Legkisebb ködös semmis (THE HAM)

  • Tandori Dezsõ
  • 2007. január 18.

Egotrip

THE HAM Túlság Harciasság Esetén - Hallgatnak A Múzsák. Ha csak a mai napok túlság harciasságára hallgatnék, ha ennyi volna az eset, hallgatnának múzsáim. A semmit nyúznám, ím. De mert hangjaimat mélyebbről hallom, vagy épp felszínesebben, lényegibbjeimben nem befolyásol, ami itt történik, történne akárha máshol.

THE HAM

Túlság Harciasság Esetén - Hallgatnak A Múzsák.

Ha csak a mai napok túlság harciasságára hallgatnék, ha ennyi volna az eset, hallgatnának múzsáim.

A semmit nyúznám, ím.

De mert hangjaimat mélyebbről hallom, vagy épp felszínesebben, lényegibbjeimben nem befolyásol, ami itt történik, történne akárha máshol.

Ahogy megöregedtem, mint Dorian Gray arcképe ott fenn a padláson... de már nincs is két másom... már egy valóm sincs inkább. Ahogy annyit megtettem, ha Nat Roid álnéven is, húsz regényt tíz kötetbe összeszerkesztettem... amit küzdöttem (hah), hogy az egész meglegyen... ahogy bírom, hogy senki jelét nem nagyon adja, hogy egy egész sorozat megvan akkor, ép... Kell nekem a teljesség.

Ezt éreztem: nem! "Fiacskám, szaladjatok le a közértbe, ott felejtettem a sonkát!" Ez anyám volt. Misi barátom, ma már ugyanúgy (vagy másképp) nem él, mint anyám, hagyta volna abba a gombfocit, gyerünk. De én nem! Én most gombbajnokit játszom, nem megyek sonkáért. Különben is, THE HAM, az 2006-ban lesz csak: Túlság Harciasság Esetén - Hallgatnak A Múzsák. Nekem csak a Múzsák vannak, ne fosszanak meg tőlük. Felébredtem. Józsi madaram a másik szobában, felhorkanó kutyám künn, az asszony amott. Hol vagyok? (Reális kérd.)

No, sebaj. Elaludtam megint, s már ott tartottam: hány és hányféle izét csinálok én csak fél év alatt is. Krimi, matek rajz, rajz, vers, útirajz, lóversenyfogadó tankönyv, horror, esszé... senki azt nem mondja, azt se, nagy marha vagy te, öcsi, szélhámos, de gratula, hogy ilyen sokoldalú vagy. (Az asszony erre: ennek örülnél?? Nem jobb, ha hülyeség helyett semmit se mondanak? De az igazságérzetem! kiáltottam. A lelkemnek a Józsi veréb, a Lotti kutyánk, a Koala Kártyabajnokság a fontos. De az igazság!) Felébredtem megint.

Ám fektemben még, hajnalig így zakatolt agyam: kell nekem ezt így mind írni? Ha senkinek nem akarnék már mondani semmit? Ahhoz, ám, hogy rendesen azt érezhessem, nem akarok mondani semmit, ezt igenis kell mondanom, mert ez az emberekkel mégis - minden kapcsolatom?! Nem huhogni, nem dohogni, magad nekidurálni, rögtön utána megbánni. De ahogy a kártyabajnokság itt... a sok elhagyott minden... nem enyém? És ahogy a madarak, ők megmaradtanak (régies alak). Ha sántítani, ha szállni... az égbolt szárnyas érzelmei ők... ahogy rettegett példám, Kosztolányi oly csodásan fordítja a term. tud. Huxley még ámulatosabb versét, hogy a madarak az Örök Jelenbe Örök Repülők, és nincs bennük ábránd, gondolat, se bánat... bennem miért legyen? Kifosztanak így is szépségesen, és majdcsak-megleszünk, biztat az asszony, hogy ez belőlünk könnyet, dühöt fakasszon? Ne battyon...

Túlság Harciasság Esetén...

E félig természeti lény, aki voltam, műveket koholtam, amatőrként rajzoltam, ideogrammákat farigcsáltam, meg micsudáltam, és goromba voltam, de szégyelltem, mert tessék, ide süllyedtem, hogy mégis itt élek... holott ahol az olajos madár-angyalszárny végsőt rebben, ott kellett volna kimúlnom... de még jöhet, túl sokat jut eszembe Kosztolányi, szájrákja... Az emberek igaz-érzelmi, igaz-érzelmi sztrájkja a java élet, a java élet épp a legnagyobb lila gőz, ahogy szépelegnek a széplelkek, akik magukat nagy vagánynak hiszik. Én természeti lény vagyok, ki sötét délutánjait semmittevéssel tölti, hogy a két szoba össze lehessen nyitva, és a meleg áramoljék a hidegebbik zugba, ahol a mai, sánta, nyomorék veréb él, a Józsi, a Tündér Potyi. Ezek már jobb lelkem alkalmai; jó, lemegyek a sonkáért... de akkor sem kérek a lefosztott díjazáson és a röhejes végkielégítésen túl, ennek lombozásain túl külön pályabért. Majd csak megleszünk. Legyen eszünk. A létek bár dadognak, a honoráriumok csodásan emelkedni fognak. (El)nyugodhatok.

De nem akarok... Ah, hagyom. A lét dadog, ezt így egykor is leírtam: "A let dadg", de nem azért, hogy avantgárdkodjak, kísérletezzem, de mert ez ilyen dadogó és bőgnivaló, minden szó, minden megszólalás. Megértés-végfogáig, végfokáig valami egyéb volt, s maradok. Ennyit tudok. Ha találkozgatok ezzel-azzal, látom, nem olvasott tőlem időtlen-ideje semmit, csak egy "nagy" névnyit "tisztel" bennem, a nyista-nix-kit, annak örül, ez nekem nem belül, de már külön sem kell. Ha nincs vele gyakorlati dolgom, másfél tucat illetőn kívül nem érintkezem senkivel. Nem kell! (De ők aztán tudják, hogy beléjük szinte kapaszkodom, oly természetes módon, ahogy... nem tudok erre hasonlatot.) Senki, mindenki: ottfelejtett vaj a közértben, de erre már kitértem.

Negyvenöt éve műfordítóként örökké másoknak ugráltam, igazi díja nem volt, csak fejemrebatty, ha valamit elhibáztam. Ecetes babérlevéllel verték, ritka volt a kivétel, fejem. S így tovább. Amikor karom összezúzódott, nem az, hogy mindenem elhúzódott a gyógyítástól, de voltam olyan hülyebátor, hogy inkább megmaradtam nyomoréknak, mert azt éreztem, akkor nem maradnék meg függetlennek, ha akár orvoshoz elmennék. Hát mit képzel bárki, mit telefonál, ha valami sorompó nem áll, nem kell valami bérmunkát elvégezni... az jöhetni jöhet, ma még, de ez már olyan reszelék-lét, nem tudok-akarok utazni, múzeumba, moziba menni, csak szeretek este a sötétben ülni, áramlik át a hő madaramhoz, aki aztán reggel, napjöttekor, egy másik-világnyi-nyomorultságot-és-csodásságot elhoz, ahogy kacska lábát, szárát ujjamra támasztja, és mindkét tönkrement kezem, de ínig-csontig, megborzongatja... vagy az sem. Jó, max, ha meg kell lennem... ezért nem fogok meghalni, egy hullát itt ne vigyenek ki, innen ni, ahol Főmedvémék élnek, jaj, velük tényleg mi lesz, mi? Hát ez. Mint minden-és-semmi. A múzsák eszik a csontok húsát.

Folyt. köv.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.