Kedves Hazám, polgár lépjen nyitott szemedre, azért fordulok most hozzád, mert valakinek előbb-utóbb be kell üvegeznie a lépcsőházablakot, mivel ilyentájt lehűl a levegő, és a máskor oly kellemes légmozgás valamikor november magasságában huzattá lényegül, a huzat pedig nem áll meg a lépcsőházban, hanem a bejárati ajtó alatt továbbjön, egészen a szobáig, ahol sorban lehullajtják levelüket miatta a fikuszok, nem beszélve arról, hogy én alszom kívül, pont a huzat útjában, és télen minden reggel elgémberedik a külső részem. Persze lehetne szigetelni az ajtót és az ablakot is, de azt megoldom magam is, általában egy összetekert pokróccal, amit behelyezek a két ablakszárny közé, de a lépcsőház már tényleg nem az én dolgom, meg nem is értek hozzá, de hajlandó vagyok felesben kifizetni, ha másképp nem megy.

Kedves Hazám, polgár lépjen nyitott szemedre, azért fordulok most hozzád, mert valakinek előbb-utóbb be kell üvegeznie a lépcsőházablakot, mivel ilyentájt lehűl a levegő, és a máskor oly kellemes légmozgás valamikor november magasságában huzattá lényegül, a huzat pedig nem áll meg a lépcsőházban, hanem a bejárati ajtó alatt továbbjön, egészen a szobáig, ahol sorban lehullajtják levelüket miatta a fikuszok, nem beszélve arról, hogy én alszom kívül, pont a huzat útjában, és télen minden reggel elgémberedik a külső részem. Persze lehetne szigetelni az ajtót és az ablakot is, de azt megoldom magam is, általában egy összetekert pokróccal, amit behelyezek a két ablakszárny közé, de a lépcsőház már tényleg nem az én dolgom, meg nem is értek hozzá, de hajlandó vagyok felesben kifizetni, ha másképp nem megy.

Nem zavarnám természetesen ilyen csekélységgel rögtön a Hazámat, ha nem tudnám, hogy a gondok gyökerét ott kell keresni, ott, az első betört ablaknál, így, ha baj van, egyenesen hozzá fordulok, nehogy azt mondja, a háta mögött intézkedek, szóval egyik reggel csengetnek, kimegyek, hát ott áll a Haza, hóna alatt egy táblaüveggel, és kérdezi, melyik is az az ablak, én meg mutatom, hogy ott a lépcsőfordulóban, a lift mellett, ´ meg levágja a megfelelő méretű üveget, és gittrágás közben mesél a családjáról meg arról, hogy tulajdonképpen tök jól van, én meg kérdezem, hogy is kellene ´t szeretni, az-e a buli, ha arra emlékeztetjük, amikor meglehetősen koszosan és minden bizonnyal részegen elfoglaltuk őt, vagy inkább más dicső pillanataira emlékszik szívesen, esetleg azt bírja-e, amikor a méretét feszegetjük, de csak hümmög, mert tele van a szája gittel meg ezekkel a kis szögekkel, amit a keretbe kell beverni, hogy ne essen ki az üveg, úgyhogy inkább elhallgatok, és nézem hátulról, ahogy ügyködik, figyelem a nyakán kígyózó ereket, a svájci- sapka alól kivillanó kopasz foltot és a csapzott ősz tincseket, meg ahogy a kitérdelt mackónadrágja rátekeredik vékony bokájára, miközben a helyére illeszti az utolsó gittcsíkot, aztán feláll, mondja, hogy rendben, és hogy kösz, de nem tartozom semmivel, csak nagyon megszomjazott.