Para

Kovács Imre: Én

publikálva
1997/42. (10. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Na - mondja Béla, és szorosabbra húzza magán a Gyár- és Gépszerelő Vállalat égszínkék pufajkáját, aminek bal zsebében metszőolló, jobb zsebében pedig mobiltelefon lapul. - Na - és nézi a leapadt Dunát Halásztelek fölött. Sirályok köröznek az egykori kikötő kövei fölött, míg Lecsó, a rotweiler-erdélyi kopó-keverék önfeledten hempereg a döglött halakból és birkaszarból álló helyi guanóban, a folyamon hajókaraván halad, egy rettenetesen lepusztult hajószerűség tol maga előtt két rettenetesen lepusztult vájdlingot, amiket csordultig pakoltak felesleges kaviccsal gondos kezek.

Na - mondja Béla, és szorosabbra húzza magán a Gyár- és Gépszerelő Vállalat égszínkék pufajkáját, aminek bal zsebében metszőolló, jobb zsebében pedig mobiltelefon lapul. - Na - és nézi a leapadt Dunát Halásztelek fölött. Sirályok köröznek az egykori kikötő kövei fölött, míg Lecsó, a rotweiler-erdélyi kopó-keverék önfeledten hempereg a döglött halakból és birkaszarból álló helyi guanóban, a folyamon hajókaraván halad, egy rettenetesen lepusztult hajószerűség tol maga előtt két rettenetesen lepusztult vájdlingot, amiket csordultig pakoltak felesleges kaviccsal gondos kezek.

- Ezeknek nem szabad találkozniuk a vízállásjelentésben - mondja Béla, aztán egy gerendát kezd dobálni a vízbe, hogy a kutya kihozza. Csepel alatti csendélet, az októberi súrolófények egészen lakhatónak mutatják a Dunát, egy olyan víznek, amiben halak és egyebek küzdenek nap mint nap az életben maradásért, pedig döglött az egész.

Némelyik fán már sárgulnak a levelek, némelyiken pedig bogyók teremnek, ezekből csokor lesz, Béla csattogtatja a metszőollót, Erzsi elrendezi az összeállítást, legendás a szépérzéke, Béla mindig rábízza az ilyesmit, neki kicsit darabosabb az ízlése, inkább követ farag.

Ekkor csörren meg a mobiltelefon a pufajka zsebében, Béla felveszi, és kiderül, hogy nincs kocsi, ami hazavinné a szárított kendert, az almát és a kaktuszokat, stoppal kell menni, aztán Csepelről taxival, mint a múltkor is.

Ilyenkor megtörik a varázs, a sirályok elszállnak Tököl felé, Lecsó nem hozza ki többet a gerendát a Dunából, Erzsi szája pedig legörbül, fölteszi a napszemüvegét, és két napig nem szól egy szót sem, csak némán mered a tányérra, amiből kenyér nélkül eszi az angolszalonnát kanállal. Ez a kritikus pillanat, amit a pánikbetegek egymás között a felszállás pillanatának neveznek, a beálló távolsági busz lépcsője előtt lecsapó rettegés ideje, az a néhány másodperc, amíg a távműködtetésű ajtók bezáródnak, és megkezdődik az utazás. Kinek az álmából jön ez a nagy, fekete turha?

Erzsi és Béla csak a Vágóhíd melletti Megálló Bisztróban nyugszik meg, ahol a 82 forintos káposztás tészta fölött megbeszélik a felmerült problémákat.

publikálva
1997/42. (10. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk