Para

Kovács Imre: Én

publikálva
2000/40. (09. 28.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Szabóné, született Földi Mása a Aszpik-bárban dolgozott. Gyűlölte a földlakókat, az állatokat és az ásványokat, gyűlölt mindent, ami mozgott, fotoszintetizált, nehéz volt, vagy egyik sem. Pultos volt, és munkaköri leírása szerint itallal kellett ellátnia a földlakókat, de egy hang megsúgta neki, hogy ez az állapot csak átmeneti, és hamarosan ő lesz a világ második legnagyobb nap- és útfestője, úgyhogy a tőle telhető igyekezettel ellátta feladatát, ám arra képtelen volt, hogy örömet leljen benne.

Szabóné, született Földi Mása a Aszpik-bárban dolgozott. Gyűlölte a földlakókat, az állatokat és az ásványokat, gyűlölt mindent, ami mozgott, fotoszintetizált, nehéz volt, vagy egyik sem. Pultos volt, és munkaköri leírása szerint itallal kellett ellátnia a földlakókat, de egy hang megsúgta neki, hogy ez az állapot csak átmeneti, és hamarosan ő lesz a világ második legnagyobb nap- és útfestője, úgyhogy a tőle telhető igyekezettel ellátta feladatát, ám arra képtelen volt, hogy örömet leljen benne.

Mása kiválasztott volt, de erről a vendégségbe érkező földlakók nem tudtak, ezért viselkedéséből azt a helytelen következtetést vonták le, hogy akkora paraszt, mint ide Diósgyőr. Pedig ha sejtették volna, hogy Mása nem önként választotta ezt a foglalkozást, hanem besorozták, megbocsátóbbak lettek volna vele, és talán sajnálták volna is. Hiszen Mása egész leánykorában arról ábrándozott, hogy világítótornyot fog őrizni egy szirtfokon, ahol csak a szél zúgása hallik, és a sziklákon megtörő hullámok zaja. Így azonban folyton fogadásokat kötöttek, hogy ugyan mikor kattan már be, mikor bassza hozzá az egyik földlakóhoz a diólikőrös üveget.

A történet szomorú, de talán tanulságos. Mása kamaszként nagyon szeretett a kikötőben sétálni, és egyszer megismerkedett egy jóképű matrózzal, aki azt javasolta, hogy igyanak meg egy szamócaszörpöt a Belező nevű kávéházban. Mása elfogadta a meghívást, és amikor felébredt, megmutatták neki a szerződést, amit részegen aláírt, hogy huszonöt évig pultoslány lesz.

Nos, ebbe a helyzetbe csöppent bele Béla a Kövér Nyúllal, hogy Unicumot reggelizzen. Belépett és köszönt. Mása éppen egy unicumosüvegbe töltötte át a Z-keserűt, majd eresztett rá egy kis rumot. Közben arról ábrándozott, hogy egy toronyban ül egyedül, és esténként kikapcsolja a fényszórót, hogy a hajók zátonyra fussanak. Már hetek óta vérrel álmodott, hideg verejtékben ébredt, és a tükör előtt csak annyit mondott: Ölni.

publikálva
2000/40. (09. 28.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk