Érettségi az egyetemtől
Lassan befejezi első félévét az egyetemeken az első olyan évfolyam, amelyet nem azzal az ígérettel vettek fel, hogy ha mindent rendben végigcsinálnak, akkor egyetemi diplomát fognak kapni. Három év után egy BA vagy BSc (azaz Bachelor of Arts vagy Bachelor of Sciences) szintű diplomát szerezhetnek, ami nagyjából (de csak nagyon nagyjából) az eddigi főiskolai szintnek felel meg. Utána esetleg folytathatják még két évig az "igazi", MA vagy MSc (azaz Master of Arts vagy Master of Sciences) szintű diplomáért - de hogy közülük hányan, arról fogalmuk sincs, mint ahogy arról sem, milyen feltételeket kell teljesíteniük ahhoz, hogy folytathassák. A Bachelor diploma megszerzésének feltételeit pontosan ismerik, de hogy az mire lesz jó, és min múlik majd a bejutás a Master szintre, arról egyelőre semmi sem tudható.
Hogy mire lesz jó a Bachelor diploma, azt majd eldönti a munkaerőpiac, ezt nem az egyetemek dolga meghatározni, és nem is a kormányzaté. A dolognak ezt az oldalát eléggé optimistán látom, noha ezzel egyértelműen kisebbségben vagyok egyetemi oktató kollégáim között. Nem érzek eleve ellenszenvet ezzel a rendszerrel szemben, mert úgy látom, több az előnye, mint a hátránya. Legfeljebb nekünk, egyetemi oktatóknak kell némileg átértékelnünk a szerepünket, noha korábban senki sem mondta, hogy ezt kell majd tennünk.
A Bachelor diploma ugyanis nagyjából a régi, klasszikus érettséginek fog megfelelni. Ötven-száz évvel ezelőtt egy érettségi ért valamit a munkaerőpiacon, nem is keveset. Akkoriban egy érettségivel komoly, nívós állást lehetett kapni. Mára ez a helyzet megváltozott, a gimnáziumi érettségi lényegében elértéktelenedett. Pedig ezeknek az állásoknak a sikeres betöltéséhez ma sem speciális szaktudás kell elsősorban, hanem általános értelmesség és érettség. De ha egyszer bőséggel jelentkeznek diplomások is az ilyen állásokra, nyilván inkább közülük válogatnak a munkáltatók, főleg ha nemigen kell őket jobban megfizetni, mint a diploma nélkülieket, mert úgysem találnak jobb állást. Ezen változtathat az új rendszer, mivel éppen az ilyen feladatokra képez ki alkalmas és nem pazarló módon túlképzett (és a sok magas tudománynyal túlfrusztrált) embereket.
Mindezt nemcsak a munkaerőpiac igényei indokolják, hanem a tényleges érettség későbbre tolódása is. Ma a tizennyolc évesek még egyáltalán nem érzik magukat késznek arra, hogy megkezdjék a felnőtt életüket. Legtöbbjük szívesen eltöltene még néhány évet iskolapadban, ha nem is annyira szoros keretek között, mint a középiskola. Biológiailag és a törvények szerint is felnőttek: választók és választhatók, kiszolgálhatók alkohollal és cigarettával. Ezzel együtt nem érzik úgy, hogy az érettségivel neveltetésük befejeződött, és innentől már megtalálják a helyüket az életben, csak éppen meg kell még tanulniuk hozzá a leendő szakmájukat. Igényük van arra, hogy tanáraiktól ne csak szűk szakmai ismereteket kapjanak, hanem az életben való eligazodáshoz szükséges általános tudást is, és azt sem nagyon bánják, ha mindezt többnyire több száz fős nagyelőadásokon hallgathatják. Amúgy: ezért baj, ha a nagy tudású, tapasztalt egyetemi oktatók úgy érzik, hogy ez a pedagógusi szerep derogál nekik, mert ők elsősorban a magas tudományt hivatottak művelni és utánpótlással ellátni.
Egy Bachelor diploma után még sokféle Master diploma irányába lehet továbbhaladni. Akinek esetleg a Bachelor szint színvonala túl alacsony, az már közben bekapcsolódhat különféle kutatásokba vagy egyéb munkákba, ha már úgyis ott van a megfelelő színvonalú egyetemen. Aki pedig a Bachelor diplománál abbahagyja, és kap egy ennek megfelelő állást, az sem érzi úgy, hogy három évet elpazarolt az életéből, mivel úgysem akarta azt még elkezdeni 18 évesen. Neki ez az új felsőoktatási rendszer teljesen megfelel, mivel valójában egy olyan érettségire van szüksége, amely tényleg egyfajta általános és szakmai érettséget tanúsít, és a munkaerőpiacon jól hasznosítható - pont ezt jelenti a Bachelor szint.
Ezért látom az értelmét és szerepét a Bachelor szintnek az oktatás rendszerében. Az érem másik oldala, hogy min múlik majd a Bachelor szintű diploma megkapása után a folytatás lehetősége azok számára, akik "valódi" diplomát akarnak szerezni, olyat, amilyen ötven éve volt a diploma, és amilyet ezentúl a Master szint talán végre ismét jelenteni fog. Ezzel kapcsolatban már korántsem vagyok ennyire optimista.
Két és fél év múlva Bachelor-diplomát kap az ELTE-n pár száz bölcsész vagy matematikus, a Műegyetemen pár száz informatikus vagy vegyész, a Közgázon pár száz közgazdász, Szegeden jó néhány biológus, akik három éve a középiskolában évfolyamuk legjobbjai voltak, és sikerült bejutniuk olyan egyetemekre, ahová csak a legeslegjobbak tudtak bekerülni. Három év után viszont kiderül, hogy csak mondjuk 40 százalékuk folytathatja az "igazi" diplomáért. A többi próbálkozhat más egyetemeken, ahol viszont komoly versenyhátrányba kerül azokkal szemben, akiknek a felvételi eredménye csak kevésbé kapós egyetemre való bekerüléshez volt elég, de ott benne vannak a legjobb 40 százalékban. Mivel az egyetemek közötti verseny szabályai nincsenek lefektetve, nyilván minden egyetem a maga neveltjeit fogja preferálni, amikor a folytatásról lesz szó.
A botrány két és fél év múlva fog kitörni, amikor tudatosodik a mostani elsőévesekben, hogy az igazi egyetemi felvételi csak ekkor következik. Sok diák számára kiderülhet, hogy kár volt kiváló középiskolai eredményeit arra használnia, hogy a legmagasabb szintű egyetemre kerüljön be, mert innen nincs tovább, vagy legalábbis nem egykönnyen van.
Ez a probléma jelenleg a szőnyeg alá söpörve lappang, és semmi jele, hogy valakik is komolyan foglalkoznának vele. Az egyetemisták tanulnak, végül is ez a dolguk, legfeljebb a tandíj miatt mennek néha ki a szél ellen pisilni egyet. A tanárok, bár érzik, hogy a helyzet megváltozott, ugyanúgy tanítanak, mint korábban, legfeljebb egy kicsit megváltozott tanterv szerint. Az oktatási kormányzat pedig - ejh, ráér arra még. A botrány 2009-re borítékolva van.
