Az elmúlt időszak egyik legnagyobb beszédtémáját egy rövid videórészlet szolgáltatta. A Nemzeti Választási Iroda előterében rögzített képeken felülnézetből látható, hogyan pecsételi le egy bizonyos Erdősi Lászlóné népszavazásra bocsátandó kérdését egy névtelen fiatalember, és az emberhegyek között miként szenved ugyanebben a tárgyban késedelmet Nyakó István szocialista képviselő. A sajtóban naponta jelentek meg állásfoglalások, vélemények, sejtések arról, hogy vajon ki kinek az érdekében cselekedett, újságírók, jogászok, politikusok latolgatták, mekkora méltánytalanság történt. A vizsgálatok még nem zárultak le, s míg ki nem derül a végső igazság, csak feltételezésekre hagyatkozhatunk. A kérdést ezért az alábbiakban egy mindeddig talán indokoltan elhanyagolt oldaláról világítom meg; feltevésem szerint a videón látható jelenet valamennyi résztvevőjének jelene és jövője vonatkozásában majdhogynem tagadhatatlanok a sporttörténeti összefüggések.
Mindezt nem a budapesti olimpia vészesen közelítő réme mondatja velem. Persze mondathatná, hiszen Erdősiné boltzárra vonatkozó felvetésének hátterében – amennyiben a sajátosan magyar kereszténydemokrácia elvein konzekvensen továbbhaladunk – feldereng a vasárnapi sportversenyeken való részvétel tilalmának lehetősége is. Unalomig ismerjük a történeti példákat. Eric Liddell 1924-ben a párizsi olimpián lemondott a 100 méteres síkfutásról, gesztusa a Tűzszekerekben vált halhatatlanná. Wimbledon angol bajnoknője, Dorothy Round lehetőleg nem játszott vasárnap, nemrég kapott szobrot. A hármasugró Jonathan Edwards majdnem a karrierjét áldozta fel az Úr napja miatt; később egy Szent Pálról szóló dokumentumfilm forgatása közben kitért a hitéből. De manapság is sokan vívódnak: a skót rögbi csillaga, Euan Murray 2009-től kezdve tavalyi visszavonulásáig így hagyott ki számos válogatott meccset – 2008-ban még játszott vasárnap, de azután bevallása szerint elmélyült a meggyőződése. És akkor a Tűzszekerek másik szálán indulva még egy szót sem szóltunk a szombatról. Pedig Erdősiné első látásra csupán zavarkeltésre alkalmas népszavazási kérdése átvitt értelemben egy, a szombatot és a vasárnapot egyaránt magába foglaló sporttörténeti dilemma kontextusába helyezhető. Az 1900-as párizsi olimpián a távolugrásban ketten voltak esélyesek a győzelemre, a zsidó Myer Prinstein és a keresztény Alvin Kraenzlein. Prinstein iskolája, a metodista Syracuse Egyetem megtiltotta diákjának, hogy vasárnap versenyezzen. A két nagy rivális ezért megegyezett, hogy a döntőben nem indulnak, és a selejtezőben elért eredményeikkel zárják majd a versenyt. Máig tisztázatlan, hogy Kraenzlein miért ugrott mégis vasárnap, az viszont bizonyos, hogy így egyetlen centiméterrel megelőzte ellenfelét. Prinstein pedig hétfőn minden vallási megfontolást félretéve óriási pofont kent le a bajnoknak.
A sportpárhuzam az irodai helyiségben tömörülő kopasz fiatalemberek esetében nem csupán az FTC biztonsági szolgálatával mutatkozó kapcsolatokból kiindulva bontható ki; még csak nem is kell a blokk és a blokkolóóra közötti asszociatív kapcsolatokat keresnünk, mozgásuk akkor is klasszikus elzárásokra emlékeztet. A legkézenfekvőbb azonban mégsem a kosárlabda, hanem az amerikai futball hasonlata. Szakértők szerint a videó elemzése nyomán ugyanis nyilvánvaló, hogy itt az úgynevezett „falemberek tolódásáról” van szó. A hatalmas termetű, félelmetes külsejű alakok a pályán azért zárnak össze és azért tolódnak, hogy ne engedjék oda az ellenfelet a labdával futni próbáló társukhoz. Még az sem írja felül ezt az áthallást, hogy itt a „futó” (azaz a pecsételő ember) előttük helyezkedik el, nem pedig mögöttük. Mindebből kiindulva azon sem csodálkoznék, ha a jövőben egy-két arc más környezetben megint falemberként tűnne fel.
Nyakó István mozgásának előképeként viszont az aprócska Miruts Yifter alakja ködlik fel a múltból. Yifter, akinek a korát pontosan soha senki nem állapította meg, a hatvanas évek végén tűnt fel az etióp légierő legkitartóbb futójaként. 1972-ben a müncheni olimpiára már esélyesként érkezett, és 10 000 méteren bronzérmet szerzett. Sokkal érdekesebb és titokzatosabb azonban, hogy vajon ugyanitt miért nem tudott rajthoz állni az 5000 méteren. Rossz információt kapott az edzőjétől és túl hosszú ideig maradt a fürdőszobában, valakik útját állták a bejáratnál, vagy eltévedt a stadionnál – máig nem sikerült kideríteni, hogy a három variáció közül melyik igaz. Mindenesetre az olimpia után hazatérve Yiftert nem ünnepelték, hanem épp ellenkezőleg, mint mulasztó árulót börtönbe zárták. A jövőre nézve elgondolkodtató, hogy kiszabadulva újra futni kezdett, s bár 1976-ban az afrikaiak bojkottja miatt nem indulhatott Montrealban, négy évre rá Moszkvában – a döntőkben honfitársai blokkoló tolódására is támaszkodva – két aranyérmet szerzett.
A célba az irodában elsőként az Erdősinét segítő fiatalember ért be, akinek esete kísértetiesen hasonlít a müncheni olimpia egy másik eseményére, a maratoni futás végjátékára. Néhány kilométerrel a cél előtt, a tévéközvetítésben jól láthatóan, az amerikai Frank Shorter behozhatatlannak látszó előnnyel vezetett. Az Olimpiai Stadion nézői viszont élőben meglepetten konstatálták, hogy a futópályára, az utolsó körre elsőként nem ő, hanem egy 72-es rajtszámot viselő, ismeretlen futó érkezik a nagykapun át, és rezzenéstelen arccal, csöppet sem fáradt benyomást keltve nyargal a célegyenes felé. A közönség óvatosan ugyan, de ünnepelni kezdett. Ekkor érkezett meg a stadionba Frank Shorter, aki addig úgy tudta, hogy nem halad előtte senki. Ráadásul a nézők tapsa éppen ebben a pillanatban váltott át füttyre, reakcióként arra, hogy a pálya túlsó végén kivezették az ismeretlen imposztort. Végül ugyanis mindenre fény derült, az esemény hekkere egy 16 éves bajor diák, Norbert Südhaus volt, aki később elmondta, hogy csak egy kis derültséget akart belecsempészni a terrortámadások árnyékában zajló versenyekbe. Shorter négy évvel később is nagy esélyesnek számított, de be kellett érnie az ezüstéremmel, mivel az addig ismeretlen NDK-beli futó, Waldemar Cierpinski megelőzte. Cierpinski nevével összefüggésben azóta is gyakran kerül elő a dopping problémája – és ha már itt tartunk, még nem is beszéltünk arról, hogy milyen összefüggést mutattak ki a kopaszodás és az anabolikus szteroidok használata között.
