Nádasdy Ádám: Modern Talking

  • 2002. május 23.

Egotrip

A múltkor egy reklámcégnél voltam agyrohamozáson, egy új áruház nevét kellett kitalálni. Ömlöttek az ötletek, sokszor a nyelvtani vagy helyesírási szabályok áthágásával is. A szünetben az egyik résztvevő engem kezdett kérdezni, mintegy a lelki békéjét helyreállítandó, hogy de ugye a helyes így meg úgy volna. Erre egy másik megszólalt: "A Nádasdyt hiába kérdezed, őszerinte nincs helyes és helytelen, ő mindent megenged."

Konformista és viharmadár

A múltkor egy reklámcégnél voltam agyrohamozáson, egy új áruház nevét kellett kitalálni. Ömlöttek az ötletek, sokszor a nyelvtani vagy helyesírási szabályok áthágásával is. A szünetben az egyik résztvevő engem kezdett kérdezni, mintegy a lelki békéjét helyreállítandó, hogy de ugye a helyes így meg úgy volna. Erre egy másik megszólalt: "A Nádasdyt hiába kérdezed, őszerinte nincs helyes és helytelen, ő mindent megenged."

Na puff neki, ennyit sikerült megértetnem a nagyközönséggel a nyelvi helyességről. Mint ha egy genetikus munkásságából azt szűrnék le, hogy keféljen mindenki fűvel-fával, ahol éri. Ezt a genetikus nem mondja: de azt kötelessége elmondani, hogy a házasságnak, a monogámiának, a cölibátusnak, a különféle társadalmi tilalmaknak és korlátoknak, azaz a nemi erkölcsnek nincsenek (vagy alig-alig vannak) genetikai indokai, vagyis a genetika felől nem értelmezhetők. Futó, méltatlan kapcsolatból, sőt akár nemi erőszakból is ugyanolyan utódok fogannak, mint egyébkor. Ez nem jelenti azt, hogy ne tartsuk be (vagy legalábbis ne mérlegeljük) a nemi erkölcs normáit, helyességi és helytelenségi ítéleteit, csak annyit jelent, hogy a genetika nem tudja, mi az a nemi erkölcs. Azt se tudja, mi a házasság. Az ő számára a helyességnek egyetlen definíciója van: ha egészséges utód nemződik. Ami ezen kívül történik nemi élet címén, arról nem tud mit mondani, se jót, se rosszat.

A nyelvtudományban a helyességnek egyetlen definíciója van: ha megvalósul a közlés, a kommunikáció. Ehhez pedig az kell, hogy a kérdéses mondat, szerkezet vagy szó megfeleljen az adott kisebb-nagyobb közösség nyelvszokásának. Ha abban a közösségben (így például amelyikben én élek) az a norma, hogy személynevek előtt névelőt használunk, akkor a közlés sikeréhez éppen ezt a szokást kell betartani. Ha azt hallom, hogy "láttam virágot" (direkt írtam kisbetűvel, hiszen a nagybetű nem hallatszik!), tudom, hogy ez csak növényre vonatkozhat, nem pedig ilyen nevű nőre, hiszen nincs ott a névelő. Ha ugyanis Virág nevű nőre akarnék utalni, az - mint személynév - megkívánná a névelőt: "láttam a virágot" (azaz, rendes helyesírással: Láttam a Virágot). Vagyis az én közösségemben (a budapesti polgári köznyelvben) a névelő jelzi, hogy utána személynév áll, s így elhagyása (mint az irodalmi normának megfelelő Láttam Virágot) félreértéshez vezet. Ami pedig félreértéshez vezet, az gyengíti a kommunikációt, azaz ott és akkor nem helyes. Az ilyen értelemben vett helyességet nevezhetjük "nyelvészeti helyességnek".

Egészen mást ért a laikus vagy a nyelvművelő helyességen: azt, hogy a kérdéses nyelvben a művelt rétegek, az iskola, az egyház, a legjobb írók és költők, esetleg a főváros vagy más kitüntetett tájegység (például az olasz Toszkána) lakói mit használnak, mit tekintenek a maguk nyelvhasználatába illőnek. Ezt nevezhetjük "társadalmi helyességnek". Ugye nyilvánvaló, hogy ezt történelmi véletlenek alakítják és irányítják. A mai budapesti beszédben a "valahonnan ki" jelentésű ragot -bol/-böl formában, rövid magánhangzóval mondjuk: könyvböl, porbol. Ez könnyen bizonyítható: a rom főnév -ból ragos alakja ugyanúgy "rombol"-nak hangzik, mint a rombol ige: Az ember rombol és épít, a rombol (!) palotát csinál. E közösségben tehát ez a nyelvészetileg helyes. A formális-irodalmi nyelvszokás (a helyesírási szabályzatban, nyelvtanokban stb.) a hosszú magánhangzós -ból/ből változatot preferálja: könyvből, porból. A laikus azt hiszi, az irodalmi nyelv azért írja elő a hosszú magánhangzós alakot, mert az a helyesebb, pedig fordítva van: azért érezzük helyesebbnek a -ból/-ből változatot, mert azt támogatja az irodalmi hagyomány, a "tanítóhivatal". A nyelvészetileg helyes és a társadalmilag helyes így gyakran konfliktusba kerül, s ezt kinek-kinek magának kell a helyzethez illően feloldania.

A társadalmi helyességet ugyanúgy nem lehet nyelvészetileg indokolni, ahogy a nemi erkölcsöt se lehet genetikai érvekkel indokolni. Miért helyesebb a könyvből, mint a könyvböl? Talán általában helyesebbek a hosszú magánhangzók, mint a rövidek? Nem, hiszen például a könyvhöz, porhoz esetében a tanítóhivatal is a rövidet támogatja, nem ír elő *könyvhőz, *porhóz alakot. No de, kérdezhetjük a tudós kegyetlen bornírtságával, ha jó a rövid magánhangzó a -hoz-ban, miért nem jó a -bol-ban? Nyilván nem a magánhangzókkal van a baj: a -ból/-ből ragnak létezik hosszú és rövid változata, és az irodalmi hagyomány a hosszút tekinti helyesnek. Ez egyszerű értékítélet, nem a nyelvből magából következik. És akkor még nem is beszéltünk a -bul/-bül alakról: könyvbül, porbul, amit a legjobb költők használtak; nyilván oktalan volna azt mondani, hogy az u, ü magánhangzók valahogy kevésbé helyesek, mint az ó, ő, ma még sincs társadalmi helyessége a -bul/-bül változatnak. Hogy miért sodródott ki a helyességi kánonból? Így alakult.

Még azt is mondták, hogy én liberális nyelvész vagyok. Te jó Isten. Milyen a liberális kémia? Amelyik többet enged meg a molekuláknak, mint a konzervatív kémia? Ne röhögtessenek. Egyébként liberális gondolkodású ember vagyok, amint az egy városi polgárhoz illik, de hol látszik ez a nyelvészeti nézeteimen? ´szintén szólva, inkább konzervatívnak érzem magam nyelvi ügyekben: hasonlítsák csak össze itteni cikkeimet az Egotrip rovat más szerzőiéivel (ügyeljünk a helyes ragozásra!). Vagy, mondjuk, én sose írnám vagy mondanám, hogy tudok ettől olcsóbbat, csak azt, hogy tudok ennél olcsóbbat - de nem azért, mintha az első nyelvészetileg helytelen volna (hiszen használják, méghozzá sokan, és az ő számukra ez a működő forma), hanem azért, mert a második a társadalmilag helyesebb. Hogy miért, arra nincs értelmes válasz. Fordítva is alakulhatott volna.

Igenis van helyes és helytelen, de tudni kell, hogy nyelvészetileg vagy társadalmilag értjük-e. A nyelvi alakok társadalmi helyességét mindenki tanulja meg, mérlegelje, és a helyzethez illően tartsa be - vagy szegje meg, ahogy műveltsége, vérmérséklete diktálja. Ahogy a genetikus nem a szabad szerelem apostola, úgy én sem vagyok a szabadszájúság viharmadara. Éljen a konformizmus és a tradíció!

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.