Egy férfi szép. Szép, mert szabad, úgy tesz, még ha ványadt is bizonyos hibás megközelítések fényében, betart bizonyos parancsolatokat, nem ad be radírozott házi feladatot, átsegít, ha kell, hogy átsegítsenek, szava eskü, karja masszív társ, meg a pónem, én kicsi pónem, markírozott arcél, felejthetetlen benyomás. Egy férfi tudja, hogy a pszichiátrián létesített kapcsolatok részben átmenetiek, részben örökké tartanak, sohasem mondja azt egy szintén kezeltnek, hogy Belladonna, sohasem ereszt hosszabb levet. Egy férfi reggelente fogat mos, vizeletet ad, és várja a vizitet, kutyákat hoznak, nemes férgeket, izmos, csodálatra méltó, fajtiszta félelmet hordoznak körbe a termen, ahol még heten fekszenek, ahol a többi hét mind beteg, de a doktor dönti el, mindent a doktor, mindent, mindent.
Feri, a süteményes, a radiátor előtt inog, tizenkét éve látogatókra vár, akár Emil, a helyi téeszelnök fia, akit az sem zavar, hogy közben megszűntek a téeszek, de tudja, a papája eljön, és visszaadja a jogosítványát, majd amikor nem kap reggelit, lenyeli a Márka-kupakot, mert tudja, haldoklót nem sokkolnak a heti hentesek, és tényleg, elviszik valahova hátra, halljuk, hogy ütik, de ez régen volt. Egy férfi szép.
Egy négyágyas szobában kilencen vagyunk, Imike, aki nem én vagyok, folyamatosan az ágyam vasára helyezi állát, és csorgat, nyállal vegyes taknyot, majd fedezékbe vonul, tüzel, elalszik, rengeteg.
- Vissza fogják adni a jogosítványomat - mondja valaki.
- Persze, hogyne adnák vissza - mondom én. Majd cigarettában pókerezünk, ez már a második kör, döpár nyit, alap megint, lehet emelni, teli az ebédlőasztal.
King-Kong, aki véletlenül nem ápolt, de szép, mert férfi, és ápoló, a sarok mögött várja a delikvenseket egy összetekert, vízes lepedővel, és vádlin basz mindenkit, aki hugyozni megy, majd, ha sikerül elfektetnie: örül. Pedig este még én magyaráztam el neki a Híradót, de most nem ismer meg, nincs itt az orvosom, nincs itt az orvosa, egy férfi szép.
Akad a kerék, a vécében hebefrén nyugdíjasok és mániás fegyvertervezők. Szerencsére eljön a reggel, elindul a Menetelő, tudjuk, véget ért a sokkolás. ´ az egyetlen, aki feláll az asztalról, aztán kijárja magából az áramot. Napokig jár, csodálják a technikusok.
Egy férfi szép.
