Techet Péter: Svarcgelb

Schwarzenberg herceg a volinyi erdőben

  • Techet Péter
  • 2016.04.10 12:03

Egotrip

Az európai egység gondolatát egykoron, az I. és II. világháború után konzervatív, katolikus politikusok fogalmazták meg. A Habsburg Birodalomból hozta például a páneurópai vízióját Alcide De Gasperi olasz kormányfő is: a német–olasz Trento, a Habsburg Birodalom multikulturális eszménye a Monarchia összeomlása után is elért a római parlamentig. Mára azonban alig akad európai konzervatív politikus, aki az európai egységet szolgálná. Angela Merkelről Peer Steinbrück egykori szocdem kancellárjelölt már 2013-ben elmondta, hogy talán „keletnémet szocializációja” miatt kevéssé fogékony az európai egység ügye iránt. Helmut Kohl az európai egység víziójáért kész volt merész politikai döntéseket is vállalni. Merkel azonban a görög válságban a német nemzetgazdaság érdekeit nézte, a menekültválságban pedig láthatóan egyedül maradt. A többi európai jobboldali politikus ugyanis még nála is érzéketlenebb európai kérdésekben.

Egykoron a konzervatív pártcsalád volt az európai egység motorja, mára viszont a nemzetállam (azaz egy 19. századi baloldali és liberális eszme) képviselőivé váltak. A jobboldaliak még a kelet-közép-európai régióban is nemzetállamaikat védik – pedig itt aztán a nemzetek és a nemzetállamok határai tényleg alig esnek egybe. Az újsütetű visegrádi egység sem a multikulturális közép-európaiság védelmében alakult ki, hanem a nemzetállam, a bezárkózás, a migránsokra morgás érdekében. Ilyenkor nem számítanak még a határon túli magyarok sem: Orbán boldogan parolázik a bal–nacionalista Ficóval, és azon nemzetállamiságot védi, amely Romániában az ottani székely autonómiatörekvések legnagyobb akadálya.

Elkeserítő látványt nyújt a nemzetállamaiba ragadt európai jobboldal, és különösen siralmasan festenek a nacionalista kelet-közép-európaiak. Ezért kell nagyon megbecsülni azon keveseket, akik még tudják, miről szól a valódi konzervativizmus: például a nacionalizmus meghaladásáról.

Karel Schwarzenberg herceg e kevesek közé tartozik. A Csehszlovákiában született, folyékonyan bécsi dialektusban németül beszélő, a nácik és a kommunisták által egyaránt meghurcolt, bohém, nagyvilági politikus Csehország – de talán egész Európa – üde színfoltja. Hetvennyolc évesen nem véletlenül a cseh fiatalok között a legnépszerűbb: a nacionalista, posztkommunista, provinciális mezőnyből már megjelenésével is kilóg. Pártja, a liberális-konzervatív TOP09 Prágában még mindig az egyik legerősebb erő, a herceg pedig 2013-ban majdnem államelnök lett; 45 százalékot kapott a győztes Miloš Zeman mögött, a főváros és a polgárosodott Nyugat-Csehország – az egykori Böhmen – nagy arányban szavazott rá. Azon politikusgeneráció tagja, amely nem azért népszerű, mert közvélemény-kutatók minden mondatát megterveznék, hanem mert a cseh közéletben van még valamennyi igény e stílusra és erre a politikára.

Schwarzenberg tavaly visszavonult a politikától, leadta a TOP09 elnöki tisztségét, és egyszerű öregúrként dörmögi már csak el véleményét. Pártja kongresszusán készült egy fotó róla: szokásos fanyar, ironikus mosolyával néz mereven a kamerába, mellette két fiatal aktivista lány ül, akik láthatóan nemcsak nagypapát, de igazi sztárt is látnak benne. Az egyik aktivista színes bőrű, ez a cseh közéletben nem túl gyakori. De Schwarzenbergnek elég rossz véleménye van a cseh közéletről. Már 2013-ban rárontottak a jobb- és baloldali nacionalisták, mert – amúgy teljesen helyesen – keményen bírálta a szudétanémetek kitelepítését. „Ha ma élne, Hágában lenne a helye” – mondta a cseh nacionalisták hőséről, Benešről. Akik azt gondolják, hogy a haza nem viseli el a kritikát, tanulhatnának Schwarzenbergtől: ő ugyanis nem az ilyen nyilatkozatai ellenére, hanem éppen ezek miatt lett majdnem a csehek elnöke. A nagyvilági öregúrtól sokan elfogadják a bírálatot is. Persze a többség végül ott is az alkoholista és nacionalista (a kettő gyakran összefügg) Zemanra szavazott.

„Nem vagyunk civilizált kultúrnemzet” – nyilatkozott február végi nagyinterjújában a Týden hetilapban Schwarzenberg herceg. Magyarországról már csomagolhatna is egy ilyen mondat után. Azért fakadt ki, mert szerinte Csehország lassan Orbán és Fico „antidemokrata modelljét” veszi át. Kelet-Európa szerinte a migránsválságban azt bizonyította be, hogy „kapni szeret, nem adni”.

A herceg már korábban is bírálta a bevándorlásellenes hangulatot. „Még Asterix és Obelix módjára vaddisznót kergettünk a volinyi erdőkben, amikor már magaskultúra volt Damaszkuszban vagy Bagdadban” – intézte el egy elegáns mozdulattal „az arabok” miatt aggodalmaskodó szlávokat. Schwarzenberg nem balliberális, hanem igazi konzervatív arisztokrata, monarchista, habsburgiánus. És éppen ezért nem áll be a nacionalista, idegenellenes őrjöngésbe. Mert tudja: ez verte szét egykoron a Habsburg Birodalmat is. Szomorú, hogy az utódállamoknak a 20. század borzalmai sem voltak elegendőek ahhoz, hogy megértsék a nacionalizmus szörnyűségét.

Habsburg Ottó jó tíz évvel ezelőtt elmondta már, hogy meg kéne ismernünk az iszlámot, és akkor kevésbé félnénk tőle: „ők többet tudnak rólunk, mint mi róluk”. Az osztrák-magyar trónörökös mindig meghatódva emlékezett azon bosnyák muszlim katonákra, akik az utolsó percig hűségesek voltak apjához – és a multikulturális Közép-Európa eszményéhez. Nem véletlen, hogy Habsburg Ottó kérésének megfelelően Raisu-l-ulama Mustafa Cerić, Bosznia főmuftija is imádkozott érte 2011-ben Bécsben: „Oh, Mindenhatónk, vedd fel Magadhoz Ottó testvérünket, Bosznia nagy barátját, egy új, békés Európa nagy hírnökét.” Schwarzenberg herceg is azt üzeni az iszlámelleneseknek, hogy „mi, a Monarchiában” békében tudtunk együtt élni. Nem az iszlám, az 1916 óta Magyarországon is elismert vallási közösség verte szét a Habsburg Birodalmat, hanem a nacionalizmus. Schwarzenberg búsan figyeli e folyamatokat. Aggódik Európáért, és aggódik azon európai konzervativizmusért, ahol ma se egy De Gasperi, se egy Adenauer, se egy Helmut Kohl nem látható. Csak egy bohókás prágai arisztokrata.

Neked ajánljuk