Mása kiválasztott volt, de erről a vendégségbe érkező földlakók nem tudtak, ezért viselkedéséből azt a helytelen következtetést vonták le, hogy akkora paraszt, mint ide Diósgyőr. Pedig ha sejtették volna, hogy Mása nem önként választotta ezt a foglalkozást, hanem besorozták, megbocsátóbbak lettek volna vele, és talán sajnálták volna is. Hiszen Mása egész leánykorában arról ábrándozott, hogy világítótornyot fog őrizni egy szirtfokon, ahol csak a szél zúgása hallik, és a sziklákon megtörő hullámok zaja. Így azonban folyton fogadásokat kötöttek, hogy ugyan mikor kattan már be, mikor bassza hozzá az egyik földlakóhoz a diólikőrös üveget.
A történet szomorú, de talán tanulságos. Mása kamaszként nagyon szeretett a kikötőben sétálni, és egyszer megismerkedett egy jóképű matrózzal, aki azt javasolta, hogy igyanak meg egy szamócaszörpöt a Belező nevű kávéházban. Mása elfogadta a meghívást, és amikor felébredt, megmutatták neki a szerződést, amit részegen aláírt, hogy huszonöt évig pultoslány lesz.
Nos, ebbe a helyzetbe csöppent bele Béla a Kövér Nyúllal, hogy Unicumot reggelizzen. Belépett és köszönt. Mása éppen egy unicumosüvegbe töltötte át a Z-keserűt, majd eresztett rá egy kis rumot. Közben arról ábrándozott, hogy egy toronyban ül egyedül, és esténként kikapcsolja a fényszórót, hogy a hajók zátonyra fussanak. Már hetek óta vérrel álmodott, hideg verejtékben ébredt, és a tükör előtt csak annyit mondott: Ölni.
