Para

Kovács Imre: A horror vakui

  • 2001. augusztus 30.

Egotrip

- Kuss, vagy különben kiszedem a szemed! - hallatszott a szomszédos asztaltól, ami átlagos körülmények között nem is lenne meglepő, de most a Normafa melletti Rétes büfében ültünk, és a fenti felszólítás elengedője egy hatvan felé járó, világító kék szemű, fehér hajú hölgy, aki kezében egy hajkefével próbálta fegyelmezni negyvenes partnerét.
- Kuss, vagy különben kiszedem a szemed! - hallatszott a szomszédos asztaltól, ami átlagos körülmények között nem is lenne meglepő, de most a Normafa melletti Rétes büfében ültünk, és a fenti felszólítás elengedője egy hatvan felé járó, világító kék szemű, fehér hajú hölgy, aki kezében egy hajkefével próbálta fegyelmezni negyvenes partnerét.

A férfi arcán mély nyomokat hagyott a kannás borral folytatott egyenlőtlen küzdelem, de csak mosolygott a felszólításra, és elgondolkozva nézte az ősz hajszálakkal díszített szerszámot, amit láthatólag nem tartott elég veszedelmes fegyvernek ahhoz, hogy a hölgy beváltsa ígéretét.

- Megittál már tizenhat fröccsöt - folytatta a madárcsontú asszony -, sosem fogunk hazaérni.

- Maga meg mindjárt elrepül a kokótól, azt meg ki is lehet mutatni - válaszolt megfontoltan a debilitás összes jegyét felvonultató, rövidnadrágos partner, és kacagni próbált, de a feje nem volt erre alkalmas.

A hölgy megszeppenten körbenézett, és felhívta társa figyelmét arra, hogy mások is hallják, amit mond, de eközben jobban megfigyelhettem pupilláit, és bízvást állíthatom, hogy a fröccsöntő megállapítása nem volt elhamarkodott, az idős asszony semmiképpen sem indulhatott volna el egy pupillareflex-bajnokságon, még a szenior kategóriában sem.

Ilyenkor már boldogan várom, hogy milyen újabb helyi kiszólásokat gyűjthetek, és sunyin, füllel jegyzetelek, de a párbeszéd egy rövid időre félbeszakadt, mert az asszony idegesen forgatta hajkeféjét, és megpróbált úgy tenni, mintha egy teljesen normális országnak lenne teljesen normális polgára. Kis híján átzuhant a saját megdöbbenésén.

- Akarod, hogy megkeféljem a szemed? - kérdezte évődve, de teljesen értelmetlenül az embertől, akinek pozíciója ebben a pillanatban kétségessé vált, mert az anya-gyermek helyzet megdőlt, de a többit meg nem mertem elképzelni. A partner (most már maradjunk ennél) felállt, és elindul a rétespulthoz, ahol alkoholt is árultak.

- Nem vehetsz fröccsöt! - sziszegte utána a fürge anyóka, majd megelőzve a meglehetősen lassú, de igencsak baromarcú emberét, a csapos szemére vetette, hogy húsz forint haszon reményében családokat tesz tönkre.

Itt kezdett bennem elszakadni a lánc, és attól való félelmemben, hogy véget ér a jelenet, határozottan elindultam, hogy rendeljek egy liter bort a szerencsétlennek, de ekkor családom közbeszólt, és igen rideg szavakkal arra utasított, hogy kussoljak, mert kiszedi a szememet.

Nyár este volt, a levegő balzsamos, valahol épp sikkasztottak.

A páros szerényen eltántorgott a semmi felé.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.