Kálmán C. György: Magánvalóság

Magyar

  • Kálmán C. György
  • 2000. augusztus 3.

Egotrip

Hazánkat mostanában erősen foglalkoztatja, társadalmunk egészét nyomasztólag üli meg a magyarprobléma. Régóta tudott, hogy a magyar tehetséges nép, ügyes és találékony; sok közöttük a jó zenész, magam személyesen ismerek kiváló kézügyességű magyar mesterembereket. A magyarember sokszor becsületes, családjával törődik, ha talál munkát, dolgozik. Ugyanakkor nem hallgatható el, hogy az előítéleteknek, amelyeket én mélységesen helytelenítek, azért mégiscsak van valami alapjuk. Hányszor, de hányszor látunk az utcán alvó, részegen támolygó magyarembereket vagy alamizsnáért kolduló magyarasszonyokat, mosdatlan gyermekükkel karjukon? A bűnügyi statisztikák sem megnyugtatók: sok magyar tölti megérdemelt börtönbüntetését, és sokan egyensúlyoznak a törvényesség határain.

Persze mindez magyarázható történelmi okokkal. Végtére is vándorló népről van szó, amelyik valahonnan a messzi Ázsiából szakadt ide, a magyarok onnan hozták sajátos kultúrájukat, s letelepedtek ugyan, igyekeztek átvenni az itt lakók szokásait, de hiába, no, a génjeikben van a bajkeverés. Gondoljunk csak vissza, hogyan szerzett Szvatopluktól hazát már Árpád is, ez a nagy bajuszú, mokány magyarember, a Keleti pályaudvari gagyizó és a Moszkva téri itt-a-pirosozó magyarok őse. A magyarok a velük lakó népekkel nehezen jönnek ki, legföljebb csak akkor és addig, amikor és amíg hasznot húzhatnak belőle - így volt ez az egész magyar történelem folyamán, a töröktől a németig.

És mi tagadás, a magyarok munkához fűződő viszonya sem egészen felhőtlen. Sokan közülük arra panaszkodnak, hogy nem találnak munkát, nincs miből eltartsák magukat és családjukat - és még jó, ha egyáltalán panaszkodnak, mert hiszen közismert, hogy a magyar kerüli a munkát, nehezen marad meg sokáig egy munkahelyen, azt lesi, hol lóghat, és hol fizetnek többet. Amikor a HVG minden héten dugig van álláshirdetésekkel, a gazdaság erőteljes növekedésnek indult, és kormányunk naponta munkahelyteremtő beruházásokba fog, éppen a magyar ne találna munkát? No igen: nemcsak munkát, kifogást is mindig könnyű találni. Így aztán vannak olyan magyarcsaládok, amelyek hónapokig, évekig nem fizetik a villany- és vízdíjat, és még ők csodálkoznak, ha az önkormányzat kilakoltatja őket, ingóságaikat összezúzza, és lakhelyüket ledózeroltatja, holott hát ez a minimum, ha valaki közműdíjakkal adós marad.

A magyar egyébként családszerető fajta, szereti maga körül tudni házastársát és gyermekeit, jólétet is biztosítana nekik, ezért aztán folyton rájuk hivatkozik, ha esetleg mégis rosszul megy a sora. Holott a kormány családtámogatási rendszere mintha csak éppen a magyar lakosságra volna méretezve. Mégis feltűnően kevés magyar él a szinte ingyenes lakásépítési hitelek lehetőségével, és nem hallottuk, hogy a magyar lakosság iskolázottabb körei (mert azért egyre többen szereznek közülük is érettségit) lelkesedéssel fogadták volna a gyermekek után járó, példátlanul gáláns adókedvezmény tervét. Ez már nem tudatlanság: hálátlanság, önsorsrontás, olykor nyílt feszültségkeltés. Sajnos a magyarok néhány szószólója arra biztatja ezt a népcsoportot, hogy folytonos elégedetlenkedéseivel, túlzott anyagi igényeivel, állítólagos jogaira történő állandó hivatkozásaival békétlenséget szítson. Végül is nem a magyarokkal van baj általában, de ki kellene vetniük maguk közül a bűnöző, lumpen elemeken kívül a más bőrére "bátor", lázongó és felelőtlen hangadókat is, akiket nyilvánvalóan valahonnan kívülről irányítanak.

A feszültség manapság új formákat ölt. Vannak olyan magyarok, akik külföldön próbálnak szerencsét, örökre távozni kívánnak az országból - ez idáig rendben is volna, sok sikert kívánunk nekik, és reméljük, tettükkel a hazai viszonyok tisztulását segítik elő -; de ráadásul hazánknak rossz hírét keltik külföldön, siránkoznak, kellemetlenkedő nyilatkozatokat adnak. Ez komolyan súlyosbítja hazánkban a magyarkérdést, és sajnálatos, de érthető módon a radikális megoldások híveit erősíti.

Kérdés, meddig sikerül megvédenünk a becsületes, jó szándékú magyarembereket a jogos népharagtól.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.