Para

Kovács Imre: A horror vakui

  • 2001. augusztus 2.

Egotrip

A töltésen feküdt, egészen helyes volt, persze korcs, egy adag szálkás szőrű valami meg két adag egészen más. A sínek mentén kellett elmenni az állomásig, amikor beleakadtunk, de nem volt érdemes örökbe fogadni, mert a hátsó fele kábé egy méterre volt az első felétől, egyszóval nem nagyon élt már.

A töltésen feküdt, egészen helyes volt, persze korcs, egy adag szálkás szőrű valami meg két adag egészen más. A sínek mentén kellett elmenni az állomásig, amikor beleakadtunk, de nem volt érdemes örökbe fogadni, mert a hátsó fele kábé egy méterre volt az első felétől, egyszóval nem nagyon élt már.

A vonatot természetesen lekéstük, úgyhogy elkezdtünk stoppolni Budapest felé, legalábbis szerintünk, de az első jó szándékú autós elmondta, hogy abban az irányban, amerre állunk csak nem létező falvak vannak, szórványtelepülések apadó lakossággal, úgyhogy jobban tesszük, ha elsétálunk addig az útig, ami nagyjából a főváros felé vezet.

Ekkor már sötét volt.

Kölyökkutyával, nővel és bőrönddel stoppolni az én koromban meglehetősen reménytelen vállalkozás, de kamaszként sem vágtam volna bele, ha jól emlékszem, egészen pontosan kutya, nő és bőrönd nélkül is utáltam az út mellett állni, de ezzel a sereglettel teljesen és jogosan hülyének éreztem magam az arra haladó autósok nagy örömére, akik az első döbbenet után dévaj kacajjal tapostak a gázba, hogy mihamarabb elmesélhessék otthon ülő feleségüknek, mekkora hülyét láttak a Tata vége táblánál.

A tatai nagyállomáson csak néhány verőember szórakoztatta egymást, ha jól láttam, törött üveggel csapkodták a torkukat, miközben katonatörténeteket meséltek, hogy teljessé és véglegessé tegyék egyébként is reménytelen helyzetüket. Kábé annyira volt vicces, mint egy megfojtott csecsemő, de nem zavartatták magukat, csak annyi időre álltak meg, míg kiröhögtek minket, aztán tovább, önfeledten.

Hajnali négy harminckor indult a legközelebbi vonat.

Pálinkát vettem, mert az általában felvidít, de most nem jött be igazán. Nagy kedvem lett volna belerúgni a kutyába, de inkább kiálltam a régi pesti útra, és úgy tartottam a mutatóujjamat, hogy akár stoppolásnak is nézhette egy rövidlátó úrvezető.

A második kocsi megállt, és nagyjából a lakásunkig vitt minket kutyával, nővel, bőrönddel. Mondhatnám, hogy jól végződött az este, leszámítva azt az enyhe alkoholmérgezést, ami azért rányomta bélyegét a hétfő reggelre.

A sarki vegyesboltban Braddy márkanevű konyakutánzatot árul egy kedves asszony, mert szerinte ez jobb, mint az ugyancsak ipari alkoholból készült Bandy nevű italféleség. Bánatosan néztem a kukába hányt antidepresszánsom után, aztán elindultam uralkodni magamon.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.