Para

Kovács Imre:Én

  • 2000. augusztus 3.

Egotrip

Megpróbálom önöknek, akik nincsenek kint a Szigeten, szavakba önteni (és képtelen vagyok eléggé hangsúlyozni az önteni szó jelentőségét), milyen odakünn, ahol szél susog a fák között, csöndesen és súlyosan folyik tova a Duna, a kazincbarcikai punkok pedig másfél mázsás öntöttvas káddal dobálják egymás csaját, csak úgy, barátságból.

Megpróbálom önöknek, akik nincsenek kint a Szigeten, szavakba önteni (és képtelen vagyok eléggé hangsúlyozni az önteni szó jelentőségét), milyen odakünn, ahol szél susog a fák között, csöndesen és súlyosan folyik tova a Duna, a kazincbarcikai punkok pedig másfél mázsás öntöttvas káddal dobálják egymás csaját, csak úgy, barátságból.

Különös, hogy mennyi zenekar van a világon, de még különösebb, hogy mindegyik zenéjére kiválóan lehet részegen menetelni, pedig szerintem egyik sem ebből az okból alakult (képzeljük csak el, amikor öt barát összeül abból a célból, hogy zenekart alapítson, aminek a zenéjére majd kiválóan lehet részegen menetelni! Brrr!). Ebből a szempontból egyébként nincs különbség a klasszikus, valamint az úgynevezett popzenekarok között, sőt hosszas kísérletezés után még az is bebizonyosodott, hogy Parti Nagy Lajos felolvasására is kiválóan lehet részegen menetelni.

Két menetelés között a szigetlakók ülnek, és nagyon hülyén néznek maguk elé, esetleg isznak, vagy megpróbálnak a velük szemben ülő holland diétásnővérrel szópókerezni, de ő kizárólag hrrrr-rel kezdődő szavakat ismer, különben is azért utazott el ilyen messzire, hogy kiheverje macskájának váratlan elvesztését, nem pedig azért, hogy részeg újpesti punkokkal szópókerezzen. Képzelhetik. Mire ezt elmagyarázza, már elment a nap.

Lehet sportolni is, én például bementem egy medencébe, ahol általában focizni szoktak, de most egy ember állt slaggal, és megpróbált legyet fogni, hiába mondtam, hogy a slag nem kapkod legyek után, szóval bementem, aztán elestem, és kijöttem, de a feleségem például tervezi, hogy majd leugrik egy ilyen baromi magas álványról, és gumit kötnek a lábára. Ennyit a sportról.

Vannak, akik befestik az arcukat, aztán úgy menetelnek részegen. Ezek hülyék. Meg vannak Krisna-tudatú hívők, akik nagyon helyesek, csak nem fekszenek le a pasijukkal, és ezt élvezik, meg zöldséggel töltött kis biszbaszokat hoznak, melyek finomak. Aztán vannak részeg lapszerkesztők, akik ilyen kis zöldségekkel töltött biszbaszokat fogadnak el Krisna-tudatú hívőktől, és diszkréten arcra esnek a beszélgetés bizonyos pontján.

Meg van CPg, ami nekem eddig a Sziget legnagyobb élménye volt, és korom ellenére ott ugráltam a színpad előtt, majd meneteltem egy kicsit részegen és boldogan.

Folytatás következik.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.