Kálmán C. György: Magánvalóság (Tavaszi vegyes)

  • 2000. március 2.

Egotrip

Folytatva a vidéki földmíves egyszerű, ám boldog életéről szóló élménybeszámolómat, felhívom tisztelt olvasóim figyelmét - akiknek fontos közfeladataik ellátása miatt talán nem volt módjuk és lehetőségük ezen ténykörülmény számbavételére -, hogy jön a tavasz, kezdenek rügyezni a fák, lelkünk játszóterein - költőileg szólva - meglendülnek a libidókák, amiként a környékbeli macskák is félreérthetetlen hangokat hallatnak.

Folytatva a vidéki földmíves egyszerű, ám boldog életéről szóló élménybeszámolómat, felhívom tisztelt olvasóim figyelmét - akiknek fontos közfeladataik ellátása miatt talán nem volt módjuk és lehetőségük ezen ténykörülmény számbavételére -, hogy jön a tavasz, kezdenek rügyezni a fák, lelkünk játszóterein - költőileg szólva - meglendülnek a libidókák, amiként a környékbeli macskák is félreérthetetlen hangokat hallatnak.

Mi következik mindebből? Mindebből csak annyi következik, hogy ezzel szerencsésen átléptük az írásunk elején magasodó népdalküszöböt (hogy tudniillik: természeti kép: itt a tavasz), és rögvest fordulhatunk más irányba, például en-köldökünk felé, melyet oly szívesen nézegetünk (ha épp nem pasziánsszal vagy aluszkálással múlatjuk az időt, a szép tavaszit).

Megtehetjük, ráérünk, minden ki nem mondott kérdésünkre csakhamar választ küldenek nekünk.

Gumicsizmánk kissé belesüpped a sárba, a fagyott föld felengedett, s ha aggódnánk, hogy szomszédunkról kis sötétség vetülne e kis hazára, megnyugodhatunk: elégedett mosollyal konstatáljuk, hogy a fekete fellegek mind-mind Ausztria felett maradtak, nem lehet azokat ellenzékileg iderángatni. Az ilyen ijesztgetésekkel az ellenzék csak saját hazáját keveri rossz hírbe. Legfeljebb sürgősen fogadjuk a fekete felleg képviselőjét, tárgyalgatunk vele, aztán eredjen isten hírivel, nem marasztaljuk. A fellegről eszünkbe jut az eső, az a jó tavaszi - az kellene, meg egy kis napsütés -, arról meg a víz, a Tisza. Ki tette ezt mivelünk? Talán csak nem...? De, megmérgezte a rohadt román meg a Rócsild. Ez mind azért van, gondoljuk mink, magunkfajta egyszerű földmívesek, mert ha Trianon nem lett volna, most magunkat mérgezhetnénk, magyar a magyart. Trianon mérgét viszi a víz, egy kis spéttel, de akkor is. És vajon szándékosan, úgy-e? Mármost a szándékosság - ahogyan e nemzetnek bölcs, megfontolt és mindenoldalúan kiegyensúlyozott külügyi államtitkára magyarázta - nem bizonyítható; de hát, somolyodik el ilyenkor a magyar ember a bajsza alatt, láttunk mi már karón varjút.

Mit tehet ilyenkor a magyar - nézünk el a messzeségbe, ahol már éledezik a sárgás fű, hófolt sehol, kéjvágyó ebek löködik egymást -, most eltekintve fejlett családtámogatási és első lakáshoz jutási hitel-rendszerünktől, hogyan is juthatnánk előre? Még végig sem gondoljuk a kérdést, a válasz nem késlekedik: erény és hit, jó ízlés és hagyomány, erkölcs és erő. Először is, a destruktív szekták ellen, amelyek mindennapjainkat megkeserítik, amelyek a jóérzésű magyar embert aludni sem igen hagyják, amelyek annyi fájdalmat és keserűséget okoznak e sokat szenvedett magyarságnak, ezek ellen tehát fel kell lépni, ha kétharmaddal nem lehet, hát felesen vagy kormányrendeletekkel. Mert ez így nem mehet tovább, nem is fog, ismét ránk ereszkedhet a jótékony megnyugvás. Vagy ott az az izé rádió, azok folyton csúnyán beszélnek, nem tisztelik a szent anyanyelvet, olyan zenéket játszanak, amiket magyar ember nem szeret, nem bír dúdolni ásogatás közben, márpedig erkölcsösség a mi múzsánk, és a legvastagabb bőrből hord alsónadrágot, féltett erényünket megvédjük az efféle orvtámadásokkal szemben. S ha nem értjük a privatizáció fortélyait, az egész magánkézbe adás gyanús manőverek láncolatának tetszik (kezdjük ott, hogy valakinek pénze van; de sőt, még hitelt is kap; meg jelzálog, koncesszió, részvény és tőkeemelés, nadrágos emberek dolga, magyar ember ezt nem is érheti), akkor jön majd, jön a Könyv, ahol minden világosan bele lesz írva, hogy hol ki mikor és hogyan, s ha a nép betűhöz nem szokott, nehézarcú gyermeke a kezébe veszi, mindent megtudhat. Ilyen egyszerű lesz, világos, áttekinthető, csak a kormány kis segítsége kell hozzá, lesz télire olvasnivaló.

Ahol ni, már nyújtogatja levelecskéjét a hóvirág. Csak jövő héten tépjük le, toleránsak vagyunk. Lépegetünk a kert sűrű sarában, átjár bennünket a nyugalom.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.