Kálmán C. György: Magánvalóság

Magyar

  • Kálmán C. György
  • 2000. augusztus 3.

Egotrip

Hazánkat mostanában erősen foglalkoztatja, társadalmunk egészét nyomasztólag üli meg a magyarprobléma. Régóta tudott, hogy a magyar tehetséges nép, ügyes és találékony; sok közöttük a jó zenész, magam személyesen ismerek kiváló kézügyességű magyar mesterembereket. A magyarember sokszor becsületes, családjával törődik, ha talál munkát, dolgozik. Ugyanakkor nem hallgatható el, hogy az előítéleteknek, amelyeket én mélységesen helytelenítek, azért mégiscsak van valami alapjuk. Hányszor, de hányszor látunk az utcán alvó, részegen támolygó magyarembereket vagy alamizsnáért kolduló magyarasszonyokat, mosdatlan gyermekükkel karjukon? A bűnügyi statisztikák sem megnyugtatók: sok magyar tölti megérdemelt börtönbüntetését, és sokan egyensúlyoznak a törvényesség határain.

Persze mindez magyarázható történelmi okokkal. Végtére is vándorló népről van szó, amelyik valahonnan a messzi Ázsiából szakadt ide, a magyarok onnan hozták sajátos kultúrájukat, s letelepedtek ugyan, igyekeztek átvenni az itt lakók szokásait, de hiába, no, a génjeikben van a bajkeverés. Gondoljunk csak vissza, hogyan szerzett Szvatopluktól hazát már Árpád is, ez a nagy bajuszú, mokány magyarember, a Keleti pályaudvari gagyizó és a Moszkva téri itt-a-pirosozó magyarok őse. A magyarok a velük lakó népekkel nehezen jönnek ki, legföljebb csak akkor és addig, amikor és amíg hasznot húzhatnak belőle - így volt ez az egész magyar történelem folyamán, a töröktől a németig.

És mi tagadás, a magyarok munkához fűződő viszonya sem egészen felhőtlen. Sokan közülük arra panaszkodnak, hogy nem találnak munkát, nincs miből eltartsák magukat és családjukat - és még jó, ha egyáltalán panaszkodnak, mert hiszen közismert, hogy a magyar kerüli a munkát, nehezen marad meg sokáig egy munkahelyen, azt lesi, hol lóghat, és hol fizetnek többet. Amikor a HVG minden héten dugig van álláshirdetésekkel, a gazdaság erőteljes növekedésnek indult, és kormányunk naponta munkahelyteremtő beruházásokba fog, éppen a magyar ne találna munkát? No igen: nemcsak munkát, kifogást is mindig könnyű találni. Így aztán vannak olyan magyarcsaládok, amelyek hónapokig, évekig nem fizetik a villany- és vízdíjat, és még ők csodálkoznak, ha az önkormányzat kilakoltatja őket, ingóságaikat összezúzza, és lakhelyüket ledózeroltatja, holott hát ez a minimum, ha valaki közműdíjakkal adós marad.

A magyar egyébként családszerető fajta, szereti maga körül tudni házastársát és gyermekeit, jólétet is biztosítana nekik, ezért aztán folyton rájuk hivatkozik, ha esetleg mégis rosszul megy a sora. Holott a kormány családtámogatási rendszere mintha csak éppen a magyar lakosságra volna méretezve. Mégis feltűnően kevés magyar él a szinte ingyenes lakásépítési hitelek lehetőségével, és nem hallottuk, hogy a magyar lakosság iskolázottabb körei (mert azért egyre többen szereznek közülük is érettségit) lelkesedéssel fogadták volna a gyermekek után járó, példátlanul gáláns adókedvezmény tervét. Ez már nem tudatlanság: hálátlanság, önsorsrontás, olykor nyílt feszültségkeltés. Sajnos a magyarok néhány szószólója arra biztatja ezt a népcsoportot, hogy folytonos elégedetlenkedéseivel, túlzott anyagi igényeivel, állítólagos jogaira történő állandó hivatkozásaival békétlenséget szítson. Végül is nem a magyarokkal van baj általában, de ki kellene vetniük maguk közül a bűnöző, lumpen elemeken kívül a más bőrére "bátor", lázongó és felelőtlen hangadókat is, akiket nyilvánvalóan valahonnan kívülről irányítanak.

A feszültség manapság új formákat ölt. Vannak olyan magyarok, akik külföldön próbálnak szerencsét, örökre távozni kívánnak az országból - ez idáig rendben is volna, sok sikert kívánunk nekik, és reméljük, tettükkel a hazai viszonyok tisztulását segítik elő -; de ráadásul hazánknak rossz hírét keltik külföldön, siránkoznak, kellemetlenkedő nyilatkozatokat adnak. Ez komolyan súlyosbítja hazánkban a magyarkérdést, és sajnálatos, de érthető módon a radikális megoldások híveit erősíti.

Kérdés, meddig sikerül megvédenünk a becsületes, jó szándékú magyarembereket a jogos népharagtól.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.