Archív Para

Kovács Imre: Én

  • 1996. december 19.

Egotrip

Jön a tré, lehet akár karácsony is vagy bármi: jön, szorongással, rettegéssel, hányással, hasmenéssel, hiába telefon, hiába személyes beszélgetés, hitelbe senki, nem vagyok jól. Azok, akik tegnap még bő nyállal, ma törölni szeretnének, törölni, és menni tovább, gondolják, akár Spiller, a tarajos, aztán csak telnek az üres órák, és senki nem hív, jön, kérdez vissza. Elvonás, szia, bogárka, voltál már másnapos?, szorozd meg ezerrel, vedd bele, hogy az indifferens nemű házmester megerőszakolt, miközben Pap Ritát énekelt, közben hagymát lehelt, és messze volt a reggel - na olyan. Jön a tré, menetrendszerű infernó, végül is erre vettem jegyet. Mostanában már azok is eltűntek, akik meg akartak menteni, nem írnak levelet, nem küldenek verset, nem fizetik ki a rezsimet, nincsenek itt, amikor kellene, hagynak. Furcsa, hogy még ma is elkap így év vége felé az ünnepi hangulat, valami bizsergés, reményről álmodik a gyomor, várom, mi lesz a fa alatt. Mi lenne: megint sapka, lego, kokain, nadrág vagy arany Rolex. De ilyentájt mégis felmerül a lehetősége annak, hogy családot tervezek később megnevezendő célpontok ellen elkövetendő pokolgépes merényletek helyett, és visszamondom a Kalasnyikovra leadott rendelést, hiszen tök jó év volt ez a mostani, ez a millecentenáriummal, költözésekkel, öngyilkosságokkal és szerelemmel tarkított, kibaszott kilencvenhatos év, tök jó, mert én írok róla, én írok róluk, nem ők, én tettetek gyászt és bűntudatot, én leplezem, hogy igenis örülök neki, hogy túléltem, hogy megint megúsztam, amikor a pöröly lesújt.

A helyzet persze korántsem ilyen rettenetes, lehetnék például barnamártás alig kivehető foltja egy vasutas-egyenruhán, halvány, reinkarnációs semmiség vagy nulla információ a hálón, horpaszra tetovált azonosítási szám, eltévedt lovas. Ehelyett vagyok, ami, hízásra hajlamos, paranoid félvezető, összeomló keringéssel, alig kezelhető szenvedélyekkel és ideiglenesen bérelt köbméterekkel a lét valószínűtlenül hideg felszínén, egy junkie Arthur király udvarában, aki nagy megszorultságában citromfákat vásárol egy pincekocsmában, alkalmi áron.

Ebből gondolom, hogy menthető még a világ, és ez a vörösön, ibolyán túli meredek év legalább nullszaldósra kihozható, ha nem számolom az elejét. Van hely, van idő, van nő, aki mindezek ellenére hajlandó felkelni velem. Boldog karácsonyt mindenkinek.

 

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.