Reggel négy a Kiss József utcában, madárcsicser a fügefáról, meg a szemközti boltos, amint lábára ejti a kenyeresládát, kis sóhaj reppen fel, aztán visszaolvad önnön gyertyájára a csönd. Az órára nézek, épp éjfélt mutat, áramszünet lehetett az éjjel, ilyenkor mindig pacsit adok az időnek, ráalszom, nekiálmodom magam a következő napnak, mell alá gyűröm a második párnát, míg az elsőre homlokom teszem, és próbálom kitalálni, mennyi az idő. Négy óra van.
Az ágy, a már megénekelt két négyzetméterével konflikt light, de túlteszem magam rajta, hagyom, hogy átmossanak az események, míg kinyitnak a kocsmák, ahol rákereshetek a jövőre: kabalabárd kukac hóbagoly. hu. Rövidnadrágot veszek, és elindulok a Nagy Körre: Kecske, Potyka, Eldorádó, Tök Jó, Napház, Kicsi, Otthon, Mély Torok és Egy Falat, Két Korty. Dinamikus semmittevés, érzem, hogy barnul a térdem bejárván a spirituális ingoványt, pedig csak a harmadik helyen vásárolok fröccsöt, akkor is hosszúlépést, rozét, mondjuk kettőt, de mi ez a valódihoz képest, igazat mondok.
Dolgom végezetlenül térek haza, és mint mindig ilyenkor, durcásan Fehér Bélát olvasok, majd megnézem A farm, ahol élünk első négy részét, kikockázva a legjobb részeket. Az a kedvencem, amikor Charles Ingails törött bordával zsákokat pakol, majd a munkáltató közömbösségén megütközött falu a segítségére siet. Meg az is nagyon jó, amikor egy jó pillanatában minden szembejövőt örökbe fogad.
Megnyugszom kicsinyt, lemegyek megint, de nem állom meg, hogy ne álljak meg a Szilágyi utcában, ahol a Mária Nosza zenekar próbálja éppen a Nem vagy rám hatással, Papp Endre, hiába pacsmagolsz című számot, aztán átkeverek a Napházba, ahol végre. Az asztalnál multikulturális kép fogad, az örmény, roma, zsidó körbe beülök, mint díszmagyar, sört rendelek és Unicumot, majd hitetlenkedve szemlélem az asztalon elhelyezett két zacskót, amin a felirat mézes jellegű süteményt hirdet, ami azért kereskedelmi teleshop formátumban is kicsit több a soknál.
Nem vagyok elkényeztetve, zacskóból is megiszom a sört.
Szabadságra engedtem a démonokat, hagyom, hogy szobrászok hízelegjenek, szobrászok, festők, vámosok. A vámosok azt mondják: vissza a természetbe. Na jó, legyen.
