Para

Kovács Imre: A horror vakui

  • 2001. június 21.

Egotrip

Menyét leszek, a hód túl messze van, ha már szőrös állat akarok lenni, de nem fent, inkább lent, ahol az aljnövényzetben, kicsit a halál előtt, egy kicsit a halál után kell megkeresni a mindennapi betevőt, ott akarok turkálni, kutakodni az avarban, megkeresni az igazit a rothadó mohában, ahol csak a legnagyobbak vesznek el, a kisebbek meg megmaradnak láthatatlanságuk okán, észre sem veszik őket, nemhogy megölnék, szabadíts meg a gonosztól, Uram. Aztán az egyszerű emlősök viszonylag összeállnak, viszonylag megkeresik a lejtőt, ahonnan csak egy irányba lehet, aztán az emlősök mozit csinálnak, szétbasszák a fennálló rendet, mintha levernének egy poharat.
Menyét leszek, a hód túl messze van, ha már szőrös állat akarok lenni, de nem fent, inkább lent, ahol az aljnövényzetben, kicsit a halál előtt, egy kicsit a halál után kell megkeresni a mindennapi betevőt, ott akarok turkálni, kutakodni az avarban, megkeresni az igazit a rothadó mohában, ahol csak a legnagyobbak vesznek el, a kisebbek meg megmaradnak láthatatlanságuk okán, észre sem veszik őket, nemhogy megölnék, szabadíts meg a gonosztól, Uram. Aztán az egyszerű emlősök viszonylag összeállnak, viszonylag megkeresik a lejtőt, ahonnan csak egy irányba lehet, aztán az emlősök mozit csinálnak, szétbasszák a fennálló rendet, mintha levernének egy poharat.

Az ismeretlen Campona sírja, ahogy előássák majd a senkik egy kedvezőbb pillanatban a frankó emlékeket, amikor végre történelem lesz ez a rettenetes mozzanat, amit végig kell élnünk, legalább nekünk, hogy hírmondó se maradjon, csak a kurvák, mint az emlékezés letéteményesei: ki volt ekkor odafent, és oda alul, ahol mosakodni, de nem, dehogy, inkább felejts, mint igen.

Aztán a kevésbé kedves egy kicsit közelebb hajol, fülembe súgni a bércápa napidíját, ahogy úszkálni látszik, de rengeteget fogyaszt, nekik pénzbe kerül, nekem puszta élvezet, rohadjál szét, állok a Tik-Tak előtt, és várom a végzetem, Malacka rákos és Micimackó túl van az életen, betegek mind, nincs szerelem, nincs semmi ahhoz fogható, csak a folyamatos jelen, meg az általános alany, meg a mosatlan ruhák a mosógép előtt, mint ahogy ezentúl mindig, ezentúl mindig kell válogatni piszkos ruhát, az egyik kéz a vödörben, a másik a tarkón, mint mindig, de nem lőnek, nem gyalulnak szét, csak hagynak állni, szemét szemükben az a lenéző félkacsintás, amitől beindul a hormonháztartás, és a legkedvesebb öleb is ölni akar, sakál, korcs, meg a szerelem, persze, hozd el a húgod, mutasd be neki a nevelőapád, most jó.

De nincs kétség, biztos a kezed, rátalálsz a forrásra, sőt felfedezed, fakad a kezedből víz, üdítő, gyönge harmat, rohadj meg - mondja -, rohadj meg, mert... A többit kitalálod, nincsenek kivételek és nincsenek határok, elátkoz, persze, hogy elátkoz, és nem segíthetsz, csak feldolgozod az átkot.

Aztán megáll előtted, és azt mondja (kérdezi): mit akarsz?

És nem válaszolsz.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.