Elközönés, búsú
(És senki ne mondja, hogy a pill. zűrzavart használom ki távozásra!)
Nem vicc. Mert van Wittgenstein: "Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell." Ez átment nekem a régikeltű-újmeglétű kor után, 1988-at követően, a filozófiába. Ma nem tudnék, mert ahogy méltónak találnám, nem mernék, beszélni oly kérdésekről, melyekkel kapcsolatban a Narancs stb. véleményét éltetem s emberi minimumnak tartom. Sok száz ezer, talán egy-másfél millió honfitársammal (avítt szó) az köt össze, hogy ők sem mernek. Le vagyunk terrorizálva.
Nekem sebaj. Megtanultam 1949 után, hogy ez - van. Wittgensteinnél tovább: amiről pedig nem lehet jól hallgatni sem? Az nincs is jól... az nincs is. Alkalmasint. Ami akkor nincs, amikor kéne, amaz alkalommal, az az ALKALMASINCS. Beszédet kéne érdekében. De az ...? Na.
Nem viszket semmim, hogy közközöljek, publicisztikát. Nem is tehetném jó ízzel, mikor azt kell mondanom, a fenti leterrorizáltság nyista, nix, semmi, nulló. Ha magam Á-t mondtam, nemigen (pfuj szó) tarthatok ki a buta németesség, Á-tól "-ig, mellett: nem, alfától az ómegáig, A-tól Z-ig, és A-előtti betűktől Z-utáni betűkig (hah, TD a matekfilozóf ehhez még egyszer, e hasábokon!), fel! Ha azt írtam többeknek, esztetáknak, jóknak, nekem, irántam kedveseknek: gyerekek, ha nem muszáj, nem kell hősnek lenni... J. A. tovább: itt csak meghalni sikerül(het)... és Petőfi: szégyellenem kell, hogy magyar vagyok.
Én nem szégyellem. Gyerekkoromban a ház minden ebédlőasztalát körbeszaladtam-asztaladtam volna, ha valaki nekem azt mondja, öcsi, egyszer még te leszel az egyetlen élő egy... jó, esetleges, XY könyvkiadó (na, azért Osiris Diákkönyvtár nem oly ikszipszilon, de már vágták ezt a fejemhez, ahogy a Nari közlésekért is kaptam - nem minősítem, kiktől - "főkomcsi" kiáltást, mai kocsmába belépve... igaza van a feleségemnek, "ne beszélgess te így senkikkel", próbálok nem fogni) sorozatában, igen, ha ezt mondja valaki, öcsi, ott leszel Balassi, Csokonai... nem teljes a lista... Petőfi, Arany, Jókai... Kosztolányi, József Attila, Pilinszky, Szabó Lőrinc, ott leszel tanárod, Nemes Nagy Ágnes mellett te is egy kötettel, verseiddel. Jó, ismeretes talán a zseniális magyar irodalomoktatásnak az a tétele, hogy Tandori, az az első két kötete! (Szerintem pár első- és pár második-kötetbeli versen kívül, melyeket filozófként azóta magam sem múltam felül, és másokkal is csak holtversenyben vagyok, ah, nagyképű TD?, utána, a "Mennyezet"-tel jön a java.) Ismeretes, a "Dezső" felkiáltása a tanárnak, aki Kereszturyt Arany János dolgai miatt összetéveszti Tandorival, "a gombfocissal". De ha gyerekkoromban ezt mondják nekem, hogy egyetlen ily sorozatban is benne leszek, hát...
Most mondom: nekem ezzel minden megtörtént. Ha bárki díjat akar adni, van bankszámla, van posta, van iroda, ahol átvehetem, ha, mondom... Mert nem járok sehova. Ötödik éve dolgozom azon, hogy fogorvoshoz se kelljen mennem. Megélhetésem egyre rémárnyékosabb - a kor! -, tehát ahol kifizetnek, oda be kell mennem. De sem találkozni, sem társalogni nem vágyom, ism., nem VÁGYOM senkivel. Nekem ez a jelenlét Petőfiék mellett tök elég, vágyaim nyirbált szárnyú madarak... nem, tudok szerénységet...nem...ez voltam mindig is én. Mit akarhatok több(e)t?!
Ha lóhasonlatnál maradunk - nem járok külhonba már így sem, 7 éve, bár egy jelentős műfordítói munkásságért egy szép csendes délelőttön átadható nagy német nyelvi díjat, mint egyetlent és utolsót, még el tudnék fogadni, mondom, itthon és csöndesen -, hát azzal, hogy kisinasukként ott lehetek, épp zsokévá vedlett tanoncként, az isteneim társaságában, nekem az annyi, mint ha egy észak-angliai gazdálkodó fia megnyeri a cheltenhami fesztiválon a Gold Cupot. Akár trénernek, akár turistaház-vezetőnek, akár tenyésztőnek elmegy - ha megsérül pl. hamar -, de boldogan teszi. Lovas ember, de nem közmegjelenő így.
A köznek semmi mondandóm nincs; lenne, de le vagyok többfelől is terrorizálva. Sem haragokat kiváltani nem vágyom, sem összejátszásokba-szokásokba belerontani nem akarok, sem azt nem kérem, hogy lesnem kelljen, mi a módi, sem azt nem, hogy napilap egyik napról a másikra, mint tévedést, mint érthetetlent, nem kellőt, ejtsen forró krumpliként. Köszönöm. ELKÖZÖNÖK. Nem KÖZÖNYÖK. S okomat ismertettem.
Nem vágyom. Nemes Nagy Ágnesnek, Vas Istvánnak, még 25 világirodalmi költőnek van erre mondása. Az ellen, hogy valaki valamikre nem vágyik, semmit sem lehet tenni. Nem vágyom több olyan publicisztikát írni, mely az itteni mai - és holnapi - viszonyokra vonatkozik. Ettől Viszony-Iszonyom van.
Kérem, kedves Nari, a felmentésemet. Megkapottnak veszem.
Kétcsillagos Távolnok sk.
(A második csillagot a távolság mellé a részt nem vétel adja, kérem elismerni, vétlen vagyok... ennyi ment, ez voltam én, veréb... mondja a halott szárnyas a klasszikus William C. Williams versben.)
Íróként sem tisztes elnézést nem kérő, sem megértő bólogatásra igényt nem tartó, tisztára szépírónak és esszéistának s rajzolónak maradó.
Folyt. köv.
