Para

Kovács Imre: A horror vakui

  • 2001. augusztus 30.

Egotrip

- Kuss, vagy különben kiszedem a szemed! - hallatszott a szomszédos asztaltól, ami átlagos körülmények között nem is lenne meglepő, de most a Normafa melletti Rétes büfében ültünk, és a fenti felszólítás elengedője egy hatvan felé járó, világító kék szemű, fehér hajú hölgy, aki kezében egy hajkefével próbálta fegyelmezni negyvenes partnerét.
- Kuss, vagy különben kiszedem a szemed! - hallatszott a szomszédos asztaltól, ami átlagos körülmények között nem is lenne meglepő, de most a Normafa melletti Rétes büfében ültünk, és a fenti felszólítás elengedője egy hatvan felé járó, világító kék szemű, fehér hajú hölgy, aki kezében egy hajkefével próbálta fegyelmezni negyvenes partnerét.

A férfi arcán mély nyomokat hagyott a kannás borral folytatott egyenlőtlen küzdelem, de csak mosolygott a felszólításra, és elgondolkozva nézte az ősz hajszálakkal díszített szerszámot, amit láthatólag nem tartott elég veszedelmes fegyvernek ahhoz, hogy a hölgy beváltsa ígéretét.

- Megittál már tizenhat fröccsöt - folytatta a madárcsontú asszony -, sosem fogunk hazaérni.

- Maga meg mindjárt elrepül a kokótól, azt meg ki is lehet mutatni - válaszolt megfontoltan a debilitás összes jegyét felvonultató, rövidnadrágos partner, és kacagni próbált, de a feje nem volt erre alkalmas.

A hölgy megszeppenten körbenézett, és felhívta társa figyelmét arra, hogy mások is hallják, amit mond, de eközben jobban megfigyelhettem pupilláit, és bízvást állíthatom, hogy a fröccsöntő megállapítása nem volt elhamarkodott, az idős asszony semmiképpen sem indulhatott volna el egy pupillareflex-bajnokságon, még a szenior kategóriában sem.

Ilyenkor már boldogan várom, hogy milyen újabb helyi kiszólásokat gyűjthetek, és sunyin, füllel jegyzetelek, de a párbeszéd egy rövid időre félbeszakadt, mert az asszony idegesen forgatta hajkeféjét, és megpróbált úgy tenni, mintha egy teljesen normális országnak lenne teljesen normális polgára. Kis híján átzuhant a saját megdöbbenésén.

- Akarod, hogy megkeféljem a szemed? - kérdezte évődve, de teljesen értelmetlenül az embertől, akinek pozíciója ebben a pillanatban kétségessé vált, mert az anya-gyermek helyzet megdőlt, de a többit meg nem mertem elképzelni. A partner (most már maradjunk ennél) felállt, és elindul a rétespulthoz, ahol alkoholt is árultak.

- Nem vehetsz fröccsöt! - sziszegte utána a fürge anyóka, majd megelőzve a meglehetősen lassú, de igencsak baromarcú emberét, a csapos szemére vetette, hogy húsz forint haszon reményében családokat tesz tönkre.

Itt kezdett bennem elszakadni a lánc, és attól való félelmemben, hogy véget ér a jelenet, határozottan elindultam, hogy rendeljek egy liter bort a szerencsétlennek, de ekkor családom közbeszólt, és igen rideg szavakkal arra utasított, hogy kussoljak, mert kiszedi a szememet.

Nyár este volt, a levegő balzsamos, valahol épp sikkasztottak.

A páros szerényen eltántorgott a semmi felé.

Figyelmébe ajánljuk