Kedves Hazám, polgár lépjen nyitott szemedre, azért fordulok most hozzád, mert valakinek előbb-utóbb be kell üvegeznie a lépcsőházablakot, mivel ilyentájt lehűl a levegő, és a máskor oly kellemes légmozgás valamikor november magasságában huzattá lényegül, a huzat pedig nem áll meg a lépcsőházban, hanem a bejárati ajtó alatt továbbjön, egészen a szobáig, ahol sorban lehullajtják levelüket miatta a fikuszok, nem beszélve arról, hogy én alszom kívül, pont a huzat útjában, és télen minden reggel elgémberedik a külső részem. Persze lehetne szigetelni az ajtót és az ablakot is, de azt megoldom magam is, általában egy összetekert pokróccal, amit behelyezek a két ablakszárny közé, de a lépcsőház már tényleg nem az én dolgom, meg nem is értek hozzá, de hajlandó vagyok felesben kifizetni, ha másképp nem megy.
Nem zavarnám természetesen ilyen csekélységgel rögtön a Hazámat, ha nem tudnám, hogy a gondok gyökerét ott kell keresni, ott, az első betört ablaknál, így, ha baj van, egyenesen hozzá fordulok, nehogy azt mondja, a háta mögött intézkedek, szóval egyik reggel csengetnek, kimegyek, hát ott áll a Haza, hóna alatt egy táblaüveggel, és kérdezi, melyik is az az ablak, én meg mutatom, hogy ott a lépcsőfordulóban, a lift mellett, ´ meg levágja a megfelelő méretű üveget, és gittrágás közben mesél a családjáról meg arról, hogy tulajdonképpen tök jól van, én meg kérdezem, hogy is kellene ´t szeretni, az-e a buli, ha arra emlékeztetjük, amikor meglehetősen koszosan és minden bizonnyal részegen elfoglaltuk őt, vagy inkább más dicső pillanataira emlékszik szívesen, esetleg azt bírja-e, amikor a méretét feszegetjük, de csak hümmög, mert tele van a szája gittel meg ezekkel a kis szögekkel, amit a keretbe kell beverni, hogy ne essen ki az üveg, úgyhogy inkább elhallgatok, és nézem hátulról, ahogy ügyködik, figyelem a nyakán kígyózó ereket, a svájci- sapka alól kivillanó kopasz foltot és a csapzott ősz tincseket, meg ahogy a kitérdelt mackónadrágja rátekeredik vékony bokájára, miközben a helyére illeszti az utolsó gittcsíkot, aztán feláll, mondja, hogy rendben, és hogy kösz, de nem tartozom semmivel, csak nagyon megszomjazott.
