekkel tölti az időt?
Mutasson kiutat, aki akar, engem hagyjanak békén. Nem is érdekem nekem, meg nem isz éjtem az egészet.
