Legkisebb ködös nevező

  • Tandori Dezsõ
  • 2006. október 19.

Egotrip

Fejcím: DODE

Nem a fejem címe, hanem részlet.

Túl kell járnom az ép eszemen - DODE -: túl kell járnom az életemen, írtam minap. Ez egy könyv címlapján lesz. Ez az első kelet-közép-európai profi lófogadástankönyv címlapja. Aki tudja, talán csinálja, aki nem tudja talán, egészen, tanítja. Ez vagyok én, a tanító madárzsoké.

A DODE az, ami jól hangzik. Szépirodalom, abba vezetődünk be. A DODE nagyon kell oda. Az van, hogy túl kell járnom az ép eszemen. Akkor járok túl, ha van egy 100/1-es győztes, meg két 25/1-es győztes, és van 139 ló Cheltenhamban. Vagyis ha mind a 139-et megteszem, futamonként, az egészet fogadva, vigyázat, nem "field" (mezőny), mert a "field" szakszó a favoriton kívüli mezőnyt jelenti... jó, itt nem baj, mert mit kell fogadnom a 2/1, 4/1, 7/1, 16/1 lovakat, ha 25/1, 33/1 stb. győzelmeire ácsingózom. Jó, a 16/1 még belefér. Ergo a DODE, valamint az ép észen túli járás ez:

139 font (+ mindre 9 penny irodai adó, mert sörözni ír kocsmákban szoktam anno Londonban, mit menjek Cheltenhamba 46 ezer ember közé, pláne ha voltam ott már), s akkor nyer 40/1-gyel Moonax, 7/1 Raah Algharb, 12/1 Lap of Luxury, nyer 6/1 Halling, nyer 3/1 (nana!) Nuriva, nyer 11/1 Celestial Choir, nyer 10/1 Sue's Return. (Utánanézni, 1994. szeptember, 10-ike.) Az mennyi? 89 font. Veszteség lenne, de utólag tévedtem. Nem indult 139 ló, hasaltam ott. Hanem, számoljunk csak: 94. Ergo mindössze így vesztettünk.

Ah, pénzügyi számolgatás és lélek!

Ha van lelkem, azaz ha okos is vagyok, leveszem a favoritokat. Akkor kb. 1 font pluszom marad.

Ennyit a pénzügyi számítgatásokról, meg a lófogadás elméletéről.

Nem nekem van ez kitalálva!

Ezért, mert aki nem tudja, tanítja, megírtam az első kelet-közép-európai lófogadástankönyvet. Ezt reklámozom. Talán BÛNÖS-SZENT LÓFOGADÁS lesz a címe.

Nekem, akinek első verskötete Töredék Hamletnek címen jelent meg, nem illik a kockázat. Hamlet tutiba szarba vitte életét. Az igazságot keresve. (Bár nem akarta.)

Nekem e kettőből szép átlag jön ki. Nem keresem az igazságot, viszont nem fedem át a teljes mezőnyöket. Lógjon ki ám a világszövedékből itt egy elhárítható vízömleny, óceánméretű, egy szétrobbanással fenyegető díszépület, tetejéről tűzijátékkal stb. Magam az átlagolás híve maradok. Nem játszom! Vagy legtitkosabb ösztöneimre hagyatkozom.

Ígyen, hogy - igen, DODE! - rájöttem, egycsillagosnak is csak elder-felhár tábornok lehetek, tehát semmi sem deríthető fel (csak el), semmi sem hárítható el (csak fel), a világ szép összefüggéseibe helyezkedem.

Ebből az jön - lófogadói tankönyvembe ezt is beírtam -: a jó öreg Martin Pipe (oly mindegy, Duda Marci v. mi) lova az ő jó öreg devoni pátriájában azért megy most, mert nyerni fog, mert nincs neki más esélyese aznap, ergo ez a Suitten Saivo (Suttyom Csávó, nekem) azért fog nyerni, mert... nyerni fog.

Nyer.

Green Tapir azért fog nyerni, mert... jó, mert úgy érzem. S nyer.

És Rhyno azért, mert magam a rinocérosznál is társtalanabb egyén vagyok. A rinocérosz, az orrszarvú egy kalákalény, egy KISZ-tánccsoport, egy utahi hölgyénekkel telített templomi kórus része énhozzám képest. Én azért fogok nyerni, mert nekem az a vesztés része, és azért nyertem döntetlenre ezt az egész lófogadósdit, kis-nagy pénzvesztésektől eltekintve, mert diadalmasan haladok e cikkel is nevezett döntetlen-győzelem útján.

A régi nagy filozófusok, Klee, Wittgenstein stb. azt nem tudták még, hogy amit ők kontrának hisznek, az ma a fősodor, a mainstream. Hanem hogy manapság mi az, amit ők meredeknek, modernnek hittek, azt nem tudom. Az manapság talán nincs is, és ép ésszel senki sem keresi. Ezért mondtam én azt: lófogadás egyenlő - nem szovjethatalom és az egész ország villamosítása, hanem az örök napi baj az összes közművel, és nem is kommunizmus, azért hála ég, hanem túljárás a magunk eszén. Melyhez sok sikert.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.