Para

Kovács Imre: A horror vakui

  • 2001. augusztus 30.

Egotrip

- Kuss, vagy különben kiszedem a szemed! - hallatszott a szomszédos asztaltól, ami átlagos körülmények között nem is lenne meglepő, de most a Normafa melletti Rétes büfében ültünk, és a fenti felszólítás elengedője egy hatvan felé járó, világító kék szemű, fehér hajú hölgy, aki kezében egy hajkefével próbálta fegyelmezni negyvenes partnerét.
- Kuss, vagy különben kiszedem a szemed! - hallatszott a szomszédos asztaltól, ami átlagos körülmények között nem is lenne meglepő, de most a Normafa melletti Rétes büfében ültünk, és a fenti felszólítás elengedője egy hatvan felé járó, világító kék szemű, fehér hajú hölgy, aki kezében egy hajkefével próbálta fegyelmezni negyvenes partnerét.

A férfi arcán mély nyomokat hagyott a kannás borral folytatott egyenlőtlen küzdelem, de csak mosolygott a felszólításra, és elgondolkozva nézte az ősz hajszálakkal díszített szerszámot, amit láthatólag nem tartott elég veszedelmes fegyvernek ahhoz, hogy a hölgy beváltsa ígéretét.

- Megittál már tizenhat fröccsöt - folytatta a madárcsontú asszony -, sosem fogunk hazaérni.

- Maga meg mindjárt elrepül a kokótól, azt meg ki is lehet mutatni - válaszolt megfontoltan a debilitás összes jegyét felvonultató, rövidnadrágos partner, és kacagni próbált, de a feje nem volt erre alkalmas.

A hölgy megszeppenten körbenézett, és felhívta társa figyelmét arra, hogy mások is hallják, amit mond, de eközben jobban megfigyelhettem pupilláit, és bízvást állíthatom, hogy a fröccsöntő megállapítása nem volt elhamarkodott, az idős asszony semmiképpen sem indulhatott volna el egy pupillareflex-bajnokságon, még a szenior kategóriában sem.

Ilyenkor már boldogan várom, hogy milyen újabb helyi kiszólásokat gyűjthetek, és sunyin, füllel jegyzetelek, de a párbeszéd egy rövid időre félbeszakadt, mert az asszony idegesen forgatta hajkeféjét, és megpróbált úgy tenni, mintha egy teljesen normális országnak lenne teljesen normális polgára. Kis híján átzuhant a saját megdöbbenésén.

- Akarod, hogy megkeféljem a szemed? - kérdezte évődve, de teljesen értelmetlenül az embertől, akinek pozíciója ebben a pillanatban kétségessé vált, mert az anya-gyermek helyzet megdőlt, de a többit meg nem mertem elképzelni. A partner (most már maradjunk ennél) felállt, és elindul a rétespulthoz, ahol alkoholt is árultak.

- Nem vehetsz fröccsöt! - sziszegte utána a fürge anyóka, majd megelőzve a meglehetősen lassú, de igencsak baromarcú emberét, a csapos szemére vetette, hogy húsz forint haszon reményében családokat tesz tönkre.

Itt kezdett bennem elszakadni a lánc, és attól való félelmemben, hogy véget ér a jelenet, határozottan elindultam, hogy rendeljek egy liter bort a szerencsétlennek, de ekkor családom közbeszólt, és igen rideg szavakkal arra utasított, hogy kussoljak, mert kiszedi a szememet.

Nyár este volt, a levegő balzsamos, valahol épp sikkasztottak.

A páros szerényen eltántorgott a semmi felé.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.