Para

Kovács Imre: Én

  • 1998. július 9.

Egotrip

Egy tízévesforma gyerek jön az asztalhoz, és arról érdeklődik, akarunk-e újságot venni. Majdnem félrenyelem a kóserszilvát, amikor meglátom, mit árul, a Levente 1940. március 16-i száma van a kezében, és néz rám a szemével, főleg az egyikkel, míg a másikkal inkább másfelé.

Egy tízévesforma gyerek jön az asztalhoz, és arról érdeklődik, akarunk-e újságot venni. Majdnem félrenyelem a kóserszilvát, amikor meglátom, mit árul, a Levente 1940. március 16-i száma van a kezében, és néz rám a szemével, főleg az egyikkel, míg a másikkal inkább másfelé.

- Ötven forint. - Aztán megint sokáig semmi.

Mindez Miskolcon, a Halásztanya nevű étterem kerthelyiségében, amit úgy képeztek ki, hogy a bejárat két oldalára felállítottak egy-egy szekeret, melyekre felszereltek egy komplett konyhabútort és rengeteg muskátlit, amitől még a Vasgyári Kórház fertőzőosztálya is otthonos lenne. Otthonos is, csak a közlekedés nehézkes kissé, mivel a szekérről való ebéd utáni leszállást eddig még sohasem gyakoroltam.

Megveszem a leventeparancsnokok hivatalos lapját, aztán a vegyes korhelyhalászlének szentelem a figyelmem, ami egy geopolitikai nonszensz, mivel errefelé az utolsó halat 1973-ban látták, de az a kassai vándorcirkusz kitömött cápája volt.

Mindezek ellenére a halászlé kiváló, káposztás, pontyalapú, sűrű lé, olyan kis bográcsban, amiben valamiért szeretik ezt az ételt kihozni, gondolom, mert viccesnek találják.

A belváros rendben van, egy kis ékszerdoboz, a sétálóutcában emberek sétálnak és villamosok járnak, de nincs köztük két egyforma, komolyan. Mármint a villamosok között, illetve olyan villamosok sincsenek, amelyek a sétálókra hasonlítanak és viszont, ám mindegyik villamos is más, gondolom, a város lassú, kitartó munkával összevásárolta az összes megszüntetett vonal villamosait szerte az országban, sőt még a szomszédos Szlovákiában is, és összebuherálták belőle ezt a mostani gépparkot.

Ebéd után ásványkiállítás a Hermann Ottó Múzeumban. Ezt a bazi nagy követ a Répáshutai Általános Iskola tanulói ajándékozták a városnak, köszönjük szépen, tegyék csak oda a sarokba. A Répáshutai Általános Iskola tanulói még több követ szerettek volna ajándékozni a városnak, de a másodiknál a teremőr elzavarta őket a vérbe, úgyhogy azóta a Répáshutai Általános Iskola tanulói minden este egy megnyúzott oposszumot tesznek az ablaka alá.

A 3-as út olyan, mint egy álom.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.