Nem a fejem címe, hanem részlet.
Túl kell járnom az ép eszemen - DODE -: túl kell járnom az életemen, írtam minap. Ez egy könyv címlapján lesz. Ez az első kelet-közép-európai profi lófogadástankönyv címlapja. Aki tudja, talán csinálja, aki nem tudja talán, egészen, tanítja. Ez vagyok én, a tanító madárzsoké.
A DODE az, ami jól hangzik. Szépirodalom, abba vezetődünk be. A DODE nagyon kell oda. Az van, hogy túl kell járnom az ép eszemen. Akkor járok túl, ha van egy 100/1-es győztes, meg két 25/1-es győztes, és van 139 ló Cheltenhamban. Vagyis ha mind a 139-et megteszem, futamonként, az egészet fogadva, vigyázat, nem "field" (mezőny), mert a "field" szakszó a favoriton kívüli mezőnyt jelenti... jó, itt nem baj, mert mit kell fogadnom a 2/1, 4/1, 7/1, 16/1 lovakat, ha 25/1, 33/1 stb. győzelmeire ácsingózom. Jó, a 16/1 még belefér. Ergo a DODE, valamint az ép észen túli járás ez:
139 font (+ mindre 9 penny irodai adó, mert sörözni ír kocsmákban szoktam anno Londonban, mit menjek Cheltenhamba 46 ezer ember közé, pláne ha voltam ott már), s akkor nyer 40/1-gyel Moonax, 7/1 Raah Algharb, 12/1 Lap of Luxury, nyer 6/1 Halling, nyer 3/1 (nana!) Nuriva, nyer 11/1 Celestial Choir, nyer 10/1 Sue's Return. (Utánanézni, 1994. szeptember, 10-ike.) Az mennyi? 89 font. Veszteség lenne, de utólag tévedtem. Nem indult 139 ló, hasaltam ott. Hanem, számoljunk csak: 94. Ergo mindössze így vesztettünk.
Ah, pénzügyi számolgatás és lélek!
Ha van lelkem, azaz ha okos is vagyok, leveszem a favoritokat. Akkor kb. 1 font pluszom marad.
Ennyit a pénzügyi számítgatásokról, meg a lófogadás elméletéről.
Nem nekem van ez kitalálva!
Ezért, mert aki nem tudja, tanítja, megírtam az első kelet-közép-európai lófogadástankönyvet. Ezt reklámozom. Talán BÛNÖS-SZENT LÓFOGADÁS lesz a címe.
Nekem, akinek első verskötete Töredék Hamletnek címen jelent meg, nem illik a kockázat. Hamlet tutiba szarba vitte életét. Az igazságot keresve. (Bár nem akarta.)
Nekem e kettőből szép átlag jön ki. Nem keresem az igazságot, viszont nem fedem át a teljes mezőnyöket. Lógjon ki ám a világszövedékből itt egy elhárítható vízömleny, óceánméretű, egy szétrobbanással fenyegető díszépület, tetejéről tűzijátékkal stb. Magam az átlagolás híve maradok. Nem játszom! Vagy legtitkosabb ösztöneimre hagyatkozom.
Ígyen, hogy - igen, DODE! - rájöttem, egycsillagosnak is csak elder-felhár tábornok lehetek, tehát semmi sem deríthető fel (csak el), semmi sem hárítható el (csak fel), a világ szép összefüggéseibe helyezkedem.
Ebből az jön - lófogadói tankönyvembe ezt is beírtam -: a jó öreg Martin Pipe (oly mindegy, Duda Marci v. mi) lova az ő jó öreg devoni pátriájában azért megy most, mert nyerni fog, mert nincs neki más esélyese aznap, ergo ez a Suitten Saivo (Suttyom Csávó, nekem) azért fog nyerni, mert... nyerni fog.
Nyer.
Green Tapir azért fog nyerni, mert... jó, mert úgy érzem. S nyer.
És Rhyno azért, mert magam a rinocérosznál is társtalanabb egyén vagyok. A rinocérosz, az orrszarvú egy kalákalény, egy KISZ-tánccsoport, egy utahi hölgyénekkel telített templomi kórus része énhozzám képest. Én azért fogok nyerni, mert nekem az a vesztés része, és azért nyertem döntetlenre ezt az egész lófogadósdit, kis-nagy pénzvesztésektől eltekintve, mert diadalmasan haladok e cikkel is nevezett döntetlen-győzelem útján.
A régi nagy filozófusok, Klee, Wittgenstein stb. azt nem tudták még, hogy amit ők kontrának hisznek, az ma a fősodor, a mainstream. Hanem hogy manapság mi az, amit ők meredeknek, modernnek hittek, azt nem tudom. Az manapság talán nincs is, és ép ésszel senki sem keresi. Ezért mondtam én azt: lófogadás egyenlő - nem szovjethatalom és az egész ország villamosítása, hanem az örök napi baj az összes közművel, és nem is kommunizmus, azért hála ég, hanem túljárás a magunk eszén. Melyhez sok sikert.
