Para

Kovács Imre: én

  • 2000. május 25.

Egotrip

Most kimegyünk innen, mondom a tapírnak, kimegyünk tehát, és ott legelhetsz, ott, a László kórház előkertjében, aztán majd felhívjuk Iimet, te is beszélhetsz vele, na jó, mondjuk beleszuszoghatsz a kagylóba, míg meg nem jön a taxi, addig szuszoghatsz bele. A taxi nem jön, a tapír szuszog, de egy eddig háttérben lévő zsírpapíron végre megjelennek az angyalok, eleinte koszvadt, tétova szárnyakkal, aztán már bátran, két ujjperec között átfogva a jövőt. Repülni fognak, mondom, de az állat nem figyel, saját farkát kergeti, szinte direkt, hogy egyedül maradjak azzal, ami most először jön ki ilyen tisztán: szerelmes vagyok, mint egy állat, legyen hát tapír, mondom lenézve a legelésző lényre, majd felnézek ostobán oda, ahol tényleg kék a kék, nevezzük nevén: májusi égbolt, nonstop, persze, de éppen zárva van, csak tessék-lássék hordja a felhőket, rakja fel a nem látszó csillagokat, amik a nap elől lekoptak az égről a közismert dal szerint, amit talán a Sátán súgott, de áldását adta rá Jézus király, aki minden fénynek birtokosa és szponzora, tehát nem tévedett most sem. Ilyen a fény, még akkor is, ha éppen egy tapír szemében játszik.

Most kimegyünk innen, mondom a tapírnak, kimegyünk tehát, és ott legelhetsz, ott, a László kórház előkertjében, aztán majd felhívjuk Iimet, te is beszélhetsz vele, na jó, mondjuk beleszuszoghatsz a kagylóba, míg meg nem jön a taxi, addig szuszoghatsz bele. A taxi nem jön, a tapír szuszog, de egy eddig háttérben lévő zsírpapíron végre megjelennek az angyalok, eleinte koszvadt, tétova szárnyakkal, aztán már bátran, két ujjperec között átfogva a jövőt. Repülni fognak, mondom, de az állat nem figyel, saját farkát kergeti, szinte direkt, hogy egyedül maradjak azzal, ami most először jön ki ilyen tisztán: szerelmes vagyok, mint egy állat, legyen hát tapír, mondom lenézve a legelésző lényre, majd felnézek ostobán oda, ahol tényleg kék a kék, nevezzük nevén: májusi égbolt, nonstop, persze, de éppen zárva van, csak tessék-lássék hordja a felhőket, rakja fel a nem látszó csillagokat, amik a nap elől lekoptak az égről a közismert dal szerint, amit talán a Sátán súgott, de áldását adta rá Jézus király, aki minden fénynek birtokosa és szponzora, tehát nem tévedett most sem. Ilyen a fény, még akkor is, ha éppen egy tapír szemében játszik.

Aztán a Népliget, de előtte a Nagyvárad tér, majd lassan a város minden, Hungária körutat elkerülő része, ahol még a teszetosza taxis is elbír egy tapírral, el bírja vinni valahová, ahol talán már a hely szelleme, no meg a térerő rásegít arra, hogy amit itt írásban, azt akkor szóban, te meg szuszogj bele. Szuszogj te is, legyünk e szuszogásban eggyé.

Rockandroll-morál, húsz deka párizsi, álmomban cipőket veszek, és hallgatom, hogy nagyok, hallgatom, hogy nincs semmit felvenni, de ébren szeretném, minden irónia nélkül, azt, hogy nincs felvenni mit, és akkor én azt mondom: gyere így, ahogy vagy, gyere meztelenül, gyere a nyuszis hálóingben, gyere melltartó nélkül, gyere, ahogy vagy, ahogy csak nekem.

Aztán majd kinőjük ezt a bolygót, tele lesznek velünk a hírek, mosolygunk, ha vaku villan, és azt mondjuk csöndesen, szinte csak magunknak: lehet, hogy megölnek minket, édes, de a béke és a háború egyformán veszélyes, de lehet, hogy életben hagynak minket, mert a háború és a béke egyaránt szeszélyes.

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Nem vénnek való vidék

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.